Isten áldását várod, kedves olvasó? Nagyon helyes! Ha Istent szereted, az Ő rendelkezéseit, kéréseit és erkölcsi normáit betartod, számíthatsz is Isten bőséges áldására!
De észrevetted már azt is, hogy most, életed minden napján mennyi mindennel áld téged Isten? Még ha nincs is mindenben az elvárásaihoz igazítva életed… Lehet, hogy nem is hiszed Isten létezését, mert beszippantott a „tudomány” Istent kizáró hamis vallása, vagy az ateizmus és materializmus izmusa. De lehet, hogy lelked legmélyén tudod, hogy lennie kell egy Teremtőnek, ha van teremtett világ – de még nem igazítod életed Isten elvárásaihoz, s még csak nem is imádkozol hozzá…
És mégis, rádöbbentél már arra, hogy így is mennyi mindennel áld téged Isten? Téged, hitetlent, cinikust, ellenszegülőt, aki nem is hiszel benne?…
Először is, élsz! Mit gondolsz, honnan van az életed? Szüleidtől – mondod. Rendben, szüleidtől van a génállományod: a hajad színe, a szád szép vonala, a fogaid gyöngysora, a szemöldököd íve, a bőröd bársonyossága, a hangod lágysága… de a szaporodás bonyolult és gyönyörű folyamatát nem te tervezted, s nem te hoztad létre, nem is a szüleid, hiszen fel sem foghatjuk, hogy lehet két sejtből lélekkel rendelkező új ember, érző, gondolkodó, egyedülálló személyiség…. S hogy ez nem a véletlen „evolúció” vagy „ősrobbanás” szüleménye, az biztos… Szüleid szaporodási képességét és létedet Istennek köszönheted! De megköszönted már Neki valaha?…
Elképesztő, de Isten áldja azt is, aki nem hisz Őbenne. „Legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.” (Máté 5:45)
Isten tehát annyira jó, hogy a Nap, melyet teremtett, süt a benne hívőre is, meg a hitetlenre is.
Esőt ad a hívőnek és hitetlennek is, tehát táplál mindenkit. A hitetlenek is megtapasztalhatják a szerelem boldogságát, a gyermekáldás csodáját, a hitetlenek is ehetik e föld terméseit, utazhatnak, és megcsodálhatják a teremtett világ szépségeit…
Felfogjuk Isten irántunk tanúsított türelmét és jóságát? Az Ő világában élünk, az Ő bolygóján, az Általa teremtett természetben pihenünk meg, az Ő tengerében lubickolunk, az Ő Napjának fényében fürdünk… Isten áldásait minden nap élvezzük – de Róla elfeledkezünk…
Természetesen Istenünk szeretné, hogy mindezt tudatosítsuk, s az Ő jóságát és szeretetét értékeljük, de sajnos sok ember soha nem jut el erre a felismerésre.
Pedig még nem is említettük azt a felfoghatatlan szeretetet és megbocsátást, melyet Istenünk akkor tanúsított, amikor az ember gonoszul elfordult Tőle. Pontosabban, amikor eleink – Ádám és Éva – úgy döntöttek, hogy inkább a nekik alattomosan hazugságokat suttogó, és Istent rágalmazó Lucifernek hisznek, mint Teremtőjüknek. S a szeretett gyermekek – az első emberpár – hátat fordítottak Istennek…
De Istenünk ahelyett, hogy lesöpörte volna őket a föld színéről, mit tett? Feloldozó megoldást kínált, új lehetőséget a Vele való megbékélésre!
Az isteni igazságszolgáltatás tökéletes beteljesítése érdekében – mely a bűnért bűnhődést kíván –, Jézus jött, és magára vállalta az emberiség összes bűnét. A saját hibátlan, bűntelen életére felvette a mi bűneinket, és a nekünk kijáró mindennemű büntetést Ő egyedül viselte el – a leköpdöséstől kezdve a legkegyetlenebb kínhalálig, hogy mindennemű és minden fajsúlyú bűneinkért az azért kijáró büntetést magára vállalja! Felfogjuk ezt, mit tett értünk Isten? Mi módon mentett meg minket a bűn pokolba húzó posványából? Oly módon, hogy Isten fia, Jézus Krisztus mindenünkért önként magára vállalta a büntetést, és így, aki Őbenne hisz, annak a bűnei megbocsátást nyernek! Így az az ember tisztán állhat Isten előtt. Micsoda szeretetről tanúskodik ez a tett? Értékeljük ezt, hogy milyen jó az Isten? S hogy a végsőkig elmegy annak érdekében, hogy minket megmentsen…
S ha Isten ilyen jóindulatú mindenkivel, akkor el tudjuk képzelni, hogy milyen jóságot, áldást és szeretetet mutat azok iránt, akik hisznek benne, akik Őbenne reménykednek, és akik Őt szolgálják?
Mert kétfajta áldása van Istennek: az egyik mindenkire kiterjed, a hitetlenekre is, amint fent említettük, a második fajta áldást pedig azok számára tartja fenn Isten, akik Őt szeretik, akik Őt szolgálják, akik akarata szerint élnek. Az Ő követőinek valóban természetfölötti áldásokat tartogat Isten! Először is a Szentlélek adományát, amikor is a Szentlélek Isten költözik a hívő, önátadott ember életébe, lényébe, Pál apostol pontosít: a szívébe.
A görög eredetiben az „áldott” szó megfelelője a „makários”, mely azt jelenti, hogy valaki rendkívüli módon részesül Isten áldásában és kegyelmében. Tehát ha valaki Istentől áldott, az nem elsősorban azt jelenti, hogy földi és anyagi javakban részesülne az illető, vagy tökéletes egészségnek örvendhet, esetleg megnyeri a lottón a főnyereményt… Nem. Hanem azt jelenti, hogy emberfeletti módon részesül az isteni kegyelemben. És miért oly rendkívülien nagy kegy ez? Azért, mert Jézus Urunk mindnyájunk bűnéért meghalt – mindnyájunk bűnéért, akik ebben hiszünk, és akik váltságáldozatát köszönettel elfogadjuk! De isteni kegy és kegyelem az az életszemlélet, melyet a hívő ember megkap, s mellyel el tudja fogadni Jézus áldozatát, s így megigazulhat Isten előtt. Tehát nem mindenkinek adatik meg az az áldás, hogy hívővé legyen, hogy megértse Isten tervét és akaratát, és hogy felfogja Jézus Urunk értünk hozott áldozatát!
Tiszta szívvel hívő embernek lenni nem más, mint isteni kegyelem! Imádkozz kedves olvasó azért, hogy ebben a legcsodásabb isteni kegyelemben részesülhess! Hogy ne homályosítsa el szellemedet és értelmedet „e világ ura, a sátán”, hanem hogy rádöbbenhess, mi a legnagyobb ajándék és kegyelem egy ember életében: az őszinte, igaz, Istenben való hit.
Kérem tekintse meg kisfilmjeimet YouTube-csatornámon, melyek arról szólnak, hogyan éljük mindennapjainkat Isten akarata szerint. YouTube-csatornám címe: „A hit próbája: a mindennapok”.
(Cúth Katalin/Felvidék.ma)