Székelyudvarhely 1978-ban vonult be a magyar hagyományőrzés történetébe: a városban szervezték meg először a világ első táncháztalálkozóját. A kezdetből hagyomány lett, s idén szeptember 7–9. között rendezték meg az Erdélyi Táncháztalálkozót. Helyszíni élményeit Tóth János, a Hagyományok Háza hálózati és társadalmi kapcsolatokért felelős szakmai vezetője osztotta meg.
„A Találkozó a tánc igazi ünnepe, hiszen a Küküllő menti városban rendezték az első táncháztalálkozót 1978-ban. A közösségek azóta is büszkén ápolják e nemes hagyományt, s e kiemelt ünnepnek mi is részesei lehetünk ezekben a napokban.
A szemlélőnek elképesztő élményben lehet része; ezrek látogattak Székelyudvarhelyre. Délelőtt beszélgetünk, e napszak pedig igazán a családokról szól. Végighaladva a színház mögötti téren, a parkban családok beszélgetnek, gyermekek rajzolnak serényen az aszfaltra. Igen, majálishangulatban telnek az órák.
Fotó: Hagyományok Háza
A találkozó eredménye, hogy olyan közönséget tud magához vonzani, melynek tagjai nem biztos, hogy a mindennapokban élik és ápolják ezt a kultúrát, de az itt szerzett élményeik kihathatnak a jövőre.
Nem szakmai találkozónak tekinthetjük a három napot, az együttlét varázsát élhetjük meg együtt; megtapasztalhatjuk a közösség erejét. A több száz, mi több, több ezer kilométerről érkezők régi ismerősökként üdvözlik egymást, s örömük kihat az egész találkozóra. Az amatőr mozgalom táncosainak, zenészeinek jelenléte a találkozó igazi erőssége, viszont a hivatásos együttesek programjai emelik a rendezvény fényét. A teljesség igénye nélkül, például a városi sportcsarnok ad szombat este otthont az Erdélyi Magyar Hivatásos Néptáncegyüttesek közös előadásának.
Fotó: Hagyományok Háza
A programokat az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány szervezi, s az Intézmény – számos önkéntessel kiegészítve – adja a rendezői stáb derékhadát. A Hagyományok Háza is kiveszi részét a programból, hiszen a helyi főszervező. a Kaszaj Kulturális Egyesület fontos stratégiai partnerünk.
A tömeget látva elégedettség tölti el a résztvevő szívét: a négy és fél évtizedes kezdeményezés mára örömünneppé vált, ahol a Kárpát-medence minden szeglete – akár mint bemutatkozó, fellépő vagy vendég – jelen van.”
(Csermák Zoltán)
