A Most-Híd szlovák jelöltet támogat, az MKP magyar jelöltet indít. Érthető Bugár Béla idegessége az államfőválasztás alakulása előtt, igazán jó forgatókönyv nem igen akad a számára.
Az alaphelyzet: Szlovákiában a jövő év elején köztársasági elnökválasztást tartanak, úgy néz ki, a jelöltek száma 10 fölött lehet. A Most-Híd a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) jelöltjét, Pavol Hrušovskýt támogatja. Az ún. Népi Platform harmadik pártja, az SDKÚ-DS még nem sorokozott föl mögéje. Talán megteszik, de jöhetnek saját jelölttel is, vagy akár Radoslav Procházkát is támogathatják. A Robert Fico vezette Smer sem nevezte meg jelöltjét – bárki is legyen az, jó esélye van a második körbe jutásra.
Nem úgy Hrušovskýnak, és ezt Bugár Bélának is tudnia kell, hiszen hasonló felállás volt 2004-ben is, amikor még az MKP elnöke volt. Akkor – még egységes magyar pártként – František Mikloškot támogatták, akinek legalább voltak „magyar kötődései” is, mint például az Esterházy János-díjjal való budapesti kitüntetés.
Hrušovskýnál ilyen szóba sem jöhet. A felvidéki magyarság azonban 2004-ben sem fogadta meg Bugárék ajánlását. Ez vitathatatlan, hiszen az országos választási részvétel 48 százalékos volt, ám például a Dunaszerdahelyi járásban csak 20 százalékos, de ott sem Mikloško győzött, hanem az SDKÚ-s jelölt, Eduard Kukan. A szlovák jobboldal megosztása végül is katasztrofálisan sült el, aminek a levét máig isszuk. Gašparovič egy hajszállal megelőzte Kukant, és ennek köszönhetően máig Szlovákia államfője. Most azért annyival jobb a helyzet, hogy Gašparovičnál csak jobb köztársasági elnök lehet.
Kemény lecke volt. Akkor az SDKÚ kormánypártként, jobboldali partnerpártjaival való egyezkedés nélkül állított jelöltet. Ez akkor nem tetszett sem a KDH-nak, sem Bugáréknak. Most ugyanez a helyzet, csak fordítva. A KDH jött elő jelölttel, Bugár Béla új pártja, a Most-Híd támogatja – anélkül, hogy az SDKÚ-t is megnyerték volna ehhez. Népi Platform ide vagy oda… Ehhez jönnek még további ellenzéki jelöltek, a SaS és az Egyszerű Emberek is saját emberekkel jönnek, és ott vannak az ún. független jelöltek is. A KDH „romjain” hárman is próbálkoznak, a pártalapító egykori miniszterelnök Ján Čarnogurský, a KDH-ból kilépett Radoslav Procházka és természetesen Hrušovský.
A Magyar Közösség Pártja többször is kinyilvánította, szívesen működne együtt a Népi Platformmal. Hiába. Miután a parlamenti jobboldal szétaprózott, a parlamenten kívüli MKP lépése, hogy saját jelöltet állít, teljesen evidens. Mikloško példája már igazolta, hogy egy KDH-s jelölt nem tudja igazán megszólítani a magyar választókat. Más volt a helyzet 2009-ben, akkor egy erős, esélyes jobboldali jelölt volt Iveta Radičová személyében, rögtön más volt a magyar választók hozzáállása is, a Dunaszerdahelyi járásban 48 százalékos volt a részvétel, Radičová 88,5 százalékos támogatottságot kapott.
Mi lesz, ha az SDKÚ-DS nem sorakozik fel Hrušovský mögé? Megtörténhet, hogy az MKP jelöltje egyedül megveri a KDH és a Most-Híd közös jelöltjét, de a magyarok által többségben lakott régiókban bizonyosan! Úgy, hogy Bugár Béla pártja a magyar jelölt ellen kampányolt! Ez elől csak úgy menekülhet meg, ha Hrušovský visszalép. Nagy kockázat az MKP részéről nincs, ha jelöltjük hoz legalább 5 százalékot, már elmondhatják, a pártpreferenciát hozták. Ám erről sokkal többről van szó, az erdélyi és a délvidéki példák is mutatják, érdemes magyar jelöltet állítani. Pedig mind Romániában, mind Szerbiában alacsonyabb a magyarok aránya, mint Szlovákiában – abban az országban, ahol a magyarellenességnek – tetszik vagy sem – mély társadalmi beidegződései vannak. Itt voltak a megyei választások, a Joj televízióban a választások alatt (tehát kampánycsendben!), november 23-ai híradójában egy szlovák szavazó azt mondja, azért vesz részt a választásokon, hogy a megyére ne magyar kerüljön (megtekinthető itt, a Híradó 5 és fél percénél)! Sajnos, nem egyedi példa!
Oriskó Norbert, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”42879″}
