Körmöcbányán már verik a szlovák euróérméket: január 1-jétől belépnek az euróövezetbe. Magyarországon pedig jókat lehet arról beszélgetni, mikorra is lenne időszerű kijelölni a céldátumot.
Az eurót kötelesek átvenni az EU-ba belépő tagországok, az időzítés azonban – bizonyos ésszerű határok között – lényegében rajtuk múlik. Ám érdemes tudni, hogy az Európai Központi Bank és az eurózóna meglevő tagjai nem forszírozzák az új EU-tagok belépését. Szlovéniát, Máltát, Ciprust és most Szlovákiát befogadták az eurózónába, mert eleget tettek a felvételi követelményeknek. Bár azok erősen kifogásolhatók – de jobb lenne a teljesítésük után hangot adnunk fenntartásaiknak. Miután mi jelenleg egyetlen fel tételnek sem felel meg Magyarország, a forint pedig be sem lépett az európai árfolyamrendszerbe, így csak belső használatra moroghatják meg a felvételi rendszert. A magyarok kedvéért nem fognak engedményt tenni. Nem is lenne logikus: ha Szlovákia képes lett 2008 nyarára kipipálni a feltételeket, akkor miért nyújtana kedvezményt a közösség egy másik jelöltnek?
Az európai valuta átvétele nem csak kötelezettség; nemzeti érdek is. Ez így kimondva persze túl tömör; ragyogót vitatkozhatnánk azon, mi is a nemzeti érdek, sőt mi a nemzet, mi az érdek, mi a mi. Ámbátor már az önmagában leegyszerűsíti a vitát, hogy a csatlakozási szerződés értelmében muszáj átvenni a közös európai valutát. A muszáj pedig komoly érv. De valóban jóízű és vég nélküli eszmecserét rittyenthetünk abból, hogy kinek jó és kinek nem annyira jó egy új pénznemre való áttérés, és vajon a németek nagy része miért gondol nosztalgiával a jó német márkára, és ha egyszer mi is áttérnénk, a pimasz kereskedők miként igyekeznének felfelé kerekíteni a presszókávé árát.
Minden változás kockázatos, a pénzcsere pedig nagy változás. Ám utána olcsóbb lenne az államadósság finanszírozása, megszűnne az európai kereskedelmi partnereinkkel szembeni árfolyamingadozásból adódó sok gondunk, rengeteget megtakarítanánk a pénzváltáson és a többi és a többi. Ez mind igaz, viszont akkor Frankfurtban, az Európai Központi Banknál határoznák meg az irányadó kamatlábat, nem pedig Pesten. No de kérem, csak nem azt akarja mondani, hogy most a Magyar Nemzeti Bank a spekulánsokra fittyet hányva, csak úgy szabadon választja meg a kamatlábat? Hogy jókedvéből tartja nyolc és fél százalékon az alapkamatot?
Szóval jót vitatkozhatnánk mindezen – a pénzügyminiszter és a jegybankelnök is megvitatta az euró dolgát, és döntöttek: ősszel társadalmi vita lesz ez ügyben. Amint azon is jóízűt elmélkedhetnénk, hogy mik szólnak egy nagyobb adómérséklés mellett. És ellene is, persze. (Máshol mindezt egyszerűen bevezették.) És hogy lehet-e és miért is nem közmunkát elvárni azoktól, akik az adónkból fenntartott segélyt igénybe veszik. (Máshol lehet.)
Tudunk mi számos olyan témát felhozni, amely kapcsán a társadalomtudományi szakma, a közvélemény-formáló elit, a médiaértelmiség kiválóságai argumentálva verik az asztalt. A szlovákok verik az eurójukat.
Heti Válasz
