Fejezetek Nána történetéből – Egy nemrég megjelent helytörténeti kiadványt, Dániel Erzsébetnek Nánáról, őseiről szóló könyvét mutatjuk be olvasóinknak.
A Duna bal partján, Párkánytól nem messze, a három folyó: a Duna, a Garam és az Ipoly találkozásának közelében fekszik Nána. Úgy is mondhatnánk, hogy Párkány mögött közvetlenül, ha a Duna partjáról szemléljük. Vagy még jobban látszik Esztergomból, a Bazilika mellől nézve. A magyar történelemben nem játszott különösebb szerepet.
Lakóinak talán legfőbb tulajdonsága, hogy a 20. század viharaiban, világháborúk, határmódosítások és hatalomváltások után mindig föl tudtak állni és megőrizve magyarságukat, újra kezdték mindennapjaikat.
A nánai Dánielné Matus Erzsébet Őseim emlékére címmel írt könyvet a falu történetéről. A dokumentumkötetről a kiadói szerkesztő, Zombori István történész nyilatkozott.
– A levéltári források, kiadott művek, egyházi anyagok mellett kortársainak is a visszaemlékezése, a személyes, gyermekkori, ifjúkori, jelenlegi élményeinek az emlékei, saját családi és a család távolabbi tagjainak a szenzációs fotóanyaga is megjelenik ebben a könyvben.
– A Szlovákiában élő magyarok és a települések a 20. században különféle államokhoz tartoztak. Ez nyilván az itt élő családok élettörténetét is áthatotta. 1918-ig ténylegesen az Osztrák-Magyar Monarchián belül Magyarország része volt ez a terület. Az Esztergomi Érsekséghez tartozott, hiszen alapvetően katolikus közösségről van szó.
A honfoglalás vagy Szent István kora óta itt éltek ezen a helyen. Esztergom közelsége a földműveléstől a művelődésig és a hitvilágukig mindenre természetesen kihatott. 1918 végétől egyik pillanatról a másikra Csehszlovákiához kerültek, ennek minden szomorú és helyenként tragikus következményével. 1938 őszén ez a terület visszakerült Magyarországhoz, ünnepélyesen és nagy örömükre, amit aztán 1945-ben ismét Csehszlovákia követett.
Azután következett az 1990-es rendszerváltás után az 1993-ban létrejött Szlovákia, amelynek ma része ez a falu. Nem arról van szó, hogy most itt valaki nem tudom milyen irredenta elvek alapján beszél, hanem a saját, személyes, a szülei, nagyszülei emlékeit, illetve az idősebb emberek jó és rossz emlékeit tárja úgy, ahogy azt egy közösség megélte a kitelepítésekkel, az emberek elhurcolásával, a különböző táborokba, kiket pedig börtönbe zárva.
Az 1938-as visszatérés nagy eufóriáját, ahogy néhány évig ismét magyar világ volt. Fényképeket látunk 1925-ből, a falu legényei, akik Prágában voltak katonák a csehszlovák hadseregben. És sorolhatnám mindegyiket. Láthatjuk a különböző dokumentumokat. Nána lakóit ugyan nem telepítették ki, de azért 1945-46-47-48-nak a magyarokat sújtó, a hontalanság időszaka őket is megviselte. 1945 után Csehszlovákiában sok tekintetben – a Rákosi korszakot leszámítva – sokkal szigorúbb, a szovjet rendszert követő, szellemileg, ideológiailag sokkal szigorúbb, sokkal kevesebbet megengedő rendszer létezett, mint Magyarországon 1956 után.
Ez szintén érezhető volt a saját sorsukon, 1968-ról nem is beszélve, amikor a prágai események után az öt ország megszállja ezt a területet. Mindezek rendkívül érdekes, izgalmas példát adnak, hogy egy település s annak lakói a saját magyarságtudatukkal hogyan vészelték át ezeket az időszakokat.
Nehezen, lenyelve számtalan megaláztatást, de mégis a magyar nyelvüket, a magyar kultúrájukat megtartva és kiderül, hogy ez a színkatolikus település a hitükhöz, templomukhoz, papjukhoz, papjaikhoz ragaszkodva, az egyházi szokásaikat megtartva, ahol magyar prédikáció volt, magyarul készültek elsőáldozónak, magyarul történt a szertartások kiszolgálása.
Nána ma igazi, kedves, tipikus magyar falu ezen a vidéken, büszkék a településükre és igyekszenek a nyelvüket, a kultúrájukat megtartani – mondta Zombori István történész.
„A régiónkban, de mondhatnám, hogy az egész Felvidéken igen kevés a helytörténeti kiadvány. Az idősebb korosztály kihal és írásban nem marad meg semmi. Nem ismerik a múltjukat az emberek, pedig a múltunk nagyon gazdag, a történelemtől kezdve a néprajzig s mindezt azért kell megírni, hogy a gyermekeinknek megmaradjon” – mondta könyvéről a szerző, Dánielné Matus Erzsébet.
A könyv beszerezhető a párkányi könyvesboltban, vagy megrendelhető a szerzőnél, daniel.nana@stonline.sk címen.
Tráser László, Kossuth Rádió – Határok nélkül nyomán DL, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”39968,38620,35951,31344″}
