Csodálatos élményben volt részük a komáromi óvodásoknak Horsa István, az Ördöngős Népzene Tanoda vezető tanár, prímás és Hanusz Zoltán népzenész jóvoltából. Február 20-án óvodai táncházra is készülnek.
A különleges foglalkozás a hangszersimogató nevet kapta. Horsa István bevezetőjében elmondta a „kis” hallgatóknak, hogy hasonló élményben lesz részük, mint amikor az állatkertben állatokat simogatnak, most viszont hangszerekkel, népi hangszerekkel tehetik ugyanazt.
Horsa elmesélte: olyan hangszereket hoztak magukkal, amelyekkel nem találkozhatnak a mindennapjaikban. Megszólaltatta elsőként a furulyát, melyen eredetileg a pásztorok játszottak.
A zenészek megszólaltatták továbbá a hegedűt, brácsát, nagybőgőt, nyenyerét vagy tekerőlantot, kecskedudát, ütőgardont. „Gyermeknyelven” felkeltették az érdeklődést meséléssel, hangszerek leírásával, még vonzóbbá téve az ovisoknak a foglalkozást. Volt vidám muzsika, énekszó. A gyermekek érinthették, simogathatták a nagy gondossággal, szeretettel készített népi hangszereket, majd ki is próbálhatták azokat kedvük szerint – számolt be a Felvidék.ma-nak Michac Szilvia, az óvoda igazgatónője.
Hozzátette: A nyenyere „tekerése”, az ütőgardon ütögetése, a nagybőgő megszólaltatása szemmel láthatóan nagyon nagy örömöt okozott a gyermekeknek. A pici kezekkel a vonó megtartása, meg a használata nem is volt könnyű „feladat”. A közös zenéléskor rögtönzött zenekarok is alakultak. A gyerekek a négy gardonnal, majd a nagybőgővel kísérték a hegedűt és az éneket.
Mint megtudtuk, a gyerkőcök megismerkedtek az ütőgardon testével, mely egy darab fából van kifaragva, kivájt teknőhöz hasonlít. A nyenyerét tekerőlantnak is hívják, titkos fiókot is rejt. A kecskedudán általában pásztoremberek játszottak, kecskebőrből készült, ha a levegőt fújnak bele megszólal, a feje kecskefejhez hasonlít. A dudás mindig egyedül muzsikál, mert amikor zenél, zenekarként szólal meg a dudajáték. „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni” – mert nagyon nehéz megtanulni játszani rajta. A népzenész a hegedűt a válláról kissé lecsúsztatva tartotta, tartja zenélés közben, mert régen nehéz lett volna a háromnapig is eltartó lagzikban másképpen muzsikálni. A nagybőgőnek közeli rokonai vannak, a hegedű, a brácsa és dörmög, mint a medve – magyarázta a gyerekeknek Hanusz Zoltán.
Horsa István és Hanusz Zoltán február 20-án látogatnak el ismét az óvodába. Hiszen ők a Ritka Magyar FolkBand zenészei is, s muzsikálni fognak az óvodai táncházban, a Kicsik és nagyok táncházában – hívta fel a figyelmet az óvoda igazgatónője.
Lányi György (Téka együttes) az egyik írásában a következőket fogalmazta meg: „a népzenét is úgy lehet legjobban elsajátítani, ahogyan a kisgyerek beszélni tanul. Olyan sokat hallja szüleit, hogy végül maga is tökéletesen tudja leutánozni őket. Írni illetve olvasni csak 6 éves korában tanítják meg, amikor már kifogástalanul tud beszélni. Zenei anyanyelvünket is ezzel a módszerrel lehet leghatékonyabban megtanulni. A hangsúly a zenehallgatáson és a közös muzsikálás élményén van.”
Horsa István vallja, hogy „mélységes mély a múltnak kútja, avagy a népzenében rejlő kincs.”
„Remélem, ezt a kézzel nem fogható kincset, amit ezen a foglalkozáson a gyermekeink kaptak, magukkal viszik, s azt a jövőben gyarapítják olyan felnőttek segítségével akik a népi kultúra átörökítését kötelességüknek tartják, úgy mint mi itt a Tulipán óvodában” – tette hozzá Michac Szilvia, az óvoda igazgatónője.
Michac Szilvia, Felvidék.ma
Fotó: Szlatki Izsák Izolda
