A közelmúltban ünnepelte kerek jubileumát Haltenberger Szabó Kinga, a losonci Szabó Gyula Emlékház alapítója és vezetője, a losonci Nógrádi Galéria egyik alapítója és két évtizeden keresztül az igazgatója. A jubileum alkalmából a losonci Nógrádi Könyvtár szervezett találkozót, melyen a jelenlévők számos érdekes s eddig alig ismert részletet ismerhettek meg H. Szabó Kinga életéről.
A találkozón a losonci Serly kamarakórus, valamint a J. Bosco Katolikus Alapiskola Művészeti Iskolájának diákjai léptek fel. A könyvtár nevében Daša Filčíková igazgató asszony köszöntötte az ünnepeltet, a jeles alkalomból kiadott kis tájékoztató füzetet Nagy Hajnal, a könyvtár munkatársa állította össze. A beszélgetést Mihály Ferenc, a J. Bosco iskola művészeti tagozatának tanára vezette.
Szabó Kinga Kassán született, az ottani magyar tannyelvű alapiskola és gimnázium elvégzése után a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán filozófia–biológia szakon végzett. Mint az a beszélgetésen elhangzott, a tanulmányainak a hátterét az édesanyja biztosította. Édesapját az oroszok elhurcolták, és nem tért haza. H. Szabó Kinga eredetileg könyvtáros szeretett volna lenni, de azután „meggyőzték” arról, hogy a filozófia közelebb áll hozzá. “Ízig-vérig” marxista pedagógust akartak faragni belőle, de ez végül nem sikerült. 1966–1969 között filozófiát és esztétikát tanított egy pozsonyi szakközépiskolában. Eközben került kapcsolatba a festészettel, amelynek rajongója lett. Ezzel kapcsolatos írásai a korabeli sajtóban és a rádióban jelentek meg. Az országban elsőként dolgozott ki módszert arról, hogyan hat, hogyan hathat a művészet az egészségre. Bekapcsolódott a művelődési táborok munkájába, a pozsonyi József Attila-klubban ismerkedett meg Duray Miklóssal. Egy alkalommal ő hívta fel a figyelmét Szabó Gyula pozsonyi kiállítására, aki addig szokatlanul modern, egyedülálló technikával festett képeit mutatta be. Ez olyannyira megihlette, hogy személyesen szeretett volna találkozni a művésszel, amelyre többszöri kísérlet után baráti segítséggel végül is Szabó Gyula házában került sor.
Az első beszélgetést továbbiak követték, amelynek vége az lett, hogy Szabó Gyula 1969-ben megkérte a kezét. H. Szabó Kinga azóta Losoncon él. A boldog házasság csak három évig tartott. H. Szabó Kinga Szabó Gyula halála után határozta el, hogy mentora, őrzője lesz Szabó Gyula életművének. Elhatározása életcélja lett, amelyért ma is odaadóan él.
Szabó Gyula képeire alapozva jött létre a losonci Nógrádi Galéria. Szabó Kinga 1980-tól az állami Nógrádi Galéria első igazgatója volt, ezt a tisztséget rövid megszakítással 2003 végéig töltötte be. Kubička Klára művészettörténész aktív segítségével Szabó Gyula életművének szinte minden részletét sikerült bemutatnia a közönségnek. A nevéhez fűződik az Akvarell Triennálé (1983) és a Nemzetközi Kerámia Szimpózium (1989) megalapítása és működtetése. A galériából történt kényszerű távozását követően Szabó Gyula életművének megőrzésére létrehozta a Pro Arte Lossoncziensis Alapítványt (1994–1996), majd ennek felszámolása után 1997-ben a mindmáig aktívan működő Szabó Gyula Barátainak Klubját. 1989-ben alapító tagja volt a Csehszlovákiai, majd az ország szétesése után a Szlovákia Magyar Képzőművészek Társaságának, melynek 2002-től hosszú éveken keresztül az elnöke volt.
Több éves előkészület után 2008-ban nyílt meg a Szabó Gyula Emlékház, melynek jelenleg is aktív vezetője és fenntartója.
Az eseményről további képek megtekinthetők a Képgalériában ITT >>>.
Puntigán József, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”44348,36085″}
