Ünnepek, jeles évfordulók, családi események kapcsán régen nagy hagyománya volt a képeslapok küldésének. Mára e szokás megkopni látszik, és már csak töredéknyi képeslapos üdvözletet küldenek egymásnak az emberek. Köszönhető ez persze annak, hogy a levélváltás terén is egyre nagyobb teret nyer az elektronikus érintkezés, így az emberek ilyen jellegű üdvözleteiket, míg korábban sürgönnyel, levéllel, aztán telefonon, majd sms-ben, napjainkban pedig e-mailen keresztül intézik. Így nem helytálló ama kifejezés, hogy a képeslapok teljesen kivesztek volna, csupán az egyszerűbb, gyorsabb, olcsóbb, modernebb elektronikus világba költöztek át, hisz tudjuk: az anyag nem vész el, csak átalakul.
Flaska Rita Felsőszeliről így vélekedik a témáról:
A húsvéti üdvözletek küldése számomra nagyon fontos és emberi tevékenység. Kapcsolatot, gondolatot közvetít két személy, ill. család között, s a képeslap a lakás dísze is nálunk, tehát ha elmegyek mellette, mindjárt eszembe jut, aki küldte.
Igaz, a modern technika segítségével szempillantás alatt olvashatók a jókívánságok a képernyőn vagy a mobil kijelzőjén. Azonban ez szerintem nem olyan jó. A képeslap díszes, megfogható, elrakható emlékbe is, s a látványa örömmel tölt el, akárhányszor ránézek. Mint kereskedő elmondhatom, hogy évekkel ezelőtt egy húsvéti szezonban 700 darab képeslap is elfogyott, s tudvalevő, hogy falunkban még máshol is lehet vásárolni ilyen üdvözlőlapokat. A mélypont már elmúlt, amikor csak 100-at tudtam értékesíteni, de mostanában, s főleg az idén ismét megnőtt az irántuk való érdeklődés. Sokan keresték a vallási témájú, ill. a hagyományos húsvéti képeket. A választék bő volt, borítékos és sima képeslap is. Tehát én képeslappárti vagyok, mert ez személyesebb, mint az internetes küldemény.
Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”51442,50957,50054,50383,44782″}
