A Selye János Gimnázium díszes aulájában tartották június 18-án az Oláh György emlékestet. Az esemény apropója Tarics Péter legújabb könyvének bemutatója, amely Oláh György életét, pályáját bemutató szemelvényes gyűjtemény.
A baráti hangulatú, sokszor humoros történetek mesélésével tarkított estén barátok és kollégák emlékeztek a három évvel ezelőtt, hetvenkét éves korában elhunyt komáromi középiskolai matematikatanárról. A Felvidéken és az egész Kárpát-medencében népszerű és szeretett tanár legendás alakját máig tisztelettel őrzik kollégái, barátai, családja és volt diákjai. A fonyódi matematikatáborban érte a hirtelen, tragikus halál. Napra pontosan negyvenkét évvel feleségével, Mária asszonnyal való első találkozása után, 2012. július 6-án helyezték örök nyugalomra Komáromban. Mindkét nap péntekre esett.
Erről is beszélt az emlékesten Oláh György özvegye, aki visszaemlékezésében elmondta, hogy férjének három szenvedélye volt, ami meghatározta a család életét: a matematika szeretete, a könyvek iránti rajongása, gyűjtőszenvedélye és Erdély imádata. „ Ha Gyurira emlékezünk, akkor általában nem szomorkodunk, nem sírunk, hanem mindig valami megmosolyogtató jut róla eszünkbe”- idézzük Mária asszonyt. Az emlékesten Oláh Györgyről megemlékezett volt gimnáziumi osztálytársa, barátja, Stégmár Dénes, akivel tanulói voltak annak az osztálynak, akik 1956-ban nem írták alá a helyi pártbizottság nyilatkozatát, mely szerint Magyarországon ellenforradalom van. Hősies helytállásukról egy márványtábla tanúskodik a gimnázium aulájában.
Őt követte Gazda István tudománytörténész, akihez szintén szoros barátság fűzte. Elmondta, hogy először 1973-ban találkoztak, amikor ő a budapesti Műszaki Egyetemen fizikát tanított. „Ebben az időben Magyarországon kevesen tudták, hogy létezik Felvidék és itt magyarok élnek, akik magyarul beszélnek. Emlékezetes számomra, amikor az Abel-díjas Lax Péterrel, (Neumann János egyetlen élő tanítványa) nagybátyámmal felvidéki körútra indultunk Gyuri szervezésében. Ekkor tudatosult bennem, de az 1941 óta az USA-ban élő nagybátyámban is, hogy a magyaroknak miért fáj Trianon. Trianont az egész világ nem érti. Ha intelligens, irodalomban és történelemben is járatos emberek, mint Lax Péter, sem értik, akkor gondoljuk el, a többiek mennyire nem értik ezt a nemzeti tragédiát. Mi csak azért értjük egy kicsit, mert Oláh Gyuri megmutatta nekünk ” – nyilatkozott Gazda István. Kollégái, barátai – Csorba Ferenc Győrből, Mészáros József Galántáról és Keszegh István Komáromból – visszaemlékezéseikben humoros történeteket meséltek a „Gyuriról”.. Csorba Ferenc úgy fogalmazott, hogy Oláh György soha nem akart más lenni, több lenni, mint tanár.
Tanári pályájának több mint négy évtizede alatt felbecsülhetetlen értékű munkát végzett a magyar matematikai tehetségek felkutatásában és gondozásában. Szakköröket tartott, tanítványai eredményesen szerepeltek a hazai és nemzetközi matematikaversenyeken. A matematika népszerűsítéséhez hozzájárult saját tanulmányaival, az általa írt és szerkesztett tankönyvekkel, példatárral, tanári segédkönyvvel,előadásokkal. Kezdeményezője és alapítója volt többek között a Nagy Károly Matematikai Diáktalálkozónak, melynek húsz éven át volt a főszervezője, illetve a Nemzetközi Magyar Matematikaversenynek. A magyarországi szakma által is elismert és megbecsült szakember volt.
A matematika tanítása mellett fontos volt számára a magyarságtudat erősítése. Hasznos szakmai munkát végzett a Csemadokban, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségében, a komáromi Múzeumbarátok Körében, a komáromi Öregdiákok Baráti Körében, a Széchenyi István Polgári Társulásban. A matematika tanításában kiemelkedő tanároknak járó kitüntetésben, a Beke Manó-díj első és második fokozatában részesült kiváló nevelő-oktató munkájáért. 2002-ben Komárom város Polgármesteri Díját vehette át, 2005-ben pedig a Felvidéki Magyar Pedagógus-díjjal tüntették ki. Halála utána , a Magyar Örökség-díját özvegye vehette át. 2013-ban a rangos kitüntetést együttesen a komáromi Oláh családnak ítélték oda, nevezetesen Oláh Imrének, Oláh Györgynek és Oláh Imréné Domonkos Ilonának,„több évtizedes matematika- és fizikatanári, valamint a magyar kultúra megőrzése érdekében végzett munkásságáért.”
Hitvallása volt, hogy a felvidéki magyar diákoknak többlettudást kell adni, annak érdekében, hogy idegen nyelvű főiskolákon is megállják a helyüket. Ennek jegyében folytatta tanári pályáját; emberi, közvetlen kapcsolatot alakított ki diákjaival.
Soha nem feldjük mondását: „A magyar könyv úgy kell, mint a kenyér.” Mindig a könyv, a könyvek bűvöletében élt, lankadatlan hévvel, szenvedéllyel gyűjtötte a könyveket. A családi ház garázsában még egy játékautó sem férne be a rengeteg könyvtől, amelyeket egy életen át gyűjtött. Könyvtára a felvidéki magyarság legjelentősebb könyvgyűjteményei közé tartozik. Az emlékest megható pillanata volt, amikor egy volt diákja szót kért, hogy elmondhassa a tanár úrral kapcsolatos élményeit. A volt diák, Sámson Gizella, végezetül elénekelte a Székely Himnuszt – ezzel búcsúzva az emlékesttől és Oláh Györgytől.
Az emlékesten készült képeket megtekinthetik ITT>>>.
Szalai Erika, Felvidék.ma
a szerző felvételei
{iarelatednews articleid=”54354,34611,35769″}
