A tavalyi idény legértékesebb játékosának megválasztott amerikai Bannisterrel szerződést bontott a pozsonyi Inter. A korábban a komáromi szurkolók kedvencének számító játékos teljesítményével nem voltak megelégedve, de nemcsak ő távozik a fővárosi klubtól, hanem a szintén exkomáromi Szasa Jankovics és Branko Makszimovics vezetőedző is.
Az amerikai irányítónak komoly érdemei voltak abban, hogy az MBK Rieker Komárom az elmúlt idényben történelme során először szerezte meg a szlovák bajnoki címet. Nem volt tehát meglepetés, hogy a jobb anyagi körülményekkel rendelkező Inter a nyáron le is csapott a villámgyors játékosra, aki a tavalyi idény legértékesebb játékosának kijáró cím birtokosaként érkezhetett a szlovák fővárosba.
Beilleszkedése azonban nem sikerült a legtökéletesebbre: első fellépésén mindössze három pontig jutott, s bár később volt egy-két jobb meccse is (az egyik éppen korábbi csapata, az MBK Rieker ellen, amikor húsz pontot és hat gólpasszt ért el), ezek csak megvillanások voltak, s tartósan nem tudott jó teljesítményt nyújtani. Aminek elsősorban (feltételezve, hogy nem felejtett el kosarazni) az Inter öltözői hangulata lehet az oka, ahol közismerten nem a csapatszellem, hanem egy-egy egyéniség szava a meghatározó.
A pályán vezérként fellépő, a magánéletben viszont szerény, visszafogott ember benyomását keltő Bannister vélhetően ezt az új környezetet nem tudta megszokni, s így a mérkőzéseken sem találta helyét a csapatban. Az Inter tizenegy bajnokijából csupán hétszer lépett pályára (legutóbb a Svit ellen még október 20-án), a nemzetközi kupában pedig még kevesebb lehetőséget kapott, s az utóbbi hetekben a lelátóra szorult.
Bannister és az Inter szakításához azonban az is hozzájárult, hogy bár 8/3-as győzelem-vereség mutatójával a pozsonyi együttes a 11. forduló után a harmadik helyre kapaszkodott, az Inter „gépezete” nem működött olajozottan az ősszel. Egyedül a szintén nyáron érkezett fiatalabbik Rančík-testvér, Radoslav Rančík vitte hátán az együttest, csapatjátéknak azonban nyoma sem volt. Fájdalmas vereséget szenvedtek hazai pályán például a Privigyétől és az újonc Kassától is, de az MBK Rieker Komáromot is csak hosszabbításban tudták legyőzni a Hunt arénában.
Nem érhette tehát teljesen váratlanul a szurkolókat, hogy a klubvezetőknek elfogyott a türelme egy olyan játékos iránt, akinek euró ezreket fizetnek csak azért, hogy a lelátón ücsörögjön. Az azonban már sokkal meglepőbb, hogy Bannister mellett a szintén nyáron igazolt exkomáromi Szasa Jankovics és a csapat edzője, Branko Makszimovics is a távozók listájára került.
Ez azt mutatja, hogy a klubon belül sokkal nagyobb a baj, mint arra kívülről következtetni lehetett, s rendszerszintű megoldásra volt szükség. Hogy az őszi nagytakarítás hogyan sül el, azt egyelőre nem lehet megjósolni, a klubnál azonban nem bíztak semmit a véletlenre, s Makszimovics helyére azt a sokat látott és tapasztalt Ľubomír Urbant szerződtették le a kispadra, aki pontosan tíz évvel ezelőtt már nyert bajnoki címet az Interrel. A klub vezetése minden bizonnyal valami hasonlóban bízik ezúttal is.
A horvát Jankovics mindenestre meglepetten nyilatkozott a távozásának okairól a basket.sk-nak. Többek között arra panaszkodott, hogy újoncként nem kaptak kellő lehetőséget a bizonyításra, ráadásul míg Komáromban inkább a bedodó posztján szerepelt, addig az Internél az egészen más készségeket megkövetelő kosár alatti pozícióban kellett játszania.
„Összeségében nem volt rossz az Internél. Jó csapat voltunk, a légkörre sem lehetett panasz. Talán több időre lett volna szükségünk. Komáromban Bannisterrel vezérek voltunk, itt azonban meg kellett szoknunk az új játékrendszert. Sajnálom, hogy idejekorán véget ért a pozsonyi szereplésünk, mert a csapat az utóbbi időben egyre jobb játékot mutatott, ami az eredményeinken is meglátszott. Szívesen maradnék Szlovákiában egy olyan klubnál, amelynek van esélye a bajnoki címre” – fogalmazott csalódottan a horvát kosaras.
lm, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”56655,56738,57097,57269,57343,57237,57359″}