Szigeti László, az MKP oktatási alelnöke szerint valószínűleg mindenki egyetért azzal, hogy megmaradásunk záloga az anyanyelvi oktatás. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy meglévő iskoláink megmaradjanak, s ha arra mód van, akkor szaporodjanak:
„Egy dolog a magyar iskola léte és más – sokkal nehezebb – ennek a megtartása. S nemcsak anyagi szempontból. Hovatovább egyre nehezebb biztosítani az elegendő számú, anyanyelvén, azaz magyarul tanulni kívánó gyereket, diákot. Az okok sok mindenre visszavezethetők. Tény, hogy fogyunk, hisz az utolsó népszámlálás adatai szerint is az előzőhöz képest több tízezerrel kevesebben vagyunk. A felvidéki magyarság is demográfiai hullámban van, egyre csökken a gyermekvállalási kedv. Az új mobilitási lehetőségek megemelték a vegyes házasságok számát, és sokan ideiglenesen vagy véglegesen elköltöztek Szlovákiából. Mindezek ellenére minden tőlünk telhetőt meg kell tenni annak érdekében, hogy a potenciális magyar iskolát látogatható gyerek oda is kerüljön!
Az MKP mindent megtesz annak érdekében is, hogy olyan jogszabály szülessen Szlovákiában, mely szerint minden gyermeknek 10 éves koráig lehetősége nyíljon lakhelyén anyanyelvén tanulni. Tudjuk, hogy ehhez többletforrásokra van szükség, de gyermekeink boldogulásáért minden áldozatot meg kell hoznunk.
Tudatos, átgondolt, jól megszervezett tevékenységgel komoly esélyünk van arra, hogy a csökkenő tendenciát mutató magyar iskolába beíratott gyermekek számát stabilizáljuk, s néhány év alatt növekvő tendenciába menjen át. A gyermek magyar iskolába való beíratása összefügg az ország mindenkori politikai légkörével is. Ha ez számunkra kedvező, s érzi a magyar szülő a pozitív politikai hátszelet – lásd 1998 és 2006 között – akkor növekszik a magyar iskolába való beiratkozás is. Ennek biztosítása az MKP feladata. A civil szféra az a szövetséges, amely megfelelő együttműködéssel, jól átgondolt beiratkozási program segítségével növelheti a magyar iskolába beíratott tanulók számát. Való igaz, hogy a beiratkozási program nem egy új dolog, hisz talán már egy évtizede foglalkozunk vele, s ennek élharcosai a Rákóczi Szövetség, illetve a SZMPSZ. Nincs szándékunkban megkérdőjelezni mindkét szervezet áldozatkész munkáját, melynek köszönhetően biztosan több elsőst írattak magyar iskoláinkba az utóbbi évtized folyamán. Mégis úgy gondoljuk, hogy keresnünk kell egy újabb, hatékonyabb formáját a beiratkozási programnak.
El kell gondolkodni azon, hogy elegendő-e a gyermek iskolai beiratkozása előtt egy esztendővel kezdeni a propagandát, a meggyőzést, a motiválást. Valószínű, hogy a jelenlegi rendszerben alkalmazott alacsonyabb hatékonyságú motiváció és a súlyozottabb jutalmazási arányokat meg kell változtatni. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a gyermek megszületésétől kezdve a szülők állandó motiválására, majd az eddig jól bevált rendszer szerint a szülő helyes döntését gyermekén keresztül jutalmazni kell. A jutalmazás (anyagi) azonban csak a program utolsó mozzanata. A beiratkozási program lényegi része előtte kell, hogy történjen. Természetesen adódik a kérdés, ki, mit, hogyan és miből (anyagiak) végezze ezt a tevékenységet. Ezekre a kérdésekre próbálunk a következőkben választ adni.
Minden jó szándékú, tevékeny emberre számítunk a program megvalósítása során. Településeink, városaink és falvaink élenjáróinak kulcsfontosságú szerep jut a feladatok megvalósításában. Polgármester, önkormányzati képviselő, iskola-, óvodaigazgató, pedagógus, lelkipásztor, anyakönyvezető, vállalkozó, intézmények vezetői mind-mind tevékenyen részt vehetnek a program megvalósításában, s mindennek csak egyetlen feltétele van, a dolgokhoz való pozitív hozzáállás. A civil szféra szervezetei kiegészítve az MKP-val fognák össze az egészet, hisz majd minden településen, ahol magyarok élnek működik az MKP, a Csemadok, az SZMPSZ, a SZMSZSZ, több helyen a Cserkészszövetség és egyéb más helyi vagy regionális alapítványok, nonprofit szervezetek. Ahogyan az oktató-, nevelőmunkában sem különíthető el egymástól az oktatás és nevelés, hisz a pedagógus munkáját nem úgy végzi, hogy egyszer oktat, máskor meg nevel, hanem a kettőt együtt, egyszerre végzi, úgy a beiratkozási program sem direkt módon, hanem indirekt módszerekkel működne. Nem előnyös, ha egy eseményt, találkozót, összejövetelt, ünnepet csakis a beiratkozási programnak rendelnénk alá. Hétköznapjainkba, közösségi életünkbe, ünnepeinkbe kell becsempésznünk a nemzetben gondolkodás eszményét, a magyar iskolaválasztás fontosságát, a gyökerekhez és az anyanyelvhez való ragaszkodást. Az év első napjától az utolsóig számtalan közösségi rendezvényen tudjuk gyermekeink magyar iskolába való beíratásának fontosságát hangsúlyozni, csak egy kicsit célirányosan a kisgyermekes anyukákra és apukákra, esetenként nagyszülőkre kell fókuszálni a találkozók, összejövetelek, ünnepek, megemlékezések egy részét. Néha a látens módon megjelenített, szívhez szóló indirekt motiváció többet jelent, mint az erőltetett hangos rábeszélés.
A beiratkozási program célcsoportja közösségeink 6 évnél fiatalabb gyermekei, az ő szüleik, esetenként nagyszüleik. Hogy kire összpontosítsuk tevékenységünket, ahhoz megfelelő adatbázisra van szükségünk. Ez minden településen hozzáférhető a községháza, városháza közreműködésével, legegyszerűbben az anyakönyvezető segítségével. Hasonló segítséget és információt nyújthatnak az egyházak is. Az adott esztendő újszülötteinek jegyzéke nagyon fontos, hisz velük és szüleikkel azonnal el kell kezdeni a munkát. Fontos, hogy a szülők érezzék, a helyi magyar közösség odafigyel rájuk, fontosnak tartja őket, számol velük. A program aktivistáinak feladata a szülőkkel való kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás. Mindig az első találkozás a legnehezebb, de egyben a legfontosabb is. Az első kontaktus lehet az újszülött köszöntése vagy a jókívánságok tolmácsolása a szülőknek kisgyermekük megszületése kapcsán. Ettől a perctől kezdve a gyermek iskolai beíratásáig hatékony kapcsolatot kell fenntartani vele és szüleivel. A szülőket személyre szóló meghívókkal kell invitálni a település közösségi rendezvényeire. Ha erre mód és lehetőség van, a kisgyermekes szülőket külön üdvözölni kell, természetesen azokon a rendezvényeken, amelyek szorosan összefüggnek a jövőbeli iskolaválasztással, beiratkozással. Számos olyan lehetőség van, ahol a szülők külön vagy gyermekükkel közösen átérezhetik a magyarsághoz való ragaszkodás fontosságát, a magyar iskola megtartó erejét. Ezek az események lehetnek egyházi ünnepek (karácsony, húsvét, pünkösd) elsőáldozás, bérmálkozás, konfirmáció stb. Ugyanakkor lehetnek nemzeti ünnepeink is, mint március 15., augusztus 20., október 23., melyek mind-mind komoly közösségi ünnepre, megemlékezésre adhatnak lehetőséget. De lehet anyák napja, gyermeknap, farsang, tanévnyitó, tanévzáró, sportnap, falunap vagy bármi, ami tömegeket mozgat. Ezeken a rendezvényeken tudatosan teret kell adni a 6 évesnél fiatalabb gyermekek és szüleik bemutatkozásának, esetleg lehetővé tenni a kultúrműsorba való bekapcsolásukat és szerény figyelmességgel megajándékozni a gyermekeket. A lényeg, hogy akár passzív, akár aktív résztvevői legyenek az adott rendezvénynek. A programban olyan aktivitásokkal is számolunk, melyek csakis a 6 évnél fiatalabb gyermekeket és szüleiket szólítják meg, pl.: mesedélután, bábelőadás, tanácsadás, ismeretterjesztő előadások stb.
Természetesen a feladatok ellátására aktivistákra van szükség, akik lehetnek önkéntes, társadalmi munkában tevékenykedő civil szervezeteink tagjai is, de kellő anyagi háttér biztosítása esetén munkájukat tiszteletdíjért végző szervezők is. Fontos tehát az anyagi forrás biztosítása, mert e nélkül a rendszer működésképtelen. Erre két megoldás lehetséges: az egyik, hogy idehaza és külföldön is új forrásokat keresünk, melyből finanszírozható lenne a beiratkozási program, a másik – ami valószínűbbnek látszik –, hogy a meglévő források átcsoportosításával, mint a Szülőföld Alap, oktatási- nevelési támogatás, Rákóczi Szövetség fedeznénk a program kiadásait. Természetesen a 6 éven át tartó motiválás, meggyőzés, útmutatás után a szülők gyermekeik által jutalmazva is lennének, persze annak függvényében, hogy gyermekeiket valóban magyar iskolába íratják-e. S ehhez további forrásokra van szükség.
Ezeket a gondolatokat, elképzeléseket a teljesség igénye nélkül vetettük papírra, bízva abban, hogy felkeltik majd a szakemberek és laikusok érdeklődését is azzal a fontos dologgal kapcsolatban, hogy hogyan tudnánk növelni magyar iskoláink tanulóinak számát, s elérni azt, hogy minden magyar gyerek magyar iskolába járjon.”
(www.mkp.sk)
