Interjú László Csabával (Fotó: Hideghéthy)

Történelmi pillanatnak voltunk a tanúi november 19-én, Dunaszerdahelyen, ahol a félig elkészült stadionban először lépett pályára a DAC, és a tavalyi bajnok, Trencsén ellen kétgólos győzelmet aratott.

A stadion két új lelátóján több mint 6000 szurkoló osztozott abban az eufórikus érzésben, amit a mérkőzés kezdete előtti közös éneklés jelentett. A YBS – Yellow Blue Supporters polgári társulás tagsága azonban meglepetéssel is készült. A hagyományos Nélküled és a magyar himnusz elhangzása után, az erdélyi László Csaba edző tiszteletére most először a DAC arénában felcsendült a Székely himnusz is.

Erről a pillanatról közvetlenül a mérkőzés után kérdezte a mestert a Felvidék.ma.

Milyen érzés volt a Székely himnuszt hallani a DAC arénában?

Felemelő érzés volt. Nem tudok mást mondani csak, hogy felemelő. Azt hiszem, hogy annak a klubnak, amelynek ilyen tulajdonosa van, aki képes arra, hogy egy ilyen stadiont felépítsen és annak a csapatnak, aminek ilyen szurkolótábora van, az sokat érdemel. Ezért kell sokat tennünk, hogy tovább épüljünk, hogy a szurkolókat megtartsuk és eredményesek legyünk.

Gyülekezik a szurkolótábor (Fotó:Hideghéthy)
Gyülekezik a szurkolótábor (Fotó: Hideghéthy)

Érzelmileg és mentálisan mennyire erősíti a csapatot a most tapasztalt szurkolás?

Szerintem nem kell elmondani senkinek, hogy én székely ember lévén ilyenkor mit érzek. Azok a szurkolók, akik idejönnek, az érzelmeket tovább tudják adni az egész csapatnak, és ez mélyen nyomot hagy mindenkiben és nemcsak most, hanem örökre. Amilyen hangulatot ebben a stadionban varázsolni tudtak nekünk, és ahogy hajtották a fiúkat, az mondhatom, hogy egyedi. Nagyon sok mérkőzés van a hátam mögött, nagyon sok országban, nagyon sok helyen, de amit a dunaszerdahelyi szurkolók adnak nekünk, az egyedi, és remélem, hogy továbbra is mellettünk lesznek.

Mindenki ázott a meccsen (Fotó:Hideghéthy)
Mindenki ázott a meccsen (Fotó: Hideghéthy)

A játékosokra hogyan hatott ez a várható légkör?

A mérkőzés előtti napon az edzés nagyon rosszul ment, a fiúk már idegesek voltak, túl voltak pörögve. Ez a nap arról szólt, hogy megnyugtassam őket. Azt mondtam nekik, örüljenek, hogy a tulajdonos, Világi Oszkár épített egy szentélyt, egy színházat, amelyben most ők tartják az előadást. Ez 90 percig tart, s erre koncentráljanak. A mérkőzésen pedig úgy játszanak, mert a futballt játszani kell, ahogy én szeretném.