Egy prágai fogorvos és társa azt állítja, hogy megtalálták a második világháború végén a visszavonuló németek által Csehországban elrejtett, az úgynevezett „stěchovicei kincset”. Petr Kašpar és Antonín Bodnár is meg van győződve arról, hogy megtalálták azt a helyet, ahová a II.világháború végén a visszavonuló német hadsereg fontos korabeli dokumentumokat, nagy mennyiségű ellopott aranyat, ékszert, valamint más értéket rejtett el.
A korábbiakhoz hasonlóan a mostani esetben is hiányzik az utolsó lépés – felszínre hozni valamit a kincsből, s ezzel elhallgattatni azokat, akik minden ilyen hírt kétkedéssel fogadnak. Csak az utóbbi másfél évtizedben ugyanis legalább két további csapat állította, hogy már ismeri a kincs rejtekhelyét, de a bizonyítékokkal különféle indokok alapján továbbra is adósak maradtak.
„Olyan dokumentumok vannak a kezünkben, amelyek a rejtekhely valódiságát bizonyítják. Nagyon érdekesek. Az egyik például egy volt rab beszámolója, aki jelen volt a kincs elrejtésénél. Műszerekkel bemértük a helyet, s kiderült, hogy ott egy nagy földalatti üreg van. Biztos, hogy nagy üregről van szó, hiszen tudjuk, hogy a nácik tehergépkocsikon szállították oda a dokumentumokat és a kincseket tartalmazó ládákat” – magyarázta Bodnár.
A Kašpar-Bodnár kettős saját bevallása szerint azért kezdett kutatni a „stěchovicei kincs” után, mert szeretnék megtalálni a prágai Károly Egyetem eredeti szimbólumait, amelyeket a legenda szerint a németek elástak. Azt állítják, hogy itt van elrejtve az az arany is, amelyet a németek a belga bankokból raboltak el.
Napjainkban még további két csapat is kutat a kincs után. Ez a konkurencia azonnal megkérdőjelezte a Kašpar-Bodnár kettős bejelentését. „Nekünk is vannak a kezünkben különféle dokumentumok, de rájöttünk, hogy nem hihetünk mindegyiknek. Ami pedig egy volt fogoly vallomását illeti, azt nem tartom hitelesnek. Elképzelhetetlen, hogy a nácik futni hagytak volna egy olyan személyt, aki ismeri egyik nagy titkukat” – fejtette ki véleményét egy másik kincskereső, Jiří Tomiš. Megjegyezte: csak akkor hajlandó hinni a konkurenciának, ha az konkrét bizonyítékokat mutat be.
Josef Mužík, a legismertebb, legkitartóbb kincskereső is szkeptikus a bejelentéssel kapcsolatban. Mužík, aki már másfél évtizede kutat, meg van győződve saját elmélete helyességéről. „Biztos, hogy a kincs azon a helyen van, amit csak én ismerek. Kutatásaim befejezéséhez azonban most nincs pénzem” – hangoztatja.
A Kašpar-Bodnár páros szintén pénzhiánnyal küzd, s ezért az államhoz fordult segítségért. „Szükségünk lenne egy speciális kamerára, amely mintegy 100 ezer koronába kerül. A másik probléma, amelyben állami segítséget várunk, a telek tulajdonosa. Az illető 20 millió koronát kér, de ilyen összeget nem tudunk előteremteni. Az állam azonban sok mindent elintézhetne” – véli Kaspar, aki mintegy két éve folytat kutatásokat társaival. Szerinte a rejtekhely mellett állítólag egy tömegsír is van, amelyben a volt rabok – köztük mintegy 200 orosz asszony – vannak eltemetve.
Kérésükre a hatóságok egyelőre nem reagáltak. Kašpar azonban bízik abban, hogy biztosan megváltozik az álláspontjuk, ha meglátják a dokumentumokat. „S ha nem, akkor sem adjuk fel. A munkát folytatni fogjuk” – szögezte le.
Múlt-kor/MTI, FelvidékMa
