Értelmezni sokféleképpen, szemezgetni bőségesen lehet a közös magyar-szlovák történelem évszázadainak eseményeiből. A szlovák politikusok is igyekeznek kivenni részüket a múlt átértelmezéséből.
A történelem meghódítására tett újabb kísérletet január elején a baloldali populista szlovák miniszterelnök. Robert Ficót nem zavarták az elfogulatlan szakemberek előre várható ellenvetései, amikor néhány szlovák történész – köztük a saját helyettesévé lett, a kisebbségek ügyével is foglalkozó Dušan Čaplovič – kilencvenes évekbeli ötletét felmelegítve „ősi” vagy „ősszlovákoknak” nevezte a VIII-IX. századi Nagymorva Birodalom lakóit. (Elméletét megpecsételvén szobrot akar állítani a magyar történelemből is ismert nagymorva uralkodónak, Szvatopluknak.) A XIX. században néppé formálódó szlovákság nemzeti létének időszakát sikerült az ősszlovák teóriával abszurd módon megtöbbszöröznie Ficónak. A múltformálás ötletéért nem kellett messzire visszatekintenie, hiszen a szlovák történelem „benépesítése” korábban is foglalkoztatta a helyi politikusokat – Vladimír Mečiar például nagy pártolója volt annak, hogy történelmi személyiségek nevét elszlovákosítsák.
Fico nemzeti múltat gyarapító próbálkozásának nemcsak a nacionalista Slotával folytatott politikai versengés lehet az oka, hanem az ország függetlenségének 15. évfordulója, illetve a tény, hogy a schengeni csatlakozással karácsony előtt megszűnt a határellenőrzés Magyarország és Szlovákia között. A XIX. századi szlovák nemzeti öntudatra ébredés óta elterjedt, de téves nézet Szlovákiában, hogy az ország címerében látható kettős kereszt a IX. században a Kárpát-medencében is tevékenykedő két szláv keresztény hittérítő, Cirill és Metód jelvénye volt, és onnan került a magyar királyi, majd a szlovák címerbe. Az kevésbé lényeges, hogy Cirill és Metód aligha járt a mai Szlovákia területén, inkább az a fontos, hogy a kettős kereszt először a XII. század végén III. Béla királyunk pénzein tűnik fel. A címerré váló kettős kereszt később íves vonalra, majd a XIII. század végén gótikus stílusú lóhere talpazatra került. Ebből lett a hármas halom. Az így kialakult címerrészt vették át a szlovákok, a magyarok által használt zöld halmok helyett a szláv színeknek megfelelően kéket használva.
Pozsonyban, az egykori koronázóvárosban nem csak a címert, de a magyar koronát is magukénak vallják a polgárok. Ehhez jó eszmei alap Magyarország és az egykor közös hazát jelentő Magyar Királyság között különbséget tevő szlovák történelemszemlélet. Így azon sincs mit csodálkozni, hogy a Habsburg-dinasztia tagjainak magyar királlyá koronázásáról minden szeptember első hétvégéjén történelmi fesztiválon emlékeznek meg.
Estefán Zsolt, Heti Válasz
Kapcsolódó cikkek:
Fico miniszterelnök és kormánya megváltoztatja a történelmet
Egészen az elhülyülésig – a Košický korzár kommentárja
A szlovák-magyar viták háttere
