Jézus magvetőről szóló példabeszédének fényében ezen a 15. évközi vasárnapon tekintsünk önmagunkba, kategorizáljuk magunkat, és induljunk el a tökéletesedés útján!
A letaposott út jelképezi a megátalkodottakat
Akik üzenetét nem veszik komolyan. Visszautasítanak minden természetfeletti gondolatot. Egy kézmozdulattal lesöpörnek az asztalról minden vallási igazságot. Tökéletesen be tudnak rendezkedni egy olyan világban, amelyből hiányzik az Isten. A természetfeletti világból érkező üzenetek egyszerűen képtelenek felkelteni az érdeklődésüket. Ahogy a vaknak hiába beszélünk színekről, a süketnek a zenéről, úgy a megkérgesedett lelkeknek is Istenről. Ki sem csírázik, gyökeret sem ver bennük Isten igéje.
Az Isten mentsen meg mindenkit ettől a lelkülettől! Mert a megátalkodottság „Szentlélek elleni bűn”, és Jézus szavai szerint erre nincs bocsánat. Ezen érti, hogy a megátalkodott ember visszautasítja Isten kegyelmét, és akarata ellenére Isten senkit sem tud üdvözíteni. Jézus megsiratta őket: „Jeruzsálem, Jeruzsálem…”
A köves talaj jelképezi a szalmaláng lelkeket
Először megindulnak a vallás útján. De a nehézségek közepette feladják a hitet. A vallást kezdetben varázseszköznek tekintik, amelynek segítségével minden nehézséget elkerülhetnek. Hamarosan csalódnak. Mert ők egy hamis istenképben hittek. Amit ők rajzoltak meg maguknak. Amilyen a valóságban nem létezik. Mert ha volna olyan Isten, aki három Miatyánkért minden földi vágyunkat teljesítené, az nem ura, hanem szolgája lenne az embernek.
Pedig sokan vannak ilyenek. Akik vádolják az Istent, mert nem segíti őket. Akik sajnálják, hogy nem a hitetlenek könnyű életét választották, és becsapottnak érzik magukat, hogy az Egyházhoz tartoznak. Ez a naiv hit nem teherbíró. A legkisebb megpróbáltatástól összeomlik. Aki ilyennek érzi hitét, sürgősen képezze magát tovább a hitben. Ennek eszközei: rendszeres prédikációhallgatás, bibliaóra látogatás, színvonalas vallásos könyvek olvasása, buzgó imádság.
Tüskés terület – a túlterhelt emberek
Tövisek alatt a mindennapi gondokat értjük. Akikben a vallásosságot a modern élet hajszája fojtja el.
Már a gyermekek is túl vannak terhelve. Például a híradóban játszottak egy rejtett kamerával felvett kisfilmet „Hová mégy?” címmel. A riporter az utcán, villamoson, aluljáróban siető gyermekeknek tette fel ezt a kérdést. Záporozó válaszok: klarinétórára, szerepelni a rádióba, külön tornára, balettre, modellező szakkörre stb. A számtalan program tövise elfojtja a búzát. Hittanra persze az ilyen gyermek „nem ér rá”, diákmise helyett a Szigetre megy gyermekprogramra. Este horrorfilmet kell feltétlenül megnéznie, s mire kimerülten ágyra dől, már a keresztvetésre sincs ereje. Felnőtt példával, úgy hiszem, a tövises talajt nem kell illusztrálni. Gondolja csak végig mindenki egy napját „napkeltétől napnyugtáig”!
„Márta, Márta – korholta az Úr Jézus – sok mindennel törődsz, sok minden nyugtalanít. Pedig csak egy a szükséges!”
Terápia: kellő alvás, pihenés, hétvégi kikapcsolódás, családi programok, kevesebb számítógépezés.
A jó föld a buzgó lelkeket jelképezi
Azokat az asszonyokat, akik egy életen át férjüknek hűséges és megértő partnerei, gyermekeiknek szerető édesanyjuk. Azokat a férfiakat, akik övéiknek szorgalmas gondviselőjük. Azokat a nélkülözhetetlen nyugdíjasokat, akiknek tevékenysége nélkül a mai társadalom fennmaradni sem tudna. Azokat a betegeket, akik imájukkal, szenvedésükkel, áldozatukkal Isten büntetését elhárítják az emberiség feje felől, és a kegyelmet leesdik a világra.
És higgyünk abban, hogy ha ezek csendesek is, észrevétlenül élnek is körülöttünk, mégicsak ők vannak többségben.
Ezt az elmélkedést azzal fejezzük be, hogy nem fejezzük be. Azazhogy mindenki maga fejezi be. Jézus példabeszédének tükrében próbáljam eldönteni, melyik kategóriába tartozom.
Ha úgy érzem, megkeményedett lélek vagyok, akkor mélyszántásra van szükségem: megtérésre, lelkigyakorlatra, 180 fokos fordulatra. És ezt nem halogathatom, mert magamban hordom az élet egyetlen célja elvesztésének kockázatát.
Ha köves talaj a lelkem, szükségem van porhanyósításra. Hitem elmélyítése, a buzgóság felszítása sürgős feladatom.
Ha a modern élet ezernyi elfoglaltsága behálózza lelkemet, mint a tüskés borkor ágai a földet, állítsam sorrendbe feladataimat, és először a szükséges, azután a hasznos és végül a kellemes dolgokat végezzem el lelki életem kára nélkül.
Végső célom pedig mindenképpen az legyen, hogy jó talajjá alakítsam belső világomat, amely Isten igéjének magját befogadja, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoz.
Hajnal Róbert, Magyar Kurír