A legszigorúbb tanáraim egyike volt, s bár nem igazán érdekelt a matematika, mégis megtanultam annyit, hogy amikor két évig a kassai Kohászati Egyetemen tanultam, a kémia mellett, amelyet viszont imádtam a füleki gimiben, a matematika sem okozott gondot.
Amikor az A-osztályba kerültem, megijedtünk, ugyanis olyan tanárokat rendeltek mellénk, mint Vassányi Aurél, Ágoston Tibor, Tóth Lajos, Fehér László, Böszörményi István és Kálosi János. Impozáns névsor, akik még a füleki gimnázium alapozó nemzedékét képviselték. S bár nem mindegyik tantárgyat szerettem, mégis számtalan élmény fűződik mindegyikhez. Kálosi János, aki a Vály-völgyéből származott el Fülekre, 1954-től 1991-ig generációk egész sorát, köztük gömörieket tanította meg a matematika alapvető műveleteire, s emellett ő volt a kultúra aktuális közvetítője is a városban. S bár matematikus nem lett belőlem, mégis neki köszönhetem, hogy a kultúra lett éltető elemem, s ma ezzel keresem a mindennapi betevőt. Ő léptetett be a Csemadokba, s ő invitált színházba is először, amikor is próbálta elsózni a jegyeket a MATESZ kassai és komáromi színpadának egy-egy előadására. Talán az Anyát láttam először V. Szabó Rózsival vagy a Liliomfit Mikola Robival? Osztályfőnökünk, látván sokunk habozását a 10-15 koronás jegyek láttán, azzal biztatott bennünket, hogy az előadás megtekintése Kálosi tanár úrnál biztosan beszámít majd a félévi vagy évvégi jegyek megítélésénél. Nem tudom ma már megítélni, hogy nyomott-e ez valamit a latban, csak azt tudom, hogy a ketteshez bizony véres veríték kellett, de megérte.
Kálosi János pedig bár már rég nyugdíjas, továbbra is rendíthetetlenül hordja a Csemadok-bélyeget. Isten éltesse még nagyon sokáig!
Juhász Dósa János, Gömöri Hírlap
