Nyelvünk kincsének formai megjelenése a magyar rovásírás, ami a legrégibb írásrendszerek közé tartozik. Jelen ismereteink szerint legalább 8 ezer éves múltra tekint vissza. Nyelvünk ma is őrzi ezen emlékeit: sok van a rovásán, megrovásban részesül, rovót hoz az iskolából, rovott múltú, az adót kiróják…
Forrai Sándor 1975 végén megalkotta és egyben megnyitotta az első magyar rovásírás-történeti kiállítását Budapesten. E meghatározó jelentőségű lépése napjainkig is kiható hullámokat vetett, ugyanis újból életre keltette ősi írásműveltségünket. Megfelelően rendszerbe foglalva tette közzé rovásírásos nyelvemlékeinket. Célja nemcsak az volt, hogy bemutassa a székely-magyar rovásírás fennmaradt emlékeit, hanem igenis rámutasson arra, hogy népünk bölcsőjénél már ősi írásunk is munkálkodott. Rámutat arra, hogy a székely-magyar rovásírás szerves, fontos része az írástörténetnek, azaz nem máshonnan átvett, tanult, hanem önállóan kifejlődött, ezer éveken át formálódott kultúrkincsünk. Bebizonyítja, hogy rovásírásunk rövidítési rendszerével nemcsak hogy ezer évvel megelőzte mai gyorsírásunkat, de a kor legfejlettebb rövidítéses írása volt. Bemutatja, hogy a székely-magyar rovásírás több ezer éves ősi elemeket is tartalmaz, feloldhatatlan rejtélyt képezve ezeknek a mai napig való tudatos megőrzésével. Forrai Tanár Úr így vall munkájáról:
„Elérkezett annak az ideje, hogy rovásírásunk, nemzeti önismeretünk javítására végre közkinccsé váljon elsősorban a tanulóifjúság számára. Ugyanakkor régi mulasztásokat is kell pótolni, hogy ősi írásbeliségünkről, műveltségünkről, ősi kultúránk egyik bizonyítékáról a nyugati népek is tudomást szerezzenek.“
A Forrai Sándor Rovásíró Kör (élén Szakács Gáborral, Friedrich Klárával és Hódos Lászlóval) felújította és a mai kornak megfelelően könnyen szállítható állapotba varázsolta a kiállítás képanyagát. Így készült el az a 90 tábla, amelyből 49-et a Felvidék egyes területein is megtekinthettek az érdeklődők az elmúlt két hónapban. Öröm és megtiszteltetés volt számomra, hogy elvállalhattam e nemzeti önismeretet erősítő kiállítás megszervezését. Ezúton is köszönet azon iskolaigazgatóknak, polgármestereknek és intézményigazgatóknak, akik befogadták és a nyilvánosság számára is megtekinthetővé tették a Forrai Sándor Emlékkiállítást. Név szerint: a Naszvadi MTNY Alapiskola, a Czuczor Gergely Alapiskola Érsekújvárban, a Majthényi Adolf MTNY Alapiskola Udvardon, a Perbetei MTNY Alapiskola, a Munka Utcai MTNY Alapiskola Komáromban, a gútai Nagyboldogasszony MTNY 8-éves Egyházi Gimnázium, a Nyitrai Konstantin Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara, a párkányi Fénysugár egészségvédő alapítvány, továbbá Garamkövesd és Szímő községek, végül pedig az Országos Cserkésznap Komáromban.
„Egy indiai bölcs mondás szerint áldott legyen az, aki az írást feltalálta. Az emberiség számára az írás feltalálása valóban az egyik legnagyobb áldás. A múltba való visszatekintésnek is egyik eszköze az írás. Ránk maradt régi írásos emlékekből évezredekre visszamenően tájékozódni tudunk egyes népek kultúrájáról, műveltségi fokáról, hitvilágáról, érzelmeiről, szokásairól…“ /Forrai Sándor/
Szolgáljon e kiállítás emlékezete egy eszméléshez és egy biztos elinduláshoz.
Felvidék Ma, Salgó Gabriella
