1272-ben említik először (Cziczman). Ezt az oklevelet ugyanúgy mint az 1364-it, mely szintén említi a települést, hamisítványnak tartják. Ami a Rajeci völgy legfelső szakaszát illeti, Csicsmányt a legvalószínűbben a 14. sz. közepén a Túróci család alapította.
A Strázsai hegyekben, a Strázsó alatt, a Rajcsanka völgyében fekszik, az egykori Trencsén vármegye területén. A Rajcsanka mentén húzódott az ókorban az észak-déli borostyánkő-út, amely a Baltikumból és Sziléziából az Odera völgyében, majd a Jablonkai hágón át a Kiszuca, Rajcsanka völgyén keresztül, a Facskói hágón a Nyitra völgyében Brigetion (Szőny), Arrabonán (Győr) és Savarián (Szombathely) át az Adriáig vezetett.
Szlovákia észak-nyugati területének legizgalmasabb, különleges néprajzi hagyományokkal rendelkező települése Bélapatakával (Valaská Belá), Csavajóval (Čavoj), Facskóval (Fačkov), Zsolttal (Zliechov) együtt. A falu eredetileg nem mai helyén, hanem a kiscsicsmányi településrészen levő Javorinka nevű dombon épült.
A Bajmócot Zsolnával összekötő 64-es úton, Zsolnától 40 km-re délre, az Illava felé leágazó út mentén található.
Horváth Dezső újságíró szavaival invitáljuk ide a látogatókat. „Addigi utunk a kellemes ősz ajándékaként tellett, amikor átértünk a Kárpátokon, ránk köszöntek az őszi esők. Csicsmányban is esett, de azért megtaláltuk. Azóta nem győzöm ajánlgatni ezt az eldugott falucskát annak, aki azt a vidéket járja. Az erdélyi Torockóhoz fogható, de csak annyiban, hogy mindkettő konok következetességgel őrzi régi arculatát. Csicsmány megmaradt házai ugyan már inkább csak falumúzeumként.
Gerendaházakból áll az egész, de telepingálva valamennyi. Kívülről. Tüneményszép. Mai falra fújkálók, ha egyszer látnátok, sok szépet eltanulhatnátok érett elődeitektől. És örökre fölhagynátok átokverte rosszaságaitokkal.
Hol is van ez a kisded falu, amelybe akkor még rendes út se vezetett be? A Kis-Fátrában talán? Mondom, zuhogó esőben jártam be kicsike utcáit, szép diaképeket tudtam így is készíteni.
Torockót szász telepesek alapították, Csicsmányt (Čičmany) pedig a bolgárok. Áldassék nevük és kezük.” (Cseremalac voltam, Bába és Társai, 2005).
1385-ben Csicsmány nem pusztult el. 1393-ban ugyanis a Privigyéhez tartozó Lipnik határjárásában a nemesi tanúk közt szerepel Miklós fia János de Chychman, továbbá Péter fia Péter de Wrbanow (Urbanov). 1397-ben a Csicsmánnyal szomszédos község, Nyitra-megyei Csávoj határjárásában említik Cichman birtokot. 1411. november 6-án az 1393-ban említett Csicsmányi Miklós fia János más néven jelenik meg: Néhai Túróci Miklós, Uyhel-i (kiszucaújhelyi) bíró fia Jánosként, aki lemond csicsmányi, Kiszucaújhelyhez közeli szvederniki és a túróci zábori öröksége feléről nővére, Klára, Rakovi Lőrinc fia Márton felesége javára, majd 1411. december 26-án Túróci Miklós özvegye, fiai és leányai Chychman-t zálogba adják Rakouch-i Lőrinc fiainak 16 évre 2000 aranyért.
A település a 14/15. sz. fordulóján Túróczi Miklós, vágújhelyi bíró tulajdona. Katalin nevű lánya Rakovszky Mártonhoz ment feleségül, s így e család birtokába jutott (15. sz. eleje). Rakovszky Borbála először Kubinyi Kristóf hitestársa lett, majd annak halála (1622) után Dobrasovszkyé.
A hagyomány szerint a törökök elől menekülő bolgárok települtek le ebben az irtványfaluban (1410), de a helyzet mégsem ilyen egyszerű. A településnév ugyanis magyar személynévből alakult. Magyarországon ma is található Csicsman, Csicsmann, vagy Csicsmány vezetéknévvel rendelkező személy. (2010-ben 92 ilyen nevű telefon előfizető élt.) A Studenec patak a Rajcsánkába ömlik. Vele kapcsolatosan említik a Kyeshed (Kieshegy) nevet, mely nem azonosítható. A szóvégi Mann viszont német összefüggéseket is vonz. Andrej Kavuljak történész, erdőmérnök Csicsmányt német településnek tartotta Frivalddal (Rajecká Lesná), Sujával (Šuja) és talán Facskóval (Fačkov) együtt.
Csicsmányt az egész 15. sz.-ban a túróci Jeszenszkyek és Rákóczyak birtokolták. (Az utóbbi család nevét Nagyrákóról vette, melyet a középkor folyamán Rákócnak /Rakouc/ mondták.) Amikor a Rákóczy család fiágon kihalt (a 15. sz. végén, 16. sz. elején), Annát fiusították. A túróci Jeszenszkyekkel úgy kerültek atyafiságba, hogy Rákóczy Anna kezét Jeszenszky Mátyásnak nyújtotta, s az ebből a frigyből született utódok már részben Rakovszkynak mondták magukat. Ugyanis ennek a famíliának több tagja még a 16. sz.-ban is magát Rákóczynak nevezte. A családnév ugyanis – a Királyi Könyvek tanusága szerint – egy elszlávosodási (lengyelesedési?) folyamaton esett át. Először Rakouczky lett, majd Rakovsky, Rakowsky, Rakovszky – ahogy ezt volt szíves velem Rakovszky István közölni. Alsójeszeni Mátyás veje, Urbonowzky (Urbanovszky) János 1500-ban csicsmányi részét 400 aranyért zálogba adta unokatestvérének, Rakovszky Györgynek. A falu másik részét 1502-ben a túróci Kossutfalván lakó Detrich János a Nagyjeszeni családnak adta zálogba. A Rakovszkyak és Jeszenszkyek Ulászló ellen voltak, ezért 1506-ban a király Csicsmányt és Szvederniket a birtokos Kossuth-i Miklós halála után Zabláti Jánosnak és utódainak adta. Később visszakerült eredeti birtokosaihoz, mert 1549-ben a portális összeíráskor (rovásadó) a földesúr Urbanovszky János, aki 1557-ben lemondott részéről Rakovszky György javára 40 aranyért.
A Serényieké 1630-41 között lett. Ők azzal vetettek véget a reformáció terjedésének, hogy 1632-ben elvették az evangélikusoktól templomukat. A 19. században a velük rokon Teleky és Berchtold család birtokolta.
Frivaldszky János (1822-1895) akadémikus szerint, Csicsmány rendkívül szép, emeletes faházait német, mások balkáni gyökerűnek tartják. Körmöcbányán, Brandenburgban, a Baltikumban, Karéliában találtak ilyen jellegzetességű épületeket. Ezeket szláv területeknek tartva jelenleg az a felfogás alakult ki, hogy Csicsmány építészete ószláv. E vidék egyben a 12. sz.-i német kolonizáció területe is, így a csicsmányi épülettípus németnek is tartható azzal a magyarázattal, hogy a német jelleg a felső Nyitra-völgyi germán telepítéshez tartozó szomszédos német faluból, Túrócremetéből (Vricko, Mönichweis) származik. 1330 körül ugyanis a bajmóci várhoz tartozó lakatlan erdőt a Gilétfiak irtásra és betelepítésre adták. Ez eredményezte a Privigye környéki német betelepülést. E handerburzoknak nevezett németek eredetileg bányászok voltak. Őket Mecenzéf vidékéről telepítették ide. A községneveikben szereplő hai, häu szász eredetű.
1332-ben e vidéken már használják a lehota kifejezést is. Ami a két legfelső, a Rajeci völgyhöz legközelebb fekvő községet illeti, Nyitrafő (Klačno) neve 1403-ban Geydel (Geidel), 1464-ben Gajdellehotája. Tuzsina neve Hermannus dictus Heckel, a Tussina patak mentén fekvő helység fölött, Cziczman falu felé fekvő telep neve Heckelshau. A korábbi falu neve 1430-ban Kovachlehota (Kovácslehota). A két település, Schmiedshau és Heckelshau együtt később a patak nevét kapja (1489: Thwssyna). Túrócremete alapítása e községekkel egyidejű, utána telepítették a távolabbi Csicsmányt.
1598-ban malommal rendelkezett. Etnikai sajátosságait sokáig megtarthatta, hiszen eltérő viselete és geometrikus mintákkal festett faházai teljesen elütnek a környékbeli típusoktól. Habár nyelvüket korán elveszítették, néhány családnév „bolgárgyanús“ (17-19. sz.: Gregorkov, Jebacsin, Mitas, Petko, Petran, Petrusin, Pomajbo, Richtarov – ezek Bulgáriában mindmáig élő családnevek -, de akad Nemtudy nevű is). Sajnos a sok tűzvész miatt kevés maradt építészeti emlékeikből (1907, 1921, 1945). Népviseletük és hímzéseik színe (sárga, narancsszín, piros) Balkán hagyományokra utal.
1605 tavaszán Bocskai hajdúi betörtek az uradalom területére, de csak Csicsmányt és Facskót dúlták fel.
Juraj Jánošík (1688-1713) betyár a szatmári béke után fegyveres felkelésre készült társaival, Csicsmány mellett katonai posztót, Terhelyen (Terchová) fegyvereket rejtettek el, mert abban reménykedett, Rákóczi Ferenc visszatér.
A 20. sz. elején sokan vándoroltak ki a községből főként Amerikába. A 20. sz. 30-as éveiben Amerikán kívül, sok család települt át Dalmáciába, Franciaországba, Belgiumba és Ausztriába.
Az 1921-es tűzvész után, az újjáépített házak három típusát Dušan Jurkovič (1868-1947) és Jindřich Merganc (1889-1974) cseh származású műépítész tervezte a pozsonyi Állami Műemléki Hivatal megbízásából. Ezek az épülettípusok a falu északi részén maradtak meg.
A hagyományos férfiöltözet nem különbözik más hegyvidéki területekétől, a női öltözet egészen a 20. századig megőrizte archaikus vonásait. A hímzés reneszánszkori mintákat követ, amit „zsolnai munkának“ neveztek (tulipán, csillag, gránátalma, kakas, páva), melyek nem különböznek a magyar motívumoktól. A ruházaton, kesztyűkön és papucsokon olyan mintákat találhatunk, melyek jellemzik a házak díszítését is.
A turisták már az első világháború előtt fölfedezték néprajzi értékeit.
Az 1940-es évek végén a közigazgatás átalakult. A körjegyzőség megszűnt. A falu jelentősége megnőtt. Emeletes tanácsházat kapott, a községházát s a romos ó-plébániát lebontották, 1957-re emeletes új iskola épült, Facskó és Csicsmány gyerekei is ide kezdtek járni.
1945-ben a nácik felgyújtották (33 ház leégett, 148 megsérült).
Fennmaradtak fából épített, egy- és kétszintes, zsindellyel fedett nyeregtetős házai (19/20. sz. fordulójáról). A házak festése kétség kívül régi hagyományokat őriz annak ellenére, hogy amit ma látunk, nem eredeti. Az 1921-es tűzvész után ugyanis teljesen újjá kellett építeni a települést. Elsőnek épült föl a Radenov-ház, mely a régi házak mintáját követi. A ház régen egy nagy füstös szobából állt, tűzhellyel, nyitott kéménnyel, s a földszinten vagy a padlástérben 2-6 nem fűthető hálókamrából. E házak építészeti formája nem volt egyedülálló. Hasonló parasztházak épültek a Rajcsanka völgyének más részein. Hasonlóságot mutattak e házak a Körmöctől északra élő bányászok épületeivel is. A díszítés azonban sajátos. Csakhogy a ma látható különbözik a korábbitól. Eredetileg ugyanis a díszítmények szervesen kapcsolódtak az épület szerkezeti elemeihez, és nem borították be az egész házat. Ma azonban csaknem az egész külső felületet ellepi a dísz, s gyakran alig kapcsolódik a gerendaház szerkezetéhez. A mai díszek főként a fafaragás formakincséből merítenek. Mindenesetre egyszínűségük ellenére, fehér színükkel élénk hatást keltenek és nagy változatosságot mutatnak. A temetőben fából faragott oszlopok találhatók.
Nagyjából 140 érdekes, feketére festett, fehérrel díszített faháza védett műemlék. A 42. sz. házban pedig a csicsmányi lakások tipikus berendezésével ismerkedhetünk meg. Ugyanitt vásárolhatunk csicsmányi varrottasokat s a helyi népművészek alkotásait. A falunak ma már csak 250 lakosa van. Barokk római-katolikus temploma 1669-ben épült, barokk-klasszicista kastélya a 18. század végén. Az árkádsorhoz a mintát a nagybiccsei kastély szolgáltatta (1571-1574 között Giovanni Kilián de Mediolano milánói kőfaragó építette).
Az emeletes Radenov-házban megtekinthető A csicsmányi nép élete és munkája c. állandó kiállítás. A község gazdag néprajzi anyagát mutatja be 1966 óta. A falu közepe táján áll, nem messze a főutat keresztező pataktól. A 42. sz. épületben meg egy hagyományos ház berendezésével ismerkedhetünk meg. Naponta 8 és 16 óra között tart nyitva mindkét tárlat.
A településtől délre síközpont működik. Öt felvonóval rendelkezik.
Felvidék Ma, Balassa Zoltán
További képek Csicsmányról a Képgalériánkban tekinthetők meg.
