44
A parlamenti választások utáni első napon már azzal rémisztgette Robert Fico az állampolgárokat, hogy az alakuló jobb-liberális koalíció biztosan tandíjat vezet be az egyetemeken, főiskolákon, s jobb lesz mindenkinek felkészülnie egy nehéz időszakra!
A parlamenti választások utáni első napon már azzal rémisztgette Robert Fico az állampolgárokat, hogy az alakuló jobb-liberális koalíció biztosan tandíjat vezet be az egyetemeken, főiskolákon, s jobb lesz mindenkinek felkészülnie egy nehéz időszakra!
Lassan elkezdi munkáját az új kormány, melytől az elmúlt közel négy hét alatt olyan ígéreteket hallhattunk, hogy nem lesz tandíj. Volt róla szó évekkel ezelőtt is, végül nem lett belőle semmi. Tartottunk is tőle, emlékszem, bár jómagam nem szlovákiai egyetemen tanultam. Most még nem kezdtek el terjedni rémhírek, s bízom benne, nem is fognak.
A tandíj ugyanis a mai Szlovákiában semmit sem oldana meg. Feltehetően a statisztikák finomítására hatékony módszer lenne, mert az egyetemisták egy része jobban meggondolná, hogy miként áll az egyetemhez, de nem ez az igazi probléma. Már ma is fizetni kell, ha valaki akár csak egy évvel hosszabb idő alatt végzi is el az alap- vagy mesterképzést.
Az igazi gond abban rejlik, hogy a képzés színvonala nem túl magas, s a problémákat nem oldaná meg a tandíj sem. Gondolkodó oktatási vezetők segíthetnének csak a problémán, akik nem fejpénzekben látnák a megoldást. Szlovákia ugyanis a kutatás és fejlesztés területén az EU-s listák végén kullog, ennek ellenére az elmúlt évtizedekben nem következett be az oktatásban semmilyen gyökerekig hatoló változás.
Szükségét ugyan minden tanár érzi, s bár néhányan pozíciójuk védelmében tiltakoznak a reformok ellen, lelkük mélyén ők is tudják, ez a rendszer így fenntarthatatlan. Az iskolák nagy része már csak hivatalos iratgyárrá változik, amely olyan szakleveleket, érettségiket, diplomákat lát el pecsétjével, amely mögött kevés a gyakorlatban is használható tudás. Természetesen vannak kivételek, de ezeket nem a rendszer teremti, inkább azok a kivételes igazgatók, tanárok, akik képesek az árral szemben úszni.
A tandíj pedig csak tovább polarizálná a társadalmat, hiszen nem mindenki engedheti meg a több száz eurós kiadásokat, s ösztöndíjban sem részesülhetne mindenki.
Nyári szünet van az iskolákban, több helyen ünnepélyes diplomaosztók, mégis sokan bizonytalanul lépnek a munka világába. Nem kaptak tájékoztatást, mi lesz velük, mennyit ér a diplomájuk. Tudom, piacgazdaságban élünk, ahol csak az erős, a kitartó és az ügyes maradhat talpon, de minden társadalom fejlettségének mutatója, hogy mennyire képes segíteni azoknak, akik arra rászorulnak. Furcsa, de már a diplomások is rászorulnak arra, hogy segítséget kapjanak, mivel az egyetem sok esetben csak alapinformációval látja el őket.
Ezért aztán fontos volna nem mélyen aludni tovább, hiszen az új kormány éppen a változást tűzte ki zászlajára. Az iskolarendszernél pedig kevés fontosabb terület van, s bár a változások gerjesztette fejlődés csak évekkel később látszódik, érdemes volna elkezdeni, de nem a tandíjjal!
A tandíj ugyanis a mai Szlovákiában semmit sem oldana meg. Feltehetően a statisztikák finomítására hatékony módszer lenne, mert az egyetemisták egy része jobban meggondolná, hogy miként áll az egyetemhez, de nem ez az igazi probléma. Már ma is fizetni kell, ha valaki akár csak egy évvel hosszabb idő alatt végzi is el az alap- vagy mesterképzést.
Az igazi gond abban rejlik, hogy a képzés színvonala nem túl magas, s a problémákat nem oldaná meg a tandíj sem. Gondolkodó oktatási vezetők segíthetnének csak a problémán, akik nem fejpénzekben látnák a megoldást. Szlovákia ugyanis a kutatás és fejlesztés területén az EU-s listák végén kullog, ennek ellenére az elmúlt évtizedekben nem következett be az oktatásban semmilyen gyökerekig hatoló változás.
Szükségét ugyan minden tanár érzi, s bár néhányan pozíciójuk védelmében tiltakoznak a reformok ellen, lelkük mélyén ők is tudják, ez a rendszer így fenntarthatatlan. Az iskolák nagy része már csak hivatalos iratgyárrá változik, amely olyan szakleveleket, érettségiket, diplomákat lát el pecsétjével, amely mögött kevés a gyakorlatban is használható tudás. Természetesen vannak kivételek, de ezeket nem a rendszer teremti, inkább azok a kivételes igazgatók, tanárok, akik képesek az árral szemben úszni.
A tandíj pedig csak tovább polarizálná a társadalmat, hiszen nem mindenki engedheti meg a több száz eurós kiadásokat, s ösztöndíjban sem részesülhetne mindenki.
Nyári szünet van az iskolákban, több helyen ünnepélyes diplomaosztók, mégis sokan bizonytalanul lépnek a munka világába. Nem kaptak tájékoztatást, mi lesz velük, mennyit ér a diplomájuk. Tudom, piacgazdaságban élünk, ahol csak az erős, a kitartó és az ügyes maradhat talpon, de minden társadalom fejlettségének mutatója, hogy mennyire képes segíteni azoknak, akik arra rászorulnak. Furcsa, de már a diplomások is rászorulnak arra, hogy segítséget kapjanak, mivel az egyetem sok esetben csak alapinformációval látja el őket.
Ezért aztán fontos volna nem mélyen aludni tovább, hiszen az új kormány éppen a változást tűzte ki zászlajára. Az iskolarendszernél pedig kevés fontosabb terület van, s bár a változások gerjesztette fejlődés csak évekkel később látszódik, érdemes volna elkezdeni, de nem a tandíjjal!
Felvidék Ma, Rajkovics Péter
