Serédi Jusztínián halálának évfordulójára emlékeztek a deákiak március 29-én. Magyarország hercegprimása tizennyolc éven keresztül szolgált ebben a méltóságban.
Az eredeti nevén Szapucsek György, egy tetőfedő iparos családjában született. Szülei 11 gyereke közül ő volt a tizedik. Kiválóan, anyanyelvi szinten beszélt magyarul, szlovákul, latinul, görögül, lengyelül, csehül, héberül, németül és olaszul.
1895-ben került a pozsonyi katolikus gimnáziumba. 1901-ben kérte felvételét Pannonhalmára, a bencés szerzetesrendbe. A középiskolát Pannonhalmán, illetve Győrben fejezte be. A teológiát a római bencés Szent Anzelm Egyetemen végezte, egyházjogot tanult. Áldozópappá 1908. július 14-én szentelték Pannonhalmán. A főapát bíztatására Rómába utazott, ahol egyházjogot tanult. Résztvett a Codex Juris Canonici, az új kánonjog kidolgozásában.
A könyvtári és levéltári kutatások során Serédi közvetlen, baráti kapcsolatba került Achille Rattival, a későbbi XI. Pius pápával. Rómából hazatérve, 1918-ban, tábori lelkész lett Esztergomban. Az első világháború után ismét Rómában élt, a vatikáni magyar követség tanácsnoka volt, majd a magyar egyházmegyék ügyvivője lett a Szentszéknél. 1923-tól a római kúria jogtörténetét tanította a pápai levéltáros képző intézetben, az Anselmianumban átvette az egyházjogi katedrát. Az ő érdeme a Codicis Juris Canonici Fontes című kilenc kötetes mű megjelentetése, amely az új kánonjog forrásait tartalmazta. Egyházjogi teljesítményét az Oxfordi Egyetem 1936-ban díszdoktori címmel ismerte el, s ez a munka járult hozzá ahhoz is, hogy a pápa az 1927-ben a megüresedett esztergomi érseki és prímási székkel jutalmazta meg.
1928-ban a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági, 1934-ben tiszteletbeli taggá választotta. A felsőház tagjaként 1935-ben törvényjavaslatot terjesztett elő a polgári házassági kényszer eltörléséről, és az egyházak előtt kötött házasságok állami elfogadásáról. A magyar katolikus egyház fejeként mindenben XII. Pius pápa álláspontját követte a szélső jobboldal megítélésében, állást foglalt az alkotmányos rend védelmében, tiltakozott a fajelmélet ellen.
Lengyelország hitlerista – sztálinista lerohanása után nagy érdemei vannak a Magyarországra menekült mintegy 140 ezer lengyel elhelyezésében. Az ő ösztönzésére számos lengyel zsidó nyert menedéket magyar kolostorokban, elsősorban a bencéseknél, a ferenceseknél és a domonkosoknál. Az Országtanács 1944. október 27-ei ülésén, a bíboros – hercegprímás határozott fellépéssel jogilag törvénytelennek nyilvánította Szálasi Ferenc hatalmát, és nem jelent meg a nemzetvezető november 4-ei eskütételén sem.
Ő fektette le a magyarországi ökumenizmus alapjait, hiszen nem zárkózott el a kapcsolattartástól a többi nagy történelmi egyházzal. Ennek gyakorlati oka, hogy a reformátusok, evangélikusok, unitáriusok és baptisták szintén aktívan részt vettek a lengyel menekültek segélyezésében.
Serédi Jusztinián esztergomi óvóhelyén még fogadni tudta a szovjet parancsnokot és annak kíséretét. 1945. március 29-én, nagycsütörtökön hunyt el, hosszantartó betegsége következtében.
A legnagyobb Mátyusfölről származó egyházi méltóságot tisztelhetjük benne. Pannonhalma és Esztergom díszpolgára, az Oxfordi Egyetem díszdoktora, az MTA igazgatósági tagja, a Magyar Felsőház tagja, a Corvin-lánc kitüntetettje.
