Karácsonyi istentiszteletet közvetített a Pátria Rádió a bögellői református templomból. Igét hirdetett Szenczi Varga Csilla lelkipásztor. Az igehirdetés szövege az alábbiakban olvasható.
Fenséges, szent, örökkévaló Isten, Aki Jézus Krisztus, mi Urunk által immár mennyei Atyánk. Alázattal és bűneinket megvallva jövünk Hozzád, hittel és reménységgel, hogy az Úr Jézus érdemeiért nekünk megbocsájtasz. Megvalljuk bűneinket, melyekkel Atyai szívednek fájdalmat és megbántást okoztunk. Az ünnep, karácsony szent ünnepe minket szeretetedre, emlékezted. Arra a szeretetre, melyből soha sem estünk ki, csak bűneink által eltávolodtunk. Vakságban éltünk, külső csillogástól elvakultan nem láttuk szent Felségedet. Botorkáló életünk, keresgélő hitünk soha nem jutott volna el Hozzád, ha Te nem könyörülsz meg rajtunk. Mert rossz irányban haladtunk, idegen hangokra figyeltünk.
Köszönjük szerető mennyei Atyánk, hogy ebbéli állapotunkban nem hagytál magunkra. Azonban megengedted, hogy a tékozló fiúhoz hasonlóan megundorodjunk a vályúk moslékától, ahol ráébredtünk, hogy a mi Atyánk házában még a béresek is bővelkednek. Így indultunk az adventben Feléd nap, nap után egyre közelebb, mert Szentlelked vezetett bennünket irányította és formálta gondolatainkat.
Áldott Szentlélek köszönjük, hogy bennünket e napon a mi mennyei Atyánk színe elé állítasz, szíveinket megnyitva az Igének befogadására késszé és alkalmassá teszel. Az Ige, a testé lett, megjelent. Benne az Élet, hogy mi Általa éljünk, bűntől, szennytől megtisztult életet.
Köszönjük mennyei Atyánk, hogy bár messziről, késlekedve jöttünk, de most itt lehetünk együtt e szent hajlékban, vagy éppen a rádió készüléke előtt, figyelve és befogadva a Te áldott üzenetedet.
Áldott Szentlélek az Úr Jézus érdemeiért adjad meg nekünk, hogy ne csak halljuk, hanem meg is cselekedjük, amire a mi Urunk Jézus Krisztus tanított és most is tanít. Ámen.
Lc: Lk 2, 1-14.1
Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. 2Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. 3Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. 4Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, 5hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. 6És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, 7és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. 8Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. 9És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. 10Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: 11Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. 12A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” 13És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: 14″Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”
Most pedig hallgassuk meg Isten karácsonyi üzenetét 1 Jn 1, 1-4 alapján: 1Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. 2Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. 3Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben. 4S azért írjuk ezeket nektek, hogy örömünk teljes legyen.
Tisztelt rádióhallgatók és karácsonyt ünneplő gyülekezet!
Isten kegyelméből Szentlelkének vezetésével éltük meg advent napjait. Örömteli, csodálattal fordultunk karácsony felé. A Szentírás által a mi mennyei Atyánk kiragadott bennünket a hétköznapok szürke, megfásultságából. Felemelte tekintetünket, átformálta gondolatainkat, levette vállainkról a terhet, szabaddá tett a Vele való közösségre, Színe előtti elcsendesedésre. Szeretetével vett, és vesz bennünket körül, hogy aztán bennünk is teljessé legyen a szeretet. Ne csak néhány napra, vagy csak a napnak néhány órájára, hanem szüntelen, túláradón. Mert erre a túláradó szeretetközösségre vágyik minden emberi szív.
Milyen különös, vagy inkább tragikus, hogy az ember nem tud, vagy nem akar mit kezdeni Isten feléje áradó szeretetével. A jobbik esetben megkérdőjelezi, de legtöbbször öntelten elutasítja. Milyen önzés, milyen vakság, mely bennünket-embereket jellemez.
Nem véletlen, hogy Péter apostol egy új látásra, megújuló gondolkodásmódra szólít fel bennünket. Erről volt szó advent első vasárnapján. Az ébredő hitről, a tiszta gondolkodásról. Mely ellentéte annak a világnak, melyben élünk, mely bennünket körül vesz. De semmiképpen sem hagy bennünket érintetlenül. Ezért küzdelmes Isten gyermekeinek az élete, bármely korban, vagy társadalmi rendben éljenek is. Egyedüli megmaradásunk az Istennel való közösségben rejlik. Megtartatásunk pedig Isten ereje által, az Ő nagy kegyelméből.
Ez a kegyelem biztosította számunkra azt a csodálatos meghitt adventi közösséget, melyet négy héten át fokozott mértékben megélhetünk. Isten szeret minket. Ebbe, az isteni szeretet felülmúlhatatlan voltába vont be bennünket a mi mennyei Atyánk. Szeretetét láthatóvá, megérinthetővé, szívünkbe fogadhatóvá az első karácsony alkalmával tette maradandóvá. De azóta, mindenki számára Isten szeretete élő valóságként Van jelen a megfeszített, de feltámadt és a mennybe ment, az Atya Isten jobbján ülő Jézus Krisztusban, mi Urunkban.
Mi már így tekinthetünk vissza kétezer év távlatából a teljességre, Isten beteljesedett ígéretére. Élő hittel járva mindennapjainkat és nyitott szemmel látva és nem csak nézve a minket körülvevő világot. Ha így élünk, akkor észrevesszük a Szentírás napjainkra is vonatkozó időszerűségét. Mert az Írás múltból merített példázatai a mában elgondolkodtatóvá tesznek. Isten üzenete mindig időszerű, mindig az olvasó számára szóló üzenet. Lehet, hogy abban a pillanatban nem értjük, vagy nem akarjuk ránk nézve elfogadni. De, amikor elcsendesülve, hagyva időt és teret az érzelmeinknek, értelmünknek, akkor alázattal meghajlunk Isten szeretete előtt. Mert Isten gyermekei abban a kivételes helyzetben vannak, hogy életük történései mögött ott tudhatják mennyei Atyjuk gondviselő, megváltó és megtartó szeretetét.
Ezért szükséges, hogy alázattal, de komoly elszántsággal vegyük magunkra Isten számunkra adott útmutatását. Lássuk meg benne féltő szeretetét. Mert Isten féltőn szerető Isten. Ezért szükséges, hogy mi is tiszta istenfélelemmel szeressük Őt. Féljétek az Urat! – olvassuk több helyén is a Szentírásnak.
Tulajdonképpen az elmúlt hetekben, a féltőn szerető Isten felé való várakozással teli odafordulásban éltünk. Mert egyedül Isten szeretete vitt bennünket az adventban a karácsony felé. Most pedig ebben a szeretetben való beteljesülésben élhetjük meg a karácsony csodáját. Nem pedig a reklámok tarkaságában, mely egyre félelmetesebb és pusztítóbb magaslatokat ölt. De még csak nem is a Betlehem szegényes jászlában, melyet oly kedvesen emlegetünk. Mi több tereken közszemlére kirakunk, mint látnivalót, régmúlt idők emlékét. Aztán tovább megyünk lebontva sátrat, magunk mögött hagyva ünnepet, benne a jászlat, remélve, hogy jövőre ismét visszatérünk hozzá. De addig? Fázunk, botladozunk. Apró örömök közt, zajos külsőségekben hányódik életünk. Ennyi volna csak, vagy lehet több is?
Bizonyára van ennél több is, sőt értékesebb, csak nem annyira zajosan, nem a látszatosan tetsző. Hanem csendes, alázatos Istennek félelmével teli. De boldog. Az ilyen boldog csendes Istennek félelmében járó ember éli meg a karácsonyban az Isten megelőlegezett Szeretetét. Hozzá egyre közelebb kerül, s Vele egyesül. Ehhez nem kell drága ajándék, mert Isten Ajándéka semmivel sem múlható felül. Istent nem lehet a bűnös embernek túllicitálni. Már elnézést kérek ezért a kifejezésért. De sajnos az ajándékozásban, a viszonylagos jólétben ezt teszi ma a legtöbb ember. Nem a szeretetét adja a legtöbb esetben, hanem túl akar tenni a kapottakon.
Istenen nem tudunk túl tenni. Isten nem csak úgy alkalmilag ad valamit, hanem előzetes döntése alapján. Isten az örökkévalóságra teremtette az embert. Mert Nála örök élet van. Mert Ő az Örökkévaló, az egyedül Igaz, és Élő Isten. Ő pedig úgy döntött, hogy a bűnbe esett embert kimenti a kárhozatból az Ő dicsőségére. Magához veszi, hogy Őt egyedül Őt dicsőítse. Mind ezt pedig szeretett Fia Jézus Krisztus Által.
Ő jött el hozzánk, hogy Isten akaratát betöltse, s mind ezt velünk közölje. Erről hallottunk a felolvasott János apostol által írott levélben: 1Jn. 1,2 Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk. Szeretett és drága testvérem, aki most itt, vagy a rádió előtt hallgatod, Isten azt üzeni, hogy van örök élet. Mely karácsony óta nem csak ígéret, hanem valóság, Isten kegyelméből. Miért? Mert megjelent. Hogyan?- kérdezhetnénk. Az örök élet nem egy elvont fogalom? Melyet csak képzeletünkben hordozunk? Mely után születésünk óta sóvárgunk, miközben halálfélelmünk egyre csak nő. Az Örök élet megjelent, mégpedig minden emberi képzeletet felülmúló formában. Jézus Krisztusban testet öltve. Az apostol látta Őt, és bizonyságot tesz Róla, mert ott volt mikor az Úr Jézus így szólt az Őt hallgatók felé: Jn. 3,16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Hiszel-e Isten eme ígéretében, melyet Fia által tett számunkra megvalósulttá. Vagy csak tudsz róla.
Karácsony van. Együtt a család. Négyen, hatan, vagy még ennél is nagyobb közösségben. De lehet, hogy magányosan, mindenkitől elhagyatottan. Hiszel-e Istennek, hogy téged jobban szeretett mint egyszülött Fiát?! Gondoltál erre 2011 karácsonyán? Vagy az azt megelőző napokban, amikor loholtál üzletből, üzletbe. Tolongtál a bevásárlóközpontok pénztárainál? Mindenkinek vettél valamit, hogy átnyújtsd a karácsonyfa alatt. De vajon Isten számára mit készítettél?
Miről is szól a karácsonyunk? Mindig érdeklődéssel hallgatom, mikor jeles embereket kérdeznek meg a karácsonyról. Aztán megdöbbenve veszem tudomásul, hogy mennyire emberközpontúvá lett karácsony szent ünnepe. Mintha soha nem is hallottak volna Jézus Krisztusról. Mintha nem is azért volna a karácsony, mert Ő Betlehemben megszületett ezen a napon.
De, ha Róla elfeledkeznek, akkor vajon, az Atyára hogyan is gondolnának? Pedig hogyan szólt az angyali szózat? Lk. 2,14 „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” Gondoltunk-e arra, hogy miért nincs béke a földön, és békesség az emberi szívekben? Mert nincs ugye? Ezzel egyet értünk. Hiszen egyre több a nyugtalanító jel, mely bennünket a körülvevő világból utolér. Talán ünneprontónak véled ezeket a gondolatokat. De vajon mit ér szépeket mondani és a szíveink ajtaját bezárva hagyni.
Emlékezzünk csak, hogy akkor ott Betlehemben nem volt Számára hely. Vajon ma hány szív nyílt meg előtte, hogy egy életre szólóan befogadja a teremtett mindenség Urát. Vajon miért zárkózik el az ember Jézus Krisztus elől? Talán méltatlannak találja magához Őt, Aki mennyei dicsőségét otthagyva eljött, hogy bennünket a bűn rabságából kiszabadítson? Milyen önteltséggel teli az emberi szív, de míly nagy az isteni alázat. Ezt meglátva, karácsonyt ünneplő szeretett testvéreim, jutunk el arra a felismerésre, hogy milyen üres az Úr Jézus nélkül az emberi szív. Maga az ember élete. Ne csodálkozzunk hát, hogy elégedetlenné és ebből következően örömtelenné vált a ma társadalma. Közkinccsé lett a siránkozás, mintha az emelné az ember tekintélyét.
Vajon hová lett a megelégedés, a békesség és az öröm, a ma emberének életéből? Talán most karácsonykor valami felsejlik belőle? De vajon miért csak karácsonykor? Mert, ha csak ezen az egy napon akarunk szeretni, aztán honlap visszatérni régi önmagunkhoz vajon nem csaltuk-e meg önmagunkat, és azokat, akikkel egy asztalnál ültünk?
Vajon jól értelmezzük mi karácsony szent ünnepét, az Isten Fiának testet öltését? Mely nem egy napra korlátozódott, hanem egy meghatározott napon vette kezdetét az isteni alázat által, az ember felemeltetése. Az ördög rabságából az Isten szabadságába való megtérés lehetősége. Ezt jelenti:1Jn. 1,2 Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla. Megjelent, vagyis jelen Volt az Övéi között. Jelen van-e a mi közösségi és egyéni életünkben? Mert jelenléte teszi megszentelté az ünneplésünket, reménységgel telivé holnapjainkat, örömök forrásává szíveinket. Mind ez pedig nem csak az ünnep szép köntösében, szavakban, vagy gondolatokban. Hanem nagyon is reálisan, az életünk minden területén. Amikor az Úr Jézus jelen Van a gondolatainkban, gondolkodásunkban, magunk viseletében, családhoz, gyülekezetünkhöz való viszonyulásunkban. Mert azáltal, hogy bizonyos dolgokról, jelenségekről miként gondolkozunk, vélekedünk, egyben bizonyságtétel arról, hogy az Úr Jézus jelen van-e az életünkben.
János apostol és a tanítványok életében jelen volt, ezért tudtak Róla hitelesen bizonyságot tenni. Ezért jutott mihozzánk is el, érintette meg a mi szíveinket is Isten örömüzenete. Drága testvérem te, aki most itt vagy, mi, akik itt együtt vagyunk vasárnapról vasárnapra, vagy a rádión hallgatva Isten üzenetét, most karácsony szent ünnepén, Isten ránk bízta az örömhír továbbadását. Igen ilyen erőtlen, bukdácsoló emberekre is, amilyenek mi vagyunk. Miránk, akik azonban erőtlenségük ellenére megtapasztalták Isten erejét, szeretetét, és kegyelmét. Miránk, akikről Isten tudta, hogy: Ézs. 40,30 Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. Akkor hogyan lehetséges mégis számunkra ez a szolgálat? Vagy egyáltalában van-e lehetőség arra, hogy mi Isten hírnökeivé, örömmondóivá legyünk. Igen van! Isten az Ő Szentlelke által felkészít és lehetővé teszi számunkra az Előtte kedves szolgálattételt, melynek alapja az Istenbe vetett hit, és a feltétel nélküli engedelmesség. Az ilyen életről mondja a próféta: Ézs. 40,31 De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. A mi mennyei Atyánk távlatot nyitott a számunkra karácsonykor. Egy új élet alapjait, pontosabban megújulásra szoruló életünk alapját határozta meg a Felé való teljes odafordulással. Mely egyedül az újjászületésben és a megtérésben valósulhat meg mindnyájunk életében. Ennek az odafordulásnak, a megtérésnek az Istenben való bizalom az ereje. Mert, akik az Istenben bíznak, azoknak erejük megújul.
Erre a megújulásra, az Úrban való bizalomra van szüksége, mint egyéni, úgy közösségi életünknek. Mert egyre inkább láthatóvá válik, hogy egy megfáradt társadalomban élünk, ahol egyre több csalódás ér bennünket. Egyre inkább kiszolgáltatottá lesz az egyén, mert a közösségi együvé tartozás megbomlott. Ezzel a megbomlott társadalmi renddel szemben, mely Istentől egyre távolodik, számunkra, s mindazok számára, akik komolyan veszik Isten igéjét, számukra egy csodálatos új élet veszi kezdetét. Mert karácsonykor nem csak az ember készül az Úr Jézussal való találkozásra, hanem Isten a mi mennyei Atyánk is, a velünk való találkozásra.
Mi, akik négy vasárnapon át, a Szentíráson keresztül Isten Szentlelke által a karácsonyra készültünk, arra az ünnepre, mely az öröm, a szeretet napja. Amikor együtt örvendezünk, mint gyülekezet, vagy otthon a kis közösség a család kötelékében, akkor a szíveket betöltő, szeretetét tékozlón kiárasztó örökkévaló, mindeneket teremtő Isten, a mi mennyei Atyánk is velünk örül. Isten velünk örül. Istennek öröme van az adventban őt váró, a karácsonyban feléje forduló, akaratát kereső, cselekvő emberben. Benned drága és szeretett testvérem, bennünk, mint az Ő kis, de élő gyülekezetében. Nekünk mondja a próféta által Zof. 3,17 Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.
Hallod drága testvérem! Halljuk mit mond magáról az Isten? Boldogan, ujjongva örül neked. Sok jelzővel jellemzi, teszi Isten személyét, a megfoghatatlant, a láthatatlan, a dicsőséges Istent a Szentírás emberközelivé. De most itt a próféta által ujjongó öröméről tesz bizonyságot. Boldog az Isten, mert szeretetével megújítja, újjá teremti az embert. Isten az Ő szeretetével újjá teremti, az életünket.
Lehetséges ez? Neki igen. Mit mondott az Úr Jézus az ifjúnak: ami embernek lehetetlen az az Istennek lehetséges.
Ezért ezen a karácsonyon, kérjük és fogadjuk be Isten újjá teremtő Igéjét, hogy Teremtő és teremtmény együtt élje át: Zof. 3,17 Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.
Így legyen teljessé Isten és a mi örömünk, karácsonykor pedig szeretett Fiában mi Urunkban beteljesülté. 1Jn. 1,4
Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen. Ne csak a mai napon, hanem mindörökké, 1Jn. 1,2
Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet.
Ámen.
Imádkozzunk!
Köszönjük szerető Istenünk, mi mennyei Atyánk, az Ú Jézus Krisztusban, hogy bennünket ma egy közösségbe tartozóvá tettél. Abba a közösségbe, melyet Jézus Krisztus vére pecsételt el, hogy egyé váljon a Te szeretetedben.
Sok mindent hoztunk magunkkal, gondjainkat, szűkös látásunkat, a körülöttünk zajló események nyugtalanságát, emberileg kilátástalan voltát. Jöttünk egyre fogyó erővel, de egyre nagyobb bizakodással, hogy Nálad, amint arról Szentlelked által bennünket bizonyossá tettél Ézs. 40,31 De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.
Ezt élhettük át, és így érkezhettünk meg karácsony szentünnepén az Úr Jézussal való közösség megélhetésére. Köszönjük drága Úr Jézus, hogy előbb szerettél bennünket, mint mi szerethettünk volna Téged. Most közösségben valljuk, hogy meghódol lelkünk minden emberi értelmet felülhaladó szereteted előtt. Mert mi még a minket szeretőket is csak hiányosan, vagy egyáltalán őszintén nem is tudunk szeretni. Hát még azokat, akik irántunk ellenszenvesek?
Köszönjük, hogy a Te szereteted, átformálta az életünket. Általad, Benned megtanultuk és gyakorolhatjuk a képmutatás nélküli szeretetet. Mert a te szereteted részévé lett az életünknek, mert részesültünk szeretetedben.
Ezért alázatos szívvel kérünk, hogy tégy alkalmassá Szentlelked által eljuttatni a szeretetet, isteni voltod kiáradását oda, ahol ma még, az ünnep az öröm ellenére is sötétség, fájdalom lakozik a szívben.
Add meglátnunk, és tégy alkalmassá a csüggedőket, a betegség szorításában, hitüket vesztőket, a mindenkitől elhagyatottakat.
Vedd el a bizonytalanságot, a tétovázást szíveinkből, tudván, hogy a mi mennyei Atyánknak szüksége van engedelmes és tettre kész gyermekei szolgálatára.
Köszönjünk drága Úr Jézus, hogy mind azt, amit ma a szíveinkre helyeztél szent felelősségben a holnapban megélhetjük a Te neved, s Általad az Örökkévaló Isten dicsőségére. Szíveinket, mely a mi kincses ládánk megnyitva, hódolattal leborulva: Jöjj szívünkbe Úr Jézus, jöjj még ma.
Így legyen a mi életünkben is valósággá, amit Zákeusnak mondtál: Lk. 19,9 „Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia. Ámen!
Szenczi Varga Csilla
