Az új Fico-kormány barátságos hangneme külcsín, Pozsony nem a felvidéki magyarság problémáinak megoldásában, hanem a kérdések jegelésében, a kisebbség lassú „eltűnésében” érdekelt – mondta a Magyar Hírlapnak Berényi József.
A Magyar Koalíció Pártja elnöke szerint ebben a helyzetben a két magyar érdekeltségű szervezet harca önpusztító, azonban jelenleg nem lát komoly esélyt arra, hogy a Most-Híd az együttműködést, a kisebbségi érdekek határozott képviseletét s ne az „őfelsége ellenzéke” szerepét válassza. Berényi az interjúban beszél az MKP esetleges névváltoztatásáról és saját elnöki ambícióiról is.
– Egy hónap telt el a szlovákiai parlamenti választások óta. Ma már talán lehet higgadtan értékelni, az önök vezetése tanácskozott is. Miért nem került be az MKP a parlamentbe?
– Tizenhétezer szavazat hiányzott. Ha a választási részvétel a várakozásoknak megfelelően ötven százalék alatt marad, az MKP bent van. A szlovákok azonban a vártnál aktívabbak voltak, miközben a magyarok jelentős része otthon maradt. A legalacsonyabb részvétel Dél-Szlovákiában volt, a legmagasabb pedig Északon.
– Hagyományos, hogy a Felvidéken kevesebben szavaznak?
– Nem, a korábbi választásokon kiegyenlített volt a helyzet. A szlovák pártok, elsősorban a Smer azonban most jobban mozgósított. De mondok mást is. Egykori évfolyamtársaim északról azt mondták, hogy a magas részvétel oka az is volt, hogy Bugár Béla mindenhova kiplakátozta magát, s azt hitték, hogy ha nagy mozgósítás lesz magyar oldalon, akkor tele lesz a parlament magyarokkal. Ez tehát kontraproduktív volt. Úgy tűnik, sokan nem fogadják el Bugár Bélát a szlovákok közül sem.
– Önök akkor miért nem plakátoztattak Slotával? De a viccet félretéve: miért voltak passzívak a magyarok?
– A két magyar érdekeltségű párt versenye sokakat kiábrándított, otthon tartott. Nem ismétlődött meg ugyan a 2010-es személyeskedő kampány, de így is éles vitákat vívott az MKP és a Most-Híd. Ráadásul a médiában menetrendszerűen előjöttek az MKP-ellenes rágalmak. Bugárék tagjai voltak a kudarcot vallott kormánynak, nekik már nem hitték el, hogy változtatni tudnak a gazdasági helyzeten. Nekünk pedig még nem sikerült meggyőznünk a választókat: tudunk és akarunk változtatni. Ebben Robert Fico jobb volt, nem véletlen, hogy azokban a magyarlakta régiókban, ahol hosszú ideje magas a munkanélküliség – Tőketerebes, Léva, Nagykürtös néhány része –, sokan szavaztak a Smerre.
– Térjünk vissza egy pillanatra a rágalmakra. Mit „követtek” el?
– Az első bélyeg, amelyet ránk ragasztottak, hogy az MKP szélsőségesen nacionalista, nem tud és akar együttműködni a szlovák pártokkal, így változtatni sem tud. Ergo a rá leadott voks elveszett szavazat. Ez azonban nem igaz, helyi, megyei szinten, sőt az Európai Parlamentben is együtt dolgozunk a szlovák szervezetekkel. Adott esetben nem lett volna ez másképp a parlamentben, kormányban sem. Azonban hiába vannak tények, ha a média ezt szajkózza.
– A felvidéki magyar sajtó nem hallatta a hangját?
– Hallatta… Sajnos a szlovákiai magyar média meghatározó része elkötelezett a Most-Híd mellett, szoros anyagi kapcsok kötik össze őket. A magyarországi sajtóban jelen voltunk, emiatt viszont azt sütötték ránk, hogy a Fidesz fiókszervezete vagyunk.
– A népszerű, hazai balliberális sajtóban is felkapott vád. Nem azok?
– A Fidesz–KDNP-vel partneri viszonyunk van, sosem mondják meg, mit csináljunk, hanem megkérdezik, nekünk mi a fontos. Budapestről soha senki nem diktált nekünk, amióta elnök vagyok, hanem azt kérdezték, miben tudnak segíteni. Nem vagyunk fideszes fióküzem. Tény, hogy Orbán Viktor szlovákiai lejáratási kampányában nem vettünk részt, ellentétben a Most-Híddal, nem azért, mert Magyarországon ezt várták el, hanem mert ezt az ellenkampányt méltánytalannak és megalapozatlannak gondoltuk.
– Ennek fényében logikus lehet a Most-Híd sikere a szlovák szavazók között, de miért szavaztak rájuk a magyarok?
– A tömbmagyarságban az MKP kevés kivétellel sokkal jobban szerepelt a Most-Hídnál. Ahol sok a vegyes házasság, ahol a gyerekek szlovák iskolákba járnak, ahol nagy a késztetés és kényszer az elszlovákosodásra, ott a vegyes párt vitte el a szavazatokat.
– A magyar férj nem akart összeveszni a szlovák asszonykával, s hogy mégis a tükörbe tudjon nézni, választotta a light magyarokat?
– Igen, a Most-Híd egyfajta politikai feloldozást biztosít az identitásváltóknak. A jelenség lényege az, hogy a Most-Hídra szavazás csak az első lépés. Ha magyar pártról vegyes pártra vált a szavazó, nagyon nehéz őt visszahozni, az útja inkább egy szlovák párt felé irányul. Az a harmincezer szavazó, aki most kiábrándult Bugárékból, zömében a Smerre voksolt. Ha úgy tetszik, a Most-Híd a magyarok hídja az MKP-ból a Smerre szavazás felé. A versengésünk tehát mindkettőnk számára önpusztító, szlovák érdeket szolgál. Vissza kellene térni az alapokhoz, újra meg kell találni azt a magyar egységet, amely már egyszer, a kilencvenes években létrejött.
– Nem illúzió ez? Bugárék ott vannak a parlamentben, elvannak így is.
– Ma a szlovák parlamentben mindössze kilenc magyar nemzetiségű képviselő van – a Most-Híd 14 fős frakciójának többi tagja szlovák –, ilyen kevés magyar 1990 óta még nem volt a pozsonyi törvényhozásban. Az egységes MKP-nak kétszer is húsz mandátumot sikerült szereznie a 150 fős szlovák parlamentben.
– Kilencen is lehet tenni valamit…
– Ha akarnak. Eddig azonban azt tapasztaltuk, hogy a Most–Híd ideológiai szintre emelt taktikája a mindenáron való együttműködés. Ám milyen lehet az együttműködés egy biztos többséggel rendelkező egypárti kormány és egy kispárt között? Kérdés, hogy ezek a képviselők beolvadnak-e a Smer irányvonalába, kiszolgáló párt lesznek-e, vagy felvállalják a tisztességes ellenzék szerepét, és védeni fogják Dél-Szlovákia és a magyarok érdekeit. Nem titok, a Most-Híd mind a kilenc képviselője vállalkozó, vannak félelmeim, hogy ha érdekkonfliktus lesz a vállalkozás anyagi-állami támogatása és az állami politika kritizálása között, akkor választanak, vagy „megtalálják a hidat” a két érdek között.
– Őfelsége ellenzékének szerepe persze kényelmes pozíció. Azonban ahogy említette, a Smer-kormánynak nincs szüksége rájuk. Milyen lesz ez a teljhatalommal bíró új Fico-éra?
– Robert Fico sokat tanult első kormányzásából. Slotától és Mečiartól megszabadulva most egy européer politikus képében tetszeleg. Kulcsfontosságú tárcákat – a külügyit, az igazságügyit és a gazdaságit – engedett át tekintélyes pártonkívüli szakembereknek. Ezzel az Európai Unió, a hazai értelmiség és szlovák tőke szemében is megbízhatóbb partnerré emelkedett.
– Européer lesz velünk szemben is? Miroslav Lajčák külügyminiszter első nyilatkozata már-már magyarbarát volt.
– Attól tartok, ez a külcsín. Az állampolgárságot vélhetően állandó lakhelyhez kötik, azaz a felvidéki magyaroknak a magyar állampolgársághoz állandó magyarországi lakcímre lesz szükségük. Ez nyilvánvalóan nem életszerű. A többi kérdést pedig jegelni fogják. Fico a mostani népszámlálásból – húsz év alatt 110 ezerrel lett kevesebb a magyar kisebbség lélekszáma – azt a következtetést vonta le, hogy nincs szükség magyarkártyára, a magyarkérdés magától rendeződik. Az asszimiláció és az elvándorlás megteszi a hatását, a magyarság a jelenlegi keretek között Szlovákiában hosszú távon megszűnésre van ítélve. Emellett a kormánynak vannak olyan politikusai is, akik az első Fico-kormányban egyértelműen a nacionalista politikát vitték, például Madaric és Caplovic. Nem hiszem, hogy időközben megváltoztak volna.
– Meg lehet az asszimilációt és az elvándorlást akadályozni?
– Ez a feladatunk. Az MKP mostani szereplése nem volt siker, de kudarcot sem vallottunk. Megtartottuk eddigi szavazóinkat, másfél év alatt erre volt idő. A párt vezetése is úgy érzi, alapjában véve jó úton járunk, de az előre hozott választásokig kevés időnk volt. Április 21-én ül össze az Országos Tanács, az fogja megszabni, konkrétan hogyan tovább. Feltehetően módosítunk alapszabályt, és a névváltoztatás is felmerült, mivel a Magyar Koalíció Pártja már nem igazán fedi a valóságot. Felmerült a Magyar Közösség Pártja, de ez még több mint nyitott kérdés. Tisztújítás vagy az év végén, vagy jövő februárban, márciusban lesz, hogy legyen idő átgondolni a legoptimálisabb személyi összetételt. Vélhetően ez a kormány négy évig tartani fogja magát, ennyi időnk van építkezni. Másfél év múlva lesznek a megyei választások, persze addigra ütőképes állapotban kell lennünk. Tisztségviselőinknek azt mondom, mindenki úgy vállalja a felelősséget, hogy négy év múlva is ambíciónak, hitnek és elszántságnak kell benne lennie, nem csak most.
– Önben van, illetve lesz elszántság? Indul az elnöki posztért?
– Az MKP politikusai közül a legtöbb preferenciaszavazatot kaptam, ez erőt ad. Ugyanakkor nincs hozzám ragadva az elnöki szék, ha az MKP szerint tovább kell vinnem, akkor komolyan mérlegelni fogom. Ha azt mondják, új személyre van szükség, semmi problémám nincs azzal, hogy átadjam a vezetést. Nagyon sokat lehet segíteni az MKP-nak, sok fronton kell harcba szállnunk. Lesz munka, bizonyítási lehetőség elég. Az MKP, a magyar közösség érdekeinek kell alárendelni minden egyéni ambíciót.
Forrás: Máté T. Gyula, Magyar Hírlap
