Július 28-tól augusztus 5-ig, összesen 23 romániai, magyarországi és szlovákiai képzőművész részvétele mellett átszerveződött az egész Rovás alkotóközösség. Alább Szabó Ottó beszámolója.
A tábor első felében Északkelet-Szlovákia szépségeivel ismerkedtek a résztvevők. Voltak Bártfán, Ólublón, tutajoztak a Dunajec folyón, látták Lőcse méltán nevezetes főterét, és elámultak az itt élők igénytelenségén. Voltak a Mária-hegyen, gyönyörködtek a Szepesség szász-cipszer városaiban, majd elcsodálkoztak azon, hogy miért nem tudnak a turizmusból és a vendéglátásból megélni az itteniek. Elmentünk a Magas-Tátrába, a táj szépsége megbabonázott mindenkit. Saruban, szandálban, félcipőben, városi ruházatban abszolváltuk a Tarpataki-vízesés szikláit – mert, ugye, magyarok vagyunk, nem turisták… Néztek is nagyot a cseh kirándulók, amikor kis csapatunkat meglátták. Dohányozva, felfelé menet… Persze, nem mindenki.
Dobsina felé jöttünk vissza a Tátrából, fantasztikus vidékeken keresztül. A perényi halastavaknál vacsoráztunk – támogatónk, az Edemi cég jóvoltából, amely két mikrobuszt is a rendelkezésünkre bocsátott kirándulásaink idejére.
Szerdától szabad alkotótevékenység zajlott a Rovás Kmeť utcai központjában, újra élettel volt teli Löffler Béla hajdani műterme. Napközben nagyszerű volt a hangulat, esténként pedig még inkább. Éjszakánként, mondhatni, fenomenális. Nagyszerű beszélgetések és zenés estek tarkították a különben sem monokróm programot.
A Nemzetközi Rovás Workshop középajtai, első helyszíne után mindenkinek az volt az érzése, hogy ez volt az egyik legjobban sikerült képzőművészeti tábor évek óta. A második, a kassai most még ennél is jobbra sikeredett. Két hét múlva jön a harmadik: Tihanyban, a Magyar Képzőművészeti Egyetem művésztelepén. Ugyanazokkal a résztvevőkkel és ugyanazon szellemiség nevében.
Értjük egymást.
További képeket a táborból ITT találnak.
Szabó Ottó, rovart.sk/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”34405,34938″}
