A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága kétévenként megrendezésre kerülő tagsági kiállításának megnyitójára került sor október 19-én a komáromi Duna Menti Múzeumban.
A tárlat Dr. Gaál Ida művészettörténész szakszerű kurátorsága révén került megrendezésre, aki műtermi látogatásai után egy jól megválogatott anyaggal, ennek nagyszerű installációjával üdvözölhette a megnyitón résztvevő művészetkedvelő közönséget, s az alkotókat.
A kiállításon összesen huszonöt képzőművész vett részt, névszerint: Balázs István, Bott Mária, Bugyács Sándor, Csémy Éva,Czafrangó Sylvia, Darázs Rozália, Dolán György, Esfekete Zoltán, Ferdics Béla, Kalita Gábor, Kocsis Ernő, Kopócs Tibor, Kovács Zsuzsa, Kurilla Viktor Gábor /+/, Lábik János, Lipcsey György, Mayer Éva, Nagy Zoltán, Novák Ágnes, Rácz Noémi, Schrantz György, Szabó Krisztián, Szamaránszky Emőke, Szilva József, Tomovics Marianna.
A Duna Menti Múzeum igazgatója, Csütörtöky József köszöntő beszédében üdvözölte a kiállítás finisszázsának látogatóit, majd köszönetet mondott az alkotóknak, akik magyarságukat vállalva rendszeresen részt vesznek az SzMKT közös tárlatain, ezzel is erősítve a tényt, hogy – néhány, csakis a globalizáció mentén gondolkodó művész, vagy művészetszervező véleményével ellentétben – igenis létezik, él a szlovákiai magyar képzőművészeti élet. Igenis vannak olyan művészeink, akik teljes mellszélességgel vállalják nemzeti identitásukat, ezzel is hozzájárulva, s gazdagítva mind a többségi nemzet, mind viszont a sokszínű egyetemes kultúrát.
Gaál Ida művészettörténész, aki sokéves pályafutása révén személy szerint is jól ismeri a Szlovákiai Magyar Képzőművészeti Társaság tagjait, ezek művészi ambícióit, művészeti irányultságukat, megelégedettségéről adott hangot a kiállítás anyagával kapcsolatban, s jelezte, hogy az új művészeti irányzatok felé való nyitás jellemzi a leginkább a kiállított műveket. A bátor stíluskeresés, az új iránti érzékenység leginkább a fiatalabb alkotók munkáit jellemezték, de a tapasztaltabb, sok-sok éve alkotó, kiállító képzőművészek soraiban is tapasztalható volt az a rugalmasság, amely az új dimenziók felé való nyitást sugallta. A változatos stílus- és zsáner gazdagság valóban izgalmassá, s élvezhetővé tette az alkotásokat – az értő közönség tagjai számára is. Gaál Ida kurátori beszédében hosszasan elemezte az 1989-ben alakult SzMKT eddigi tevékenységét, s kifejtette, hogy az évek folyamán a pozsonyi, budapesti, kassai, prágai közös kiállítások szakmai vízhangja is azt bizonyította, hogy a felvidéki képzőművészeti élet rangos hagyományokat őriz, mely nemes hagyomány folytatódik a kortárs képzőművészeink alkotói energiái révén is. Habár az SzMKT vezetésének az elmúlt huszonhárom évben – sokszor az egyéni érdekek előtérbe helyezése miatt – számos terve eddig nem valósult meg, mégis bízni kell a jövőben, bizakodni – a közép- és az új generáció mutatkozó energiáiban, tettrekészségében.
Dolán György, az SzMKT soros elnöke arról tájékoztatott, hogy az utóbbi időszakban nőtt a tagok létszáma, immár hetven tagot számlál a szervezet. Megemlítette, hogy teljesítendő feladatokból bizony akad bőven. Annak érdekében, hogy a társaság munkáját mind több helyen – mondjuk minden felvidéki járási városban, az anyaországban – megismerjék, akár vándorkiállítások, vagy szűkített tematikus tárlatok formájában is, meg kell találni annak módját, hogy ezek a tervek a jövőben hiánytalanul teljesüljenek majd. Sajnos, a mai napig számos olyan magyarlakta városunk van, ahol az SzMKT munkájáról, közös tárlatairól – csak hírből hallhatott a nagyérdemű.
Az SzMKT tagjainak közös tárlatát valóban a művészi közlés sokszínűsége jellemezte. A bemutatott művek által jelen volt a gesztusfestészet, elsősorban a női alkotók részéről a lírai absztrakció, a pop-art, a transzavantgárd, az újrealizmus, a meta-art, s más-más kifejezési stílus. A jó rálátással rendelkező, a korábbi csoportos tárlatok anyagát is ismerő befogadó örömére szolgálhatott az, hogy összehasonlítva az európai galériák tárlataival, valóban egy komoly előre lépés történt. A jelek arra mutatnak, hogy igen is bemutatkozhat az említett csoportosulás olyan rangos galériákban is, ahol szélesebb körben is megismerkedhetnek egy nemzetrész alkotóinak munkáival az érdeklődők. Sajnos, a szabad témák feldolgozása mellett az SzMKT tevékenységi palettájáról eddig többnyire hiányoztak a tematikus kiállítások,s az olyan tárlatok, amelyek a művészek hová tartozásának szignói. Erre annak ellenére is szükség van, hogy a képzőművészet a világon mindenütt közös nyelvet képvisel, ám a tapasztalt nemzetiségi tárlatszervezők, az alkotók – így látják az említetteket: bizonyos témakört feldolgozó tematikus kiállítások esetében fontos az, hogy az alkotók közös kultúrájú, nemzetiségű befogadóknak mutassák be műveiket, hiszen ezek konkrétan az ő értelmüket, szívüket szólítják meg. Példaként említhető a Pozsonyi Magyar Galéria szakmai irányításával megbízott Pozsonyi Műtermek szabad művészeti társulás tagjainak a tevékenysége, akik a PMG zászlaja alatt egy ilyen tematikus kiállításként 2008-ban indították vándorútjára a Hommage a Esterházy János c. festmény- és grafikai tárlatukat, amelyet eddig húsz helyen mutattak be a Kárpát-medence legkülönbözőbb, magyarok lakta vidékein. Másik gyűjteményes tárlatuk a Szent István – Pozsonyban cím alatt járja a Kárpát-medencét, s ennek a vándorkiállításnak az anyagát is nagyrészt az SzMKT tagjai alkották.
A komáromi Duna Menti Múzeum vezetése szeretettel várja, invitálja az érdeklődőket a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága tagjai közös kiállításának a megtekintésére. A tárlat február végéig tart nyitva a múzeum központi épületének földszinti kiállítótermeiben, a Nádor utca 13. szám alatt.
Kalita Gábor, Felvidék.ma
