(+Képriport) Sajó Sándor emléknapot és magyarságverseket mondó versenyt rendeztek Ipolyságon. A díszvendég Tamás Ilonka néni volt, a fővédnök Bolla János jászkapitány. A szavalók között a legeredményesebb a rimaszombati Czeglédy Botond és a középiskolás Pálffy Ágnes lettek.
A „Magyarnak lenni: nagy s szent akarat!” címmel a Palóc Társaság hirdette meg a magyar költők hazafias verseinek szemléjét, melyet 2012. november 9-én rendeztek Ipolyságon a Városi Könyvtárban. Sajó Sándor emlékét ápoló kárpát-medencei találkozónak, hiszen Magyarországról és szlovéniai Lendváról is érkeztek szavalók, a 100 esztendős Magyar Becsület Renddel kitüntetett dr. Tamás Aladárné, Ilonka néni volt a díszvendége.
Ilonka néni a korábbi Sajó Sándor versmondó versenyeknek is rendszeres résztvevője volt, s ezúttal is csodálattal hallgatta a szebbnél-szebb verseket. Sajó Sándor 1868. november 13-án született Ipolyságon. Születése évfordulójához és a Magyar Nyelv Napja ünnepéhez közeledve immár tizenkettedik alkalommal került sor a találkozóra. Nem lehet véletlen, hogy a szülőföldhöz való hűség költőjének, a hazafias magyar költészet jeles alakjának születésnapja egybe esik a magyar vers ünnepével. A magyar országgyűlés erről 2011-ben hozott határozatot, mivel szeretnék megóvni a magyar nyelvet, ugyanis, ha leromlik a nyelv, akkor elsivárosodik a kultúra, nem virágozhat a gazdaság sem, s nem erősödhet a nemzet sem.
A rendezvényt a Városi Könyvtár igazgatója, Soľmosi Márta nyitotta meg. „Ezzel a mai nappal tisztelegtünk az ipolysági származású költő, pedagógus előtt, aki nagyon szerette a szülőföldjét, szerette a tiszta, becsületes életet, s erre nevelte, mint tanár, majd a budapesti Szent László gimnázium igazgatója a tanítványait is” – mondta a könyvtárigazgató.
Köszöntötte a versenyzőket Zachar Pál, a Városi Hivatal elöljárója is. „Nagy megtiszteltetés Ipolyság Városa számára, hogy évről-évre vannak szavalók, versbarátok, pedagógusok, akik Sajó Sándor verseit felkarolják, akik ezekben a versekben megtalálják a szépet, a mély és őszinte érzelmeket, s eljönnek ide a versenyezni” – nyilatkozta Zachar Pál. Hozzátette: „A költő versei ma is, úgy mint régen, nagyon időszerűek. Aki szereti az irodalmi alkotásokat, s megérti azoknak mondanivalóját az nagyon gazdaggá teszi önmagát. A verseken keresztül az ember megtanulja megérteni a világot, felfedezi az élet titkait, s annak értelmét.” Az elöljáró, igazi ünnepet kívánva minden résztvevő számára, külön köszöntötte a versenyt jelenlétükkel megtisztelő jászberényi vendégeket. Jászberény hasonlóképpen kötődik Sajó Sándor személyéhez, mivel a költő több éven keresztül volt a jászberényi gimnázium tanára. Ennek emlékére tavaly állítottak – a Palóc Társasággal karöltve – emléktáblát a jászberényi Lehet vezér Gimnázium felső emeletének folyosójának falán.
Így a verseny fővédnöke ezúttal Bolla János jászkapitány volt, aki jászsági küldöttséggel, a Katolikus Értelmiségiek Szövetségének, a Jász Múzeum képviselőivel érkezett a szép szó ünnepére. Mint elmondta, külön öröm volt számára, hogy ezzel a találkozóval újra erősíthették a jászok és a palócok között egykor kialakult kapcsolatot, mely még a török hódoltság idején, s az azt követő 18. században lehetett a legszorosabb. „A törökök elől menekülve a Jászságból sokan kerestek menedéket az északi-, a felvidéki megyékben. Családoknak, generációknak jelentett ez túlélést, hogy befogadták az itt lakók a magyar testvéreiket, akik nagy része be is olvadt. Az azt követő időszakban pedig a Felvidékről indult meg egy betelepülés. Nem bizonyítható, hogy a korábbi jász családok költöztek-e vissza, de a mai családnevekből következtetni lehet, hogy a jászság újratelepítői innen érkeztek, szaporítva azt a gyér lakosságot, akik túlélték a 150 éves török megszállást. Ez a magyarázata, hogy sok az azonosság a mai jászok és palócok között ” – fejtette ki Bolla János.
A jászberényi diákok már jó pár éve szintén állandó résztvevői a versenynek. Bolla János a jászok nevében mondott köszöntőjében kiemelte, hogy Sajó Sándor költeményeiben számunkra is átérezhetően tudta megfogalmazni, hogy mit jelent magyarnak lenni. „A Palóc Társaság sokat tesz, hogy az egész magyarság megismerje, és újra felfedezze ezeket a szép hazafias, a szülőföld és a haza önzetlen szeretetét közvetítő verseket. Ezzel hogy megrendezik ezt a versenyt, szintén valamiféle missziót vállalnak, teljesítenek, elősegítik a legfogékonyabb korban, a fiatalok körében a nemzetben való gondolkodást, a szép magyar nyelvünk megőrzését. Globalizálódó világunkban ez létünk, túlélésünk alapja” – nyilatkozta Bolla János.
A versszerető érdeklődőket és szavalókat a rendezvény főszervezője, Z. Urbán Aladár a Palóc Társaság elnöke is köszöntötte, aki ráerősített Bolla János szavaira, miszerint üdvözítő lenne, ha a közbeszédben, de „a rádióban, televízióban a mindennapos idegenmajmolás helyett, az idegen szavak sokszori hangsúlyozása helyett a magyar aratna sikert, hogy minél kevesebb „infó”, „program”, s minél kevesebb „produkció”hangozna el. Mert ugyebár a most zajló Fölszállott a páva vetélkedőben is megnézhetjük a második ‘produkciót’ ” – mutatott rá Z. Urbán Aladár. „Engem ez mindig bánt, mert édes anyanyelvünknek van sok olyan kincsszava, amelyet, ha használnánk, akkor sokkal magyarosabban, sokkal ízesebben, sokkal csinosabban tudnánk beszélni” – tette hozzá, majd örömét fejezte ki, hogy a Magyar Nyelv Napja alkalmával a nemzeti kormány is a nyelvünk megóvásán munkálkodik. (Az itt készült videótudósítást a Magyar Interaktív Televízióban nézhetik meg.)
Az Ipolyságon résztvevő szép számú versmondót szakmai zsűri értékelte. A zsűri elnöke Patakiné Kerner Edit előadóművész, tagjai Csábi István előadóművész a Verietas Pódium Színház Egyesülettől és Hámosi István, a balassagyarmati Kiss Árpád Általános Iskola tanára voltak. A diákok egy tetszés szerint választott Sajó Sándor költeménnyel valamint a magyar hazafias költészetből egy ugyancsak szabadon választott verssel készültek. Az általános iskolások kategóriájában 22 versenyző mérhette össze pódiumi képességét. A döntőbe 11 tanuló jutott, név szerint: Zagorec Dávid, Ökrös Bence, Morvai Viktória, Renczés Zsófia, Takács Kolos, Nagy Richárd, Gömöry Eszter, Török Máté, Zolcer Gábor, Pál Péter és Czeglédy Botond. Közülük a zsűri különdíjában részesült Renczés Zsófia, Takács Kolos és Ökrös Bence. Az alapiskolások versenyét a rimaszombati, ízes palóc nyelvvel beszélő Czeglédy Botond nyerte. Második helyezést kapott Gömöry Eszter, a harmadik helyen Török Máté és Pál Péter osztoztak. A középiskolások kategóriájában már valamivel kevesebben versenyeztek. Az első helyezett Pálffy Ágnes lett, második helyezést Vida Dorián ért el, s megosztott harmadik helyen Rigó Erika Renáta illetve Rédli Beáta végeztek. A jász küldöttség is megajándékozott több résztvevőt is. A Palóc Társaság ajándékaihoz, s a rendezvény támogatásához a Bethlen Gábor Alap, Ipolyság Városa, a Rákóczi Szövetség, a Lendvay Könyvesbolt, Mária Šajgalová, Bíró József őstörténész, Mészáros Attila mézboraival, valamint az aznap délután bemutatásra került Százdi Sztakó Zsolt dedikált könyveivel járult hozzá.
Az eredményhirdetést követően a versmondó verseny résztvevői, Ipolyság Város ünneplő közönségével együtt hajtottak fejet a délutáni koszorúzáson Sajó Sándor szobra előtt. Ünnepi beszédet Hortiné dr. Bathó Edit a jászberényi Jász Múzeum igazgatója mondott. Felidézte Sajó Sándor életútját, munkásságát. Sajó Sándor mindössze négy évet töltött Jászberényben, de kapcsolatait híven őrizte egészen haláláig, s a jászsághoz kötődő érzéseit versben is megörökítette. „Nagy öröm számunkra, hogy emléke újra felidézésre került, bízunk abban, hogy ami elindult az elmúlt esztendőben, ez folytatódni fog a későbbiekben is, s méltón emlékezhetünk majd meg arról a férfiúról, aki az egyik leghívebb magyar volt, s példa lehet előttünk magyarság- és haza-szeretetből” – nyilatkozta Hortiné dr. Bathó Edit a jászberényi Jász Múzeum igazgatója.
A megemlékezés koszorúját elhelyezte Sajó Sándor mellszobránál Ipolyság Város nevében Baráti Tamás alpolgármester és Zachar Pál elöljáró; a Palóc Társaság nevében Z. Urban Aladár elnök; a Csemadok Ipolysági Alapszervezete nevében Pálinkás Tibor elnök; a Honti Múzeum és Galéria Baráti Körének nevében Bengyík Béla elnök; a jászberényi küldöttség Bolla János jászkapitány vezetésével; a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete nevében Pósa Dénes alelnök és Czeglédy Botond; s végül, de nem utolsó sorban a 100 éves Tamás Ilonka néni és lánya Fehérné Tamás Judit helyezte el a koszorút. A nemes célt szolgáló rendezvénysorozat a cserkésztisztelgés mellett, a Fegyverneki Ferenc Egyházi Alapiskola tanárának és diákjainak vezetésével a Himnusz eléneklésével ért véget. Itt készült felvételeinket a Képgalériában tekinthetik meg.
További képek a versenyről és a díjátadásról a Képgalériánkban ITT>>>
Homoly E., Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”36414,31063,36523″}
