A losonci Nógrádi Könyvtár a Besztercebányai Megyei Önkormányzat a Losonci Városi Hivatal támogatásával helytörténeti kiadványsorozatot indított el, melynek első kötete a napokban jelent meg és a losonci református templom történetét dolgozza fel.
A templom, ahogy helyben nevezik a „kakasos templom” a legjelentősebb műemléke és jelképe, amely 65 m magas tornya a város határain kívül is messziről látható. Ma formáját 1854-ben nyerte el. Azután, hogy az elődje, Losonc 1849. augusztusi 8-9-i felégetésekor elpusztult.
A templommal és egyben a várossal kapcsolatos legrégibb adat Esterházy Pál nádor Mennyei Korona c. művében (1696) olvasható. Eszerint 1128-ban „épéttetett Losonczi Lambert nevű Magyar Országi Palatinus Losonczon az Boldogságos Szűz tiszteletire egy Templomot, melyben kiváltképpen tiszteltetett a Szeplőtelen Szűz, de az Ezer ötszáz kilenczedik Esztendőben, oda is beférkezvén az Eretnekség, a szent képet oltárostul ki-vetették, kire nézve minémű csudák voltanak azon szent helyen régenten, emlékezete is eltörlődött.” Az idézet történelmi valóságtartalma vitatható, de ez nem változtat azon, hogy mai templom alatt kialakított alagsorban a város legrégebbi falmaradványai láthatóak. Az hiteles forrás, amely említést tesz róla egy 1262-ból származó egyházi oklevél.
Eredetileg katolikus templom volt, amelyet 1590-ben vettek birtokukba a protestánsok. Bár nincs rá hiteles bizonyíték elképzelhető, hogy ekkor lett a város jelképe a fiókáit saját vérével tápláló pelikán is, amelyet Losonc címerében láthatunk.
A templom átépítését már 1846-ban tervezte az egyház, de ennek kivitelezését csak a már említett tűzvész kényszerítette ki. A munkálatok megkezdésekor a templom közepén egy sírboltra bukkantak, amelyben az emberi csontok mellett értékes ékszereket, arany és ezüst karkötőket, gyűrűket, láncokat stb. találtak, a „losonci leletet” amelyet azután a budapesti Nemzeti Múzeum tulajdonába került. Másolatai viszont megtekinthetőek a losonci Nógrádi Galéria és múzeum állandó kiállításán.
A templomot eredetileg bástyákkal erősített erődfal vette körül, amelyet az újjáépítés során lebontottak.
A 2. világháború után az épület pusztulásnak indult, s csak 1978-ban újították fel Krúdy Gábor, a Műemlékvédelmi Hivatal akkori igazgatója irányításával. Ezt követően múzeumi célokat szolgált, s csak 2004-ben került vissza a református egyház tulajdonába.
A korabeli metszeteke és fényképeket is tartalmazó kiadvány ´három nyelven íródott. Az eredeti, magyar szöveg szerzője Böszörményi István, nyugalmazott tanár és helytörténész. A szlovák változat Kristína Becániová, a Besztercebányai Levéltár losonci kirendeltségének igazgatójának munkája. A rövidített angol fordítás szerzői Alena Rezková és Radovan Mácal. Felelős szerkesztője Zora Nagyová, a Nógrádi Könyvtár munkatársa.
Puntigán József, Felvidék.ma
