Michal Horský politológus szerint több politikai párt a bizalom elvesztésén megy keresztül. A Pravda napilap vele készült interjújában ezzel kapcsolatban elsősorban az ún. standard pártokkal kapcsolatos aggályainak adott hangot, ami szerinte a radikális csoportosulások malmára hajtja a vizet, amelyekre az idegengyűlölet, a Brüsszel-ellenesség és sok esetben a rasszista felhang a jellemző. Az alábbiakban a vele készült interjút összegezzük.
Horský szerint ebben az évben nem történt javulás a szlovák politikában és magukban a politikai pártokban sem, még az új évi elvárások sem teljesültek. A kormány részéről jelentős reformintézkedéseket vártunk a közélet minden területén, kezdve az oktatásügy, az egészségügy és a társadalombiztosító reformjától egészen a gazdasági feltételek javulásáig. Ez az év azonban nem volt reformév – vélekedik Horský –, inkább csak fenntartó. Az ellenzéki politika eredményei azonban szerinte még csak szolidnak sem mondhatók. Egyetlen ellenzéki párt sem ért el még minimális előrelépést sem a közvélemény terén. Ezeken a pártokon belül továbbra is folytatódott a tisztulás és a megoszlás. A politológus szerint a standard jobboldali és baloldali politikai pártok az európai országok egész sorában komoly gondokkal küzdenek. A gazdasági visszaesés következményei szükségszerűen a politikai színtéren is megmutatkoznak. A pártok elveszítették a megbízhatóságukat, képtelenek értelmes tevékenységi területeket és válaszokat találni a változó gazdasági-politikai feltételekre és ehhez mért új politikai filozófiával előállni. S hiányzanak a megbízható középkorú politikusok is. Még a legérdekesebb gondolatok is elvesznek, ha olyan politikus mondja, aki tíz vagy húsz évvel ezelőtt valami teljesen mást mondott.
A politológus már a megyei választások után abbéli véleményének adott hangot, hogy Európát egyfajta antipolitika járja be. „Mindenütt ott van, és elsősorban a mély szkepticizmusból, a tömegek politikusokkal szembeni elégedetlenségéből táplálkozik. A formái radikálisak, illetőleg a politikai pártokon alapuló hagyományos demokratikus politikával való szakításának a formái radikálisak” – vélekedik Horský. Mint mondta, széles irányzatról van szó, amelynek megvannak a maga megnyilvánulásai Hollandiában, Németországban, Ausztriában és Magyarországon, de ugyanúgy Csehországban és Szlovákiában is. Elsősorban azoknál a politikai csoportosulásoknál nyilvánul meg, amelyek elnyomják a pártosság és a mozgalmak elvét. Olyan független személyiségek egyesületei ezek, amelyekre a radikalizmus, elsősorban a szélsőjobb nézetek, az idegengyűlölet megújhodása és a Brüsszel-ellenesség jellemző, de megtalálható bennük a rasszista felhang is.
Horský szerint a z ellenzéki pártok jelenleg olyan helyzetben vannak, amire az újkori szlovák történelem rövid 23 évében nem volt példa. „Úgy vélem, ha a politikai hatalom most az utcán heverne, és a parlamenti ellenzéknek fel kellene emelnie azt, akkor a saját maguk megmentése érdekében inkább kikerülnék” – jelentette ki a politológus, aki szerint az ellenzéknek jelenleg nincs vezére, a népi hármas közül sem meri egyik sem magát vagy a pártját a jobboldal vezetőjének kikiáltani. Horský úgy véli, még a 2016-os parlamenti választás előtt valamennyi pártban, beleértve a Smert is, amennyiben államfőjelöltje győzedelmeskedik, rengésekre kerül sor. Mint mondta, az ellenzéki pártok már második éve tisztulnak és még mindig megbízhatatlanok a választópolgárok számára. Leporolják a régi-új témáikat, és sikertelenül keresik az új eszméket. Folyamatosan mennek el tőlük a bejáratott politikusok, de újak nem jönnek. „Mondhatni, hogy a jobboldali pártok válsága nagyon mély. A két év alatt semmit sem oldottak meg, és több mint bizonyos, hogy a köztársaságielnök-választási kampány, amelyről azt hitték, hogy egyfajta ösztönző lehetne az újraindításhoz, nem lesz az.
Horský szerint Robert Fico esetleges köztársasági elnökké választása esetén első pillantásra úgy tűnhetne, hogy az ellenzék fellélegezhet, mert a Smernek új vezére lenne, az új államfőt meg, hasonlóképpen, mint jelenleg is, szökevénynek titulálnák, aki megszökött a választási ígéretei teljesítése elől. „Másrészt viszont Fico már most, köztársaságielnök-jelöltként kijelentette, hogy az elnöki palotában igyekszik majd bevezetni az ún. „lídership” politikáját, amely a politikai hatalom és a nagy tekintély összekapcsolására törekszik. Az ilyen köztársasági elnöki politika sikere azonban határos lehet az ún. jóindulatú tekintélyelvűséggel és a diktatúrával, amire a két háború közti időszakban Európa több országában is volt példa. A meggyengült parlamentarizmus, a tehetetlen parlamenti pártok a másik feltétel, amely a köztársasági elnöki tisztség ilyen fajta gyakorlásához vezethet” – magyarázta a politológus.
Amennyiben Fico nem győz, az jelentős csapás lesz a Smernek. A csalódás első hullámai után azonban bekövetkezhet a mobilizáció. „El tudom képzelni, hogy öt év múlva Robert Fico újra elindulna az államfőválasztáson” – mondta. Horský úgy véli, az hogy Robert Kaliňák az utóbbi időben mindenütt megjelenik Fico társaságában, arra enged következtetni, hogy Fico győzelme esetén ő lehet az új kormányfő. A politológus szerint amennyiben Fico utódja mindennemű változtatások nélkül venné át a kormányt, amelyet elődje két éven keresztül irányított, arról tanúskodna, hogy az új kormányfőnek egy csipetnyi saját akarata sincs.
Pravda nyomán dé, Felvidék.ma
