A Kelet-szlovákiai Múzeum főépületében (Maraton tér, egykori Báthory István tér 2) július 21-én, kedden 15 órakor egy nem mindennapi tárlat megnyitására kerül sor. Tíz múmia sorsával és „jövőjével” ismerkedhetünk meg.
A történet 1994-ben kezdődött, amikor a váci Fehérek temploma helyreállítására került sor. A masszív külső fal vizsgálatánál egy helyütt érdekes kongó hangot adott. Így a befalazott ajtót megbontották és mögötte lépcsőket találtak, melyek egy tágas, boltíves kriptába vezettek a templomtorony alatt. A helyiség a kőpadlótól a mennyezetig egymásra helyezett, gazdagon díszített koporsókkal volt teli. Azok megnyitása meglepetéssel járt, mert nem csontokat, hanem mumifikált emberi maradványokat találtak. Itt feküdtek két évszázadon át. A feliratok és anyakönyvi bejegyzések alapján 166 ember személyazonosságát sikerült kideríteni a 265 természetes úton mumifikálódott emberi tetem, valamint további 40 személy csontmaradványai közül (107 nő, 119 férfi, a többi neme nem állapítható meg). Ez világszenzáció, ugyanis ritkaságszámba megy, hogy ennyi természetes úton mumifikálódott holttest maradjon meg együtt. A múmiák sorban és egymásra helyezett díszes fakoporsókban feküdtek, melyeken feltüntették az elhunytak nevét, a halál időpontját és néhány esetben annak okát.
A templomot 1699-ben a dömés szerzetesek kezdték építeni, melyhez két kripta tartozott. Ide 1731-1838 között
főleg tehetősebb polgárok és egyházi személyiségek temetkeztek.
A termek klímája nagyon hasonlít a magyarországi barlangokban és földalatti üregekben mért hőmérsékletekhez (8-11 °C). A környezeti tényezők együttes hatása kedvezett a mumifikálódásnak. A koporsók egymásra helyezése nyomán, a magasabban fekvők kevésbé nedvesedtek. Azok fenyőfából készültek s hatóanyaguk kedvező hatást gyakorolt a konzerválódási folyamatokra, a koporsókba elhelyezett faforgács pedig felszívta a testnedveket, ami elősegítette a száradást.
A tetemek 89 %-a tuberkulózisban szenvedett, azonban mindössze 35 %-nál volt ez a halál közvetlen okozója. A lelet-együttes tudományos értékét növeli, hogy a belső szervek nagyrészt épségben megőrződtek. Ez viszont lehetővé teszi a sokoldalú természettudományos vizsgálatot (antropológiai, patológiai, genetikai, fogászati, morfológiai).
Ennek következtében rekonstruálhatók a 150-250 évvel ezelőtti város lakóinak biológiai jellemzői (életkor, sérülések, betegségek, táplálkozási szokások, életmód, rokoni és szociális kapcsolatok, arcvonások). A leletek vizsgálata elősegítheti különböző betegségek és azok kialakulásának kutatását. Például a HIV, a Kaposi-szarkóma (bőrdaganat) valamint a TBC esetében a kutatások megkezdődtek. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint 2010-ben majdnem 1,5 millió ember halt meg tuberkulózisban, és 8,8 millió új esetet regisztráltak. Becslések szerint a világ népessége mintegy harmadának (több mint kétmilliárd embernek) van látens tuberkulózisa. Ezeknek az adatoknak a tükrében felértékelődnek a leletek. Kivételes alkalom, hogy megvizsgáljanak olyan baktériumokat, amelyek még az antibiotikumok elterjedése előtt fertőztek. A kutatók DNS vizsgálatokat végeznek, összehasonlítják a múmiák és a most élő emberek DNS-ét. Próbálják kideríteni, miért voltak ellenállóbbak az akkori emberek a TBC-vel szemben.
De további információkat szolgáltathatnak az AIDS elleni küzdelemhez. Választ adhatnak ugyanis arra a kérdésre, hogy az emberi szervezetben végbemenő mutációk, okozhatják-e a HIV vírussal szembeni fogékonyságot. Az európai népesség egy részében ez a gén mutált, aminek következtében kevesebb a HIV vírus megkötését biztosító receptor a sejt felszínén, ezért az ilyen génekkel rendelkező személyek bizonyos mértékig ellenállóbbak ezzel a vírussal szemben. Magyarországon a lakosság 10-11%-a tartozik közéjük, a mediterrán országok lakóinak ennek fele, míg az afrikai lakosság egyáltalán nem rendelkezik ilyen mutációval. A váci múmiák genetikai vizsgálatával választ kaphatunk arra a kérdésre, hogy 200 éve milyen arányú volt ez a mutáció, a mai magyar lakossághoz képest. Így a múmiák nemcsak múltunk megismerését szolgálják, hanem a jövő kutatásait is segítik.
A maradványok fogkőmintái a korabeli táplálkozási szokásokra derítenek fényt. Kiderült, főleg burgonyát és kukoricát fogyasztottak, húst csak ritkán. Éppen ezért elterjedt volt a fogszuvasodás. A kevés húsfogyasztás miatt a nyál savas kémhatású lesz, ami kedvez a szuvasodást okozó baktériumoknak.
A korabeli orvostudomány korlátai miatt magas volt a csecsemőhalandóság aránya. Akkoriban is ismerték a császármetszést, viszont ez a művelet gyakorta az anya halálával járt. Gyakran csak a halott anyán tudtak császármetszést végrehajtani, hogy megmentsék az újszülöttet. Ezek sokszor csak néhány nappal élték túl édesanyjukat, akiket külön koporsóba temettek. A szülés után azonnal elhunyt újszülötteket az édesanyjukkal együtt temették el.
Azokban az időkben kis arányban tudták csak megállapítani a halál okát, és ezért féltek a tetszhaláltól. Ennek egyik példája egy kivágott szívű apáca. Sándor Terézia éppen szülővárosába, Pozsonyba tartott Vácon keresztül, amikor utol érte a halál. Valószínűleg maga kérte végrendeletében, halála után vágják ki a szívét. Azonban az is elképzelhető, azért vágták ki, mert nem tudták volna testét konzerválni addig, amíg szülővárosába szállítják, és ezért csak a szívét szállították oda. Ez az eljárás akkoriban nagyon sokszor előfordult.
A Magyar Természettudományi Múzeum vándorkiállítása tehát izgalmas váci leleteket mutat be. Ezek mumifikálódott emberek és a rajtuk végzett természettudományos vizsgálatok eredményei. A tárlatlátogató így megismerheti Vác városa lakosainak személyes sorsát és biológiai jellemzőit a 18. sz.-ban és a 19. elején.
A kiállítás első részében csikorogva megnyílik a kripta és a látogató megtudja, kiket rejtettek a koporsók, vagyis a kutatók kiket fedeztek föl. Milyen volt a életútjuk. A tárlat összességében 10 múmiát mutat be. Ismert váci papét és tanárét, kanonokét, gyógyítóét… Nyolcan közülük egykori ruházatukban pompáznak, melyeket az eredeti nyomán készítettek. A multimediális technikának köszönhetően hazánk 18. sz.-i története elevenedik meg és a személyeké, akik sorsát születésüktől a halálig követhetjük nyomon.
Az izgalmas tárlat augusztus 6-ig tekinthető meg. 12 évesnél fiatalabbaknak nem ajánlják.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
A múmiák fotóit a Magyar Természettudományi Múzeum készítette
{iarelatednews articleid=”51303″}
