A Csemadok Kassai Városi Választmánya és a Szövetség a Közös Célokért szervezi idén a 47. Kazinczy Napokat november 5-7-e között. A rendezvényt Thália Színház Márai Stúdiójában tartják több mint száz résztvevővel. Az idei téma a hazai és európai kihívások címet viseli.
A rendezvény csütörtökön, november 5-én a Thália Színház bemutatójával kezdődött. William Shakespeare: Tévedések vígjátéka c komédiáját adták elő Léner András rendezésében. Erről az előadásról külön számolunk be.
A következő napon, pénteken, november 6-án Kolár Péter, a Csemadok kassai városi szervezetének elnöke nyitotta meg.
A magyar nyelv megmaradásának feltételeiről Szesztay Ádám, Magyarország kassai főkonzulja tartott előadást. Abból indult ki, hogy a szakemberek között a magyar nyelv egy praktikus önkifejezési eszköz, de egyben nemzeti „szentség”. Az identitás része. Fontos, hogy a nyelvnek presztízse legyen, mert ez határozza meg annak használatát és az iránti igényét. Akkor nem kényszer. Akkor integratív egy közösség, ha nem túl szűkek a határok. Akkor szeretne hozzá tartozni, jól érzi magát.
A Főkonzulátus olyan közös célokat kíván szolgálni, melyeket közösen tudunk megvalósítani. A lényeg jó magyarnak lenni Kelet-Szlovákiában, Szlovákiában, Magyarországon, a Kárpát-medencében és a világban, ha jó lesz magyarnak lenni, akkor jó lesz magyarul beszélni. A történelemben soha nem volt megfordíthatatlan folyamat, akármennyire is mélyponton vagyunk.
A Kazinczy Napok történetéről Petővári Ákos, miskolci tanár értekezett, mivel sok szállal kötődik Kassához és kutatási területe a szlovákiai magyar irodalom.
A nemzethalál víziója a magyar irodalomban és a Herder-jóslata kérdésköréről Illyés Gyula híres tanulmányának vonatkozásában Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia tiszteletbeli elnöke beszélt. Kicsit pesszimisztikus az előadása, de pozitív végkicsengése van. „Azért maradtunk meg, mert mindig egy kicsit meg akartunk halni. Ez rám is vonatkozik” – kezdte az előadó vidáman.
Csóti György a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója az anyanyelv használati jogairól számolt be országonként a Kárpát-medencében. A dinamikus előadás reális képet fogalmazott meg. A Felvidéken rendkívül ellentmondásos a helyzet, mert az alaptörvény eléggé megengedő, de a nyelvtörvény diszkriminatív és hátrányos a nemzeti közösségek számára. A szlovák kisebbségpolitika brutálisan és kegyetlenül magyarellenes. Kárpátalján a helyzet bizonytalan, mert a magyarság marginális helyzetben van. Az ukrán politika számára a 10 milliós orosz kisebbség a fontos,. Az ottani magyarság ennek a viszonynak van kiszolgáltatva. Akkor javulna a helyet, ha az ukrán kormányzat és az EU vezetése, valamint más nagyhatalmi tényezők belátnák, Ukrajnában konföderációs szerkezetet kell kialakítani az oroszok, ruszinok és magyarok számára. Ha teljeskörű autonómiát kapnak.
Erdélyben nagyon érdekes, kettős helyzet alakult ki. Nagyobbak az ellentétek, mint a Felvidéken. Az anyanyelv-használatot nagyon pozitívan szabályozták, szinte a Lajtán túli európai színvonalon, csak a gyakorlatban azt nem lehet érvényesíteni. Erdélyben arcpirító módon más a törvény és más a gyakorlat. A román kisebbségi politika álszent és kétszínű. Kifelé, a világ felé azt mutatják, micsoda liberális gondolkodás érvényesül ezen a területen, a gyakorlat meg szöges ellentétben áll azzal.
Délvidéken ígéretes a helyzet. Valami elindult a kulturális autonómia tekintetében. Az elmúlt 1-2 évben a szerbek igyekeznek visszanyesegetni e jogokat. De Szerbia EU-s törekvéseivel összhangban, egy kegyelmi állapot állt elő. Amíg eléri az EU-tagságot, addig lehet jogokat elérni. Ebben a magyar kormánynak óriási a felelőssége.
Horvátországban és Szlovéniában a helyzet rendezett, de problematikus. Azért, mert sokszor nincs pénz és eszköz, hogy ez a tízezres nagyságrendű közösség élni tudjon jogaival. Azért rendezett, mert ebben a két országban államalkotó tényezők, ami benne van az alkotmányban. Ebből kiindulva jobb, biztosabb helyzetük, ellentétben Szlovákiával és Romániával, melyek nemzetállamoknak határozzák meg magukat alaptörvényükben, s így másodrendű állampolgároknak nyilvánították őket.
Ausztriában 10.000 alatt van a magyarok száma. Az osztrák „barátaink” kettős mércével mérnek évtizedek óta. Míg oroszlánként harcoltak Dél-Tirol területi autonómiáért, de a magyaroknak és horvátoknak nem akarnak adni semmit. Ezt azonban oldja a több évtizedes demokrácia és jólét, így a magyar kártyát az osztrák politikusok nem húzzák elő, mint a többi említett országban.
Az anyanyelvi jogok használata az önrendelkezési jogok függvénye. Egymásból következnek. Sajnos, önmagunkkal is szembe kell néznünk. A csalódottság, kiábrándultság megfélemlítés lett úrrá rajtunk a rendszerváltás óta. Azt hittük, szabadság lesz és demokrácia. De a kisebbségi kérdésben semmi sem változott. Ráadásul Duray Miklós hívta rá föl a figyelmet, hogy az önrendelkezés iránti igény állandóan csökken. Főleg a Felvidéken, Pedig csak az önrendelkezés hozza meg azt az állapotot, hogy anyanyelvünket használni tudjuk az élet minden területen születésünktől halálunkig.
Kétszintű harcot kell folytatnunk. Az elsőben a civil szférának jut fontos szerep. A törvényben biztosított jogokat érvényesíteni és használni kell. Majd azután lehet szó kiteljesítésről és bővítésről. Ezt egy kormány sem veheti rossz néven, hiszen ezek léteznek. A második: elsősorban a teljeskörű és tényleges autonómiáért kell küzdeni. Ez azt jelenti, tényleges személyelvű, kulturális és területi önrendelkezést kell elérni. A másik megoldás a társnemzeti státusz biztosítása lenne, de annak nincs realitása.
Kisebbségi helyzetben a magyaroknak egy pártba kell tömörülniük, vagy legalább koalícióban indulniuk és a civil szférának is össze kell fognia. Miközben tudatosítani kell, hogy ezt csupán áldozatvállalással lehet elérni. Így volt ez Dél-Tirolban és Koszovóban is.
Az elmúlt 25 évben a politikusok nem tudtak semmit sem elérni. A politikusoknak annyi áldozatot kell vállalniuk, a kormányban csak addig maradnak, amíg teljesülnek a kisebbségi elvárásaik.
A harmadik feltétel a külső segítség. Elsősorban a mai Magyarországnak kell támogatást nyújtania. Nemzetközi partnerekkel is ki kell építeni a kapcsolatokat. Kézenfekvő, hogy a katalánokkal, baszkokkal és a svédországi finnekkel felvegyük a kapcsolatot. Ez a politika dolga. Az általa vezetett intézet fontos tűzoltó munkát végez. A cél, hogy a magyar ember a szülőföldjén emelt fővel tudjon járni és ezért védelemben részesüljön addig, amíg az autonómia nem valósul meg. Csóti hisz abban, hogy valamilyen szintű autonómia csak megvalósul.
A segítség részét képezi, hogy ha valakit jogsérelem ér nyelvi jogai érvényesítése kapcsán, legyen az magánszemély, csoport, vagy intézmény, segítséget nyújtanak. Egyrészt a határon kívüli magyar jogászokat és ügyvédeket nyári egyetemeken és konferenciákon képezik, hogy ismerjék a nemzetközi jogszabályozást és lehetőségeket. Másrészt anyagilag azokat az ügyvédeket és irodákat támogatják, amelyek védelmet nyújtanak a sértetteknek és képviselik őket a bíróság előtt. Ne függjön ez a sértett fél anyagi lehetőségeitől. Ingyenes tanácsadást is nyújtanak. A hozzájuk fordulónak védelmet biztosítanak. Ezt a hálózatot szeretnék megerősíteni, bővíteni és a sérelmeket kivinni a nemzetközi porondra és partnereket szerezni. Makovecz Imre intelmével fejezte be előadását, mely egyre időszerűbb, amikor drasztikus tempóban fogy a magyarság. Ha ez így folytatódik, akkor Herder jóslata az elcsatolt területeken megvalósul. „A szavak ideje lejárt, cselekedni kell!”
Szabómihály Gizella, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem oktatója, egy működő szlovákiai jogi-közigazgatási nyelv és terminológia kialakításának lehetőségeiről értekezett. Abból indult ki, egy nyelv, a közösség nyelve, azt reprezentálja. A szabályozás bonyolult és sokszor ellentmondásos, sőt visszás rendezetlenségéről szólt. Ez elsősorban azért következett be, mert nincs gazdája a kérdéskörnek, amit szakemberekre kell bízni és a munkának intézményes körülmények között kell folynia, mert máskülönben a különböző országokban élő magyarok nem fogják egymást megérteni.
Szó volt a helyesírási szabályzatban történt változásokról Minya Károly, a Nyíregyházi Főiskola tanárának előadásában. A nyelvi kérdésekről szóló előadásokról bővebben ITT olvashatnak.
Délután Kazinczy Ferenc „önéletírásai”-ról Fried István szegedi egyetemi tanár tartott előadást. Erről bővebben ITT olvashatnak.
Pethő József, szintén a Nyíregyházi Főiskola tanára, a három felvidéki gyökerekkel rendelkező magyar író: Kazinczy, Krúdy és Márai életéről szólt.
Nyíri Péter, a sátoraljaújhelyi Magyar Nyelv Múzeumának főosztályvezetője Nyelvtarisznya című előadásában érdekes információkat osztott meg hallgatósággal. Bővebben erről ITT>.
Terítékre került a népvándorlás is. Csáky Pál író, politikus, az Európai Parlament képviselője, a rendezvény támogatója előadásában az európai kultúra klasszikus formájának megszűnésének kérdéskörét boncolgatta. Erről bővebben ITT olvashatnak.
Kolár Péter, a Csemadok kassai városi szervezetének elnöke előterjesztette a Magyar Nyelv Nemzetközi Társasága – Az Anyanyelvi Konferencia kassai szervezetének megalakítását, s megemlékezett Lőrincze Lajosra, születésének 100. évfordulója alkalmából.
A zárszót Szesztay Ádám, Magyarország kassai főkonzulja mondta.
A Kazinczy Napok eseményeiről a továbbiakban is beszámolunk. A szombati, november 7-i nap programja Eseménynaptárunkba ITT érhető el.
További képek az eseményből fotógalériánkban ITT>> tekinthetőek meg.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”57235″}
