December 16-án a 2016-os év utolsó színházi előadására gyülekezett a somorjai színház szerető közönség a városi művelődési központ színháztermébe. Marcel Achard A bolond lány című darabja, a budapesti Körúti Színház előadásában igazán parádés szereposztásban kínálta magát, és csábította a közönséget, akik ehhez mérten szép számban el is csábultak. Magyarán: a színháztermet a kezdésre zsúfolásig megtöltötte a közönség.
A színháztörténelem ismerőinek nyilván Domján Edit és Márkus László legendás párosa ugrik be először A bolond lány hallatán, mint nekem is, és örömmel konstatálhattam, hogy a Pikali Gerda, Kautzki Armand páros sikeresen megugrotta azt a magasságot, amit az elődök felállítottak.
Az A bolond lány ugyanis nem az a darab, amely patikamérlegen kimért poénokkal operál, hogy a színészeknek már „csak” az legyen a feladatuk, hogy hitelesen elmondják ezeket a poénokat. Ez a darab – nevezzük jobb híján bűnügyi vígjátéknak, habár a darab minduntalan leveti magáról ezt a címkét – tág teret ad a színészi játéknak, hogy a vígjátéki és a drámai elemek megfelelő arányban legyenek jelen a színpadon.
Merthogy, aki a színészek komédiázása mögé tekint, az felfedezheti a mondanivalót is, amit a darab boncolgat. Jelesül azt, vajon a társadalom alsó osztályaiból valakinek, aki csak a vizsgálóbíró igazságérzetére bízhatja magát, és a kirendelt ügyvédjében bízhat, van-e ugyanannyi esélye, hogy az igazságszolgáltatás igazságot szolgáltat neki, mint a felső tízezer tagjának, tele befolyásos kapcsolatokkal.
A kissé keserédes befejezés azt sugallja, hogy nem. Node, bűnügyi vígjátékról lévén szó, illetlenség volna a részemről, ha lelőném a poént.
Inkább arra biztatnék mindenkit, ha teheti, nézze meg A bolond lány valamelyik következő előadását!
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”57939,57900,57851,57830,57736,57572,57564,57528,57442,57280″}
