A lapszerkesztői és közéleti munkássága
Ivánka 1880-ban a Honti Közlönyt, 1885/86-ban (illetve néhány szám erejéig 1887-ben) pedig a Honti Ellenzék című havilapot szerkesztette Ipolyságon. Az utóbbi lapban több értékes publicisztikai írás, helytörténeti szempontból és értékes munka látott napvilágot.
Mint említettük, Ivánka István fontos szerepet töltött be a Hont vármegyei közéletben is. Egyik szervezője volt például az 1910-es nagy Hontvármegyei Gazdasági és Ipari Kiállításnak, s amint azt az erről szóló összefoglalóban olvassuk: „Nagy érdeme Ivánka Istvánnak, a kiállítás elnökének, hogy tekintélyének súlyával az elveszett bizalmat vissza tudta szerezni, s folytonos agitálásával az eszmét ébren tudta tartani.”(Bolgár I., 1910.108.p.) Részt vett a Hontvármegyei Gazdasági Egyesület munkájában, illetve az egyesület évkönyveinek szerkesztésében is.
Az 1905-ös kiadványban az egyesület kapcsán így elmélkedik: „Pedig hát a gazdasági egyesületeknek nem az a fő céljuk, hogy közvetlen anyagi előnyöket nyujtsanak tagjaiknak, mert ennél sokkal fontosabb, kihatásában jelentősebb, fensőbb azok rendeltetése, mely a gazdatársadalom tömörítése, szervezése és vezetése, a haladó mezőgazdasági kultúra áldásainak, – e helyes agrár politika előnyeinek a gazdaközönség összességére való kiterjesztésében áll.”(Pályi Pál, szerk., 1905.33.p.) Ivánka nemcsak a gazdaság, a kultúra dolgait illetően gondolkodott korszerűen, hanem a politika terén is. Ezt bizonyítja az a beszéde is, melyet Hont Vármegye Bizottsági tagjaként 1909-ben mondott Ipolyságon, Kossuth Lajos arcképének leleplezésekor.A beszéd a Neuman Könyvnyomdában különnyomatként is megjelent. Szónoklatában Ivának hangsúlyozza, hogy az eszmék és a társadalmi álláspántok bár „A politikai élet prizmáján különböző színekre bontattak ugyan, mint az üveg hasábon megtört napsugár, de a hazaszeretet gyűjtő lencséjében mindenkor egyesültek”. Így volt ez Kossuth megítélését illetően is.
Ivánka István az elmondottak ellenére jeles szülötteink szomorú sorsú alakja. Tisza István minisztersége alatt Hont megye főispánja volt. A trianoni döntést ő is csak fájó belenyugvással vette tudomásul. Ám szülőföldjéről nem menekült, s magyarságát sem adta fel. 1919. október 3-án, Hont megye közgyűlésén elmondott megható beszédéből Czobor László idézi könyvében az alábbiakat: „Se magam, se múltam, se nemzetiségem meg nem tagadom.Legnagyobb ellenségemmel is kész vagyok békében élni, és bármennyire fájjon is a kénytelen hódoltság, lojális polgára akarok lenni annak az államnak, amelynek kötelékében a kegyetlen történelmi akarat ereje, esélye sodort. Szülőföldemet csak azért, mert ma az újabb európai államalakulásban Csehszlovákiához tartozónak mondják, el nem hagyom. Itt ezen a földön születtem magyarnak s nemzeti voltomból, mint csehszlovák állampolgár, magyar maradok s mint ilyen akarok meghalni. Ha tehetem, a magyarság érdekébe küzdeni fogok a hódoltságban is, nem karddal, hanem a szabad szó és minden törvényes tevékenység fegyverével.
Remélem, ezt a vértelen harcot minden igaz magyar ember folytatni fogja mindaddig, míg nemzetiségi jogainkat Szlovenszkóban is ki nem vívjuk. Ha tehát hódítóink békés együttélésben akarnak velünk lenni és munkálkodni, helyezkedjenek a hamisítatlan Wilsoni elvek alapjára, s adják meg becsületesen, amit ígértek, nemzeti autonómiánkat.” (Czobor L., 1927. 74-75.p.)
Sajnos, Ivánka István az új államhatalom áldozata lett. Irredentizmussal vádolták, s 1919. október 27-én a cseh legionáriusok le akarták őt tartóztatni. Ekkor a nagy műveltségű főispán főbe lőtte magát. (Zsilka L., 1996. 66.p.)
Akaratlanul is felmerül a kérés: vádolhatták-e Ivánkát nacionalizmussal, irrednetizmussal írói-költői előélete alapján. A már ismertetett verseiben nem akadtunk ilyenek nyomára. Az igazsághoz azonban hozzátartozik: Ivánkának volt egy-két ilyen megnyilvánulása egyéb írásaiban. A Honti Ellenzék 1885/7-es számában jelent meg az Egy állam, egy nyelv című nagy vezércikke, melyben többek közt így írt: „Mert nem csak a túlhajtott fajszeretet az, a mi kimondatja velünk, hogy a magyar állam jövője egyenesen attól függ, képes-e magyarrá tenni az egész országot vagy nem.”
Majd így folytatta elmélkedését: „Lehet, sőt valószínű, hogy 2-3 századba is beletelik, míg a Kárpátoktól Adriáig, a Morvától a Moldváig, mindenütt megértik a magyar szót; sőt, hogy magyar dallamot fog fütyörészni a szántó, s magyar prédikációt mond híveinek az oláh pópa; de aki mindent mindjárt egyszeriben akar, a ki röstel, vagy kislelkű megmozdulni, ha a cél kissé távolabb állónak látszik, hogyan juthatna az olyan ember valaha célhoz?” (1.p.)
Bizonyos tekintetben ellentmondásos alak lehetett Ivánka, hisz más alkalommal a más népek iránti lojalitásáról is tanúbizonyságot tett. Az egy kis beszélgetés a zsidókérdésről című írásában olvassuk az alábbiakat: „Ismerek én becsületes zsidókat és ismerek igen aljas keresztényeket. S éppen valakit csupán azért, mert zsidó, soha nem fogok előítéletből már előre is gazembernek tartani, mert én a keresztényt sem tartom különb embernek mint a zsidót, ha más tekintetben egyenlő jellemmel és képességgel bírnak.” (Honti Ellenzék, 1885. 3. 2.p.)
Úgy gondolom, Ivánka István, a második vonalbeli jeles emberünk és poétánk az idő távlatából is megérdemli a figyelmet. Itt, a Felvidéken különösen. Földink ma a szülőfalu evangélikus temetőjében pihen. A családi sírboltot talán illene egy kicsit rendbe tenniük az utódoknak. Hisz sokat hagyott falujára s a felvidéki magyarokra. Helytállásán, erkölcsi tartásán, szerény munkáin kívül például azt a szép kúriát is, amely ma a szlovákiai magyar cserkészek egyik otthona.
Irodalom:
Bolgár István: Hontvármegye gazdasági és ipari kiállítása Ipolyságon. In: Pályi P., szerk. 1910- 107-121.p.
Czobor László: Honti históriák. Budapest, 1927.
Csáky Károly: Ivánka István. In: Uő: Honti arcképcsarnok. Dunaszerdahely, 1998.116-118.p.
Ivánka István: Agglegény vőlegény. Énekes vígszínmű. In: Pongrácz E., szerk. 1892. 15-36.p.
Ivánka István: Versek. In: Pongrácz E., szerk. 1893.58-74.p.
Ivánka István: Fűzfa-lombok. Költemények. Selmeczbánya, 1885.
Ivánka István: Egy kis beszélgetés a zsidókérdésről. Honti Ellenzék, 1885/3. 1-3.p.
Ivánka István: Vihart! Vihart! Nógrádi-Honti Ellenzék, 1886/7. 5.p.
Ivánka István: Egy állam, egy nyelv. Honti Ellenzék, 1887/7. 1-2.p.
Ivánka István költeményeiből. In: Pongrácz E., szerk. 1906.28-29.p.
Ivánka István: Valami a gazdasági egyesületekről. In: Pályi Pál, szerk. 1907. 33-38.p.
Ivánka István: Ünnepi beszéd, melyet Kossuth Lajos arczképének Hont vármegye dísztermében történt
leleplezése alkalmával, Ipolyságon, 1909. év április hó 5-én tartott törvényhatósági rendes
közgyűlésén, a megyebizottság megbízásából mondott. Ipolyság, 1909.
Pályi Pál, szerk.: A Hontvármegyei Gazdasági Egyesület Évkönyve, 1905. I. kötet. Ipolyság.
Pályi Pál, szerk.: A Hontvármegyei Gazdasági Egyesület Évkönyve, 1910- VI. kötet. Ipolyság.
Pongrácz Elemér, szerk.: Hontvármegyei Almanach 1893-ra. I. évfolyam. Ipolyság, 1892.
Pongrácz Elemér, szerk.: Hontvármegyei Almanach 1894-ra. II. évfolyam. Ipolyság, 1893.
Pongrácz Elemér, szerk.: Honti Naptár 1907. évre. VIII. évfolyam. Ipolyság, 1906.
Szinnyei József: Ivánka István. In: Magyar Írók élete és munkái. CD-változat.
Zsilka László: Palástok Palástja. Palást, 1996.
Csáky Károly, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”58505″}
