A negyedévenként megjelenő művészeti folyóirat ismerteti a szlovákiai magyar művészeket és munkásságukat, valamint tudósít az ország művészettel kapcsolatos eseményeiről. Megjelenésének célja, hogy minél tágabb körben juttassa el az információkat a szlovákiai magyar művészekről és ismertesse az új művészeti lehetőségeket.
A felnőtt korába érő, 18 éve megjelenő művészeti folyóirat decemberben megjelenő különszámát a 750 éves Komárom városának szentelték. Az első 9 oldalon gazdag illusztrációkkal, korabeli színes metszetekkel és fotográfiákkal teszik élvezetesebbé Mácza Mihály okleveles történész összefoglaló írását, melyben a hét és fél évszázados város történelmét mutatja be.
A művészeti folyóirat hitvallásához hűen ebben a számban is ismerteti a szlovákiai magyar művészeket és munkásságukat, valamint tudósít az ország művészettel kapcsolatos eseményeiről.
2015 nyarán töltötte be 80. életévét Nagy János szobrászművész és ennek kapcsán az Atelier folyóirat főszerkesztője, Kopócs Tibor készített exkluzív interjút a jubiláló művésszel. A jeles évforduló alkalmából további interjúk és publicisztikák olvashatók Kaposi Endre, Szakolczay Lajos, Viola Pál, valamint Batta György írók tollából. Csémy Olivér építész illúziójaként jelenik meg a 750 éves Komárom víziója, aki írásában megfogalmazza gondolatait és feltűnik több – még meg nem épült épület (Lehár Filharmónia, Duna parti lakások ) – tanulmányterve, illetve a manapság roskadozó Poliklinika felújított látványterve. Igazán ígéretes tervek és megfogalmazások. Majd a folyóirat hasábjain megismerkedhetünk a Magán Művészeti Alapiskola alapítójával és magával az intézménnyel is. Czafrangó Sylvia iskolaalapítóval Kopócs Tibor beszélgetett. Megismerkedhetünk továbbá egy rég feledett pallérozott elmével és írásaival is: Dr. Kiss Gyula, a 19. században élő jó tollú ügyvédet Németh István írása hozza közelebb az olvasóhoz. Herceg János gondolatait olvashatjuk Ács József zentai festőművészről, majd Spátay Adiana beszámolóját a Dél-Komáromban, hetedik éve megrendezésre kerülő Művészetek Éjszakájáról, melyet a Bencsics-házaspár Fazekáriumában tartottak a nyáron. Bangó Miklós jubileumi kiállításáról Bárdos István tudósít, Csicsay Alajos pedig Szabó Gyulát, a párkányi Barta Gyula Galéria vezetőjét kérdezi a kiállításokról. Duncsák Attila festúművész budapesti kiállításán Csáji Attila méltatta a festőművészt – ebből olvasható részlet a folyóiratban. A révkomáromi Limes Galériában, szeptemberben megrendezett Oelschläger-Őry Lajos építész életmű kiállításáról Szalai Erika tudósít. Kungl György kerámiaszobrainak kapcsán Szakolczay Lajos művészeti író elmélkedik, majd Kopócs Tibor teszi fel a kérdést írásában: Van-e a magyar festészetnek nemzeti karaktere? A következő négy oldalon figyelemmel követhetjük a vajdasági és felvidéki magyar képzőművészeti kiállítás-sorozatok sikerességét,és a képzőművészeti misszió beteljesedését két határon is túl Szabó Lászlóné és Szarka- Mándity Krisztina írásaiból.
Sajnos az elmúlt év sem múlt el halálesetek nélkül: Vecsési Sándor festőművészről, Tóthpál Gyula fotóművészről és Farsang Sándor festőművészről dupla oldalon emlékeznek meg a szerkesztők.
A folyóirat megjelenésének célja, hogy minél tágabb körben juttassa el az információkat a szlovákiai magyar művészekről és ismertesse az új művészeti lehetőségeket. Az elmúlt év komoly anyagi nehézségei ellenére a szokásos terjedelemben és minőségben megjelent kiadvány 2016-tól a MAMSZE (Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete) művészeti szaklapjaként fog megjelenni – tudtuk meg Kopócs Tibor főszerkesztőtől.
Szalai Erika, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”54818,54817″}
