Kassán március 10-én már harmadik alkalommal álltak ki a Székelyföld autonómiája mellett. Délután 15 órakor gyülekeztek a Márai-szobornál úgy, mint az elmúlt években is – a székely zászlót tartva a magasba. A friss kassai szél a lobogót büszkén lobogtatta meg.
Ossza István kezében a zászlóval elénekelte az Én Teremtőm, én Megváltóm,/Te vagy erős szabadítóm kezdetű éneket, melynek különböző változatait egykor a székelyek ősi himnuszának tekintettek.
Majd jómagam felolvastam beszédemet.
„1854. március 10-én végezték ki Marosvásárhelyen a Makk-féle összeesküvés vezetőit, a Székely Vértanúkat: Bágyi Török János kollégiumi tanárt, Martonosi Gálfi Mihály ügyvédet és Nagyváradi Horváth Károly földbirtokost. A nemzeti önrendelkezésért áldozták életüket. Példát mutattak bátorságból, elkötelezettségből és hűségből.
2012. óta ezen a napon tüntetnek világszerte Székelyföld autonómiájáért. Mi is néhány éve velük tartunk. Ez legitim követelés. Hiszen a dél-tiroli példa is mutatja, hogy ez az egyedül járható békés megoldást hozó konstrukció. Dél-Tirolban is évtizedekig tartott, míg Olaszország beadta a derekát. De kellett hozzá Ausztria hathatós támogatása is.
A székelyek és az erdélyi magyar politikai és civil szervezetek az utóbbi 25 évben semmit sem értek el annak ellenére, hogy komoly erőfeszítéseket tettek. A mi szégyenünk, hogy nálunk ezek a törekvések mellett politikai képviseletünk nem állt ki következetesen. Így mi sem kaphattunk semmit.
A Székely Nemzeti Tanáccsal a román állam nem hajlandó tárgyalni, hanem egyre erősebb és durvább támadásokat intéz a székelyföldi, magyar többségű önkormányzatok ellen, lábbal tiporva saját törvényeit. Az Európai Unió meg mossa kezeit, mert szerinte a nemzeti kisebbségek kérdése az egyes uniós tagországok hatáskörébe tartozik. Az EU tehát a földrész kisebbségeit cserben hagyta, elárulta! Saját polgáraival nem törődik, csak a migránsokkal.
Európában 94 nyelv él, ebből 77 őshonos. E nyelvek közül 35-öt az országok határain kívül is anyanyelvként beszélnek. 55 az önálló állam nélküli kisebbségi nyelv.
Európa földrajzi határai között, 45 államban majd 702 millió személy él. Ezek 15,93 %-a, tehát minden hatodik személy, azaz 112 millió ember él kisebbségi sorban. A valamivel több, mint 507 millió lelket számláló Unió 28 tagországában a nemzetiségek aránya 8,14%, ami több mint 41 millió főt jelent. Minden 12. ember kisebbségi. Csak Izlandon nem élnek nemzetiségek. Ez a kérdés tehát európai szinten is megkerülhetetlen, hiszen rendezetlensége, már csak arányai miatt is fegyveres összecsapásokhoz vezethet és vezet, amire a múlt század végén a Balkánon volt példa és a mai Ukrajnában véres gondokat okoz. De ha nem is lenne így, megalázó helyzeteket hoz magával és az az állami berendezkedés, mely nem néz szembe ezzel a kérdéssel és nem igyekszik azt megegyezéses alapon rendezni, ne merje magát demokráciának hirdetni!
1945 óta belügynek tekintik a kisebbségi kérdést, tehát a nemzetközi szervezetek elárultak minket, ami nagyon kényelmes álláspont és egyenértékű a számbeli kisebbségek csöndes genocídiumának elősegítésével. Az EU-ban 41 millió személy identitásának likvidálásával. Ez is gyilkosság! Amikor a világ krokodilkönnyeket ejt a melegek, leszbikusok és transzvesztiták és egyéb törpe minoritások miatt, az ENSZ bélyegsorozatot ad ki érdekükben, a valódi kisebbségekkel senki sem törődik!
Szlovákia esetében ezt a mulasztást számszerűen lemérhetjük. 1910-ben ezen a területen több mint 30%-ot alkottunk, mára ez 10% alá esett vissza. Akkor 880 ezren voltunk, ma fél milliónyian, holott ha itt etnikailag jóindulatú állam működött volna, akkor arányszámunkat megőrizve, ma több mint másfél milliónyinak kellene lennünk, majdnem a duplája annak mint 100 évvel ezelőtt! Statisztikai veszteségünk tehát egy évszázad alatt pontosan 749 ezer fő! Ezek a hiányzó százezrek hívják föl a figyelmet arra, hogy igenis, nekünk is szükségünk van az éltető autonómiára. Az ő hiányuk kiált.
Ezért kell hát támogatnunk az autonómia törekvéseket, mert más emberséges megoldás nincs! Ezért vagyunk szolidárisak a székely autonómia ügyével, mert ennek kivívása példa lehet számunkra és más kisebbségek számára. És akkor talán összeszedjük magunkat! Máskülönben folytatódik fogyásunk. Évente átlagban több mint 9000 fővel! Lassan száz éve óránként egy szinte fővel!”
Nagy László, a tüntetés szervezője felolvasta Gazda József író, a Székely Nemzeti Tanács egyik alelnökének levelét:
„Kavarog körülöttünk a világ! Lehetséges, hogy a kultúrák sokszínűségének Európája utolsó pillanatait éli. A főellenségek – bárminek is neveztessék – a nemzetek, azok nyelve és kultúrája, azok lelke, arca, mosolya. Halálra ítélt népek haladnak Európa – és benne a Kárpát-medence – útjain, a világ útjain, az utolsó reménység útjain. És ahelyett, hogy ezek a népek megfognák egymás kezét – itt Erdélyben, ott Szlovákiában és Délvidéken, Magyarországon és Horvátországban, vagy hogy tágítsuk a kört: Németországban és Franciaországban, Belgiumban, Norvégiában és Hollandiában, Svédországban és Luxemburgban, egymásra okádnak, egymás ellen gyűlölködnek és hozzák pitiáner intézkedéseiket. Mindenütt, mindenütt.
Most, hogy a Székelyföldön tüntetéseket tartunk az autonómiáért, elsősorban a mi ügyünkért emeljük föl szavunkat. De mondhatnánk azt is: önrendelkezést a Kárpát-medence szétszakított magyarságának! Jogot az élethez, jogot a kultúránkhoz, saját arcunk megőrzéséhez, nyelvünkhöz, édesanyánk és testvéreink szeretetéhez, a megmaradáshoz!
Tiltakozunk a gyűlöletpolitika ellen, mely jelen pillanatban az egész világot, s benne a mi országunkat, országainkat is átszövi, beszövi, kormányozza.
Megfogalmazzuk, hogy ennek a világnak, amelyben élünk, meg kell újulnia. Mert itt már csak két lehetőség van. Vagy megújul, vagy elpusztul. Elpusztul gyönyörű világunk, gyönyörű civilizációnk, elpusztítja a Világ maga-magát, s benne az Embert! S mindent-mindent, ami ezt az Embert élettér formájában körülveszi. És – folytassuk – ha megújul, és a HUMÁNUM jegyében újul meg, az mindenkinek jó lesz, leszámítva azt a nagyon kis réteget, amely az egész világ embertelenségét diktálja, amelynek vagy akiknek alapvető érdeke/érdekük az embertelenség, mert az ő céljuk az Ember teljes leigázása, kerékbetörése, s következésképp az emberségnek mint eszménynek a kiirtása.
Nemcsak lehetséges hát, hanem kell is ebben a közös és hatalmas veszélyben, már-már vészhelyzetben az egymásra utaltság felismerése. Kell ez ebben az eltorzult világban, melyet a mi korunknak nevezhetünk. És ha látni kezdünk, akkor értelmetlenné válik az ember semmibe vevése, az egymás megbecsülésének a kiiktatása, elvetése.
Értelmetlenné válik, hogy – metaforikus értelemben használva – Háromszék, Hargita és Maros megyék kormánybiztosai, Marosvásárhely polgármestere szinte naponta otromba gyűlölet-intézkedéseikkel bemocskolják saját nemzetüket azzal a mérhetetlenül gyalázat-teljes, vagy leegyszerűsítve mondjuk úgy: az én nemzetemnek – melynek ugyanúgy van méltósága, mint az ő nemzetüknek – nap mint nap való köpködésével.
És ugyanezt teszi az országos politika, vagy az utódállamok – így a fel-. és délvidéki politika is 96 éves következetességgel!
És akkor az is fölöslegessé válik, hogy az én képviseletem egy klikk képviselete szintjén, s ne közösségünk szolgálatában működjék, tevékenykedjék tovább, mert akkor az egész nemzetrész érdekét kell képviselnie, és nem „az adott lehetőségek” egy lépést előre, öt lépést hátra szintjén. Mert az ellenfél nem lesz ellenfél, hanem embertárs, és embertársak között kell a közös érdeket: együtt élni, egymás mellett méltóságban, örömben – és ha kell, bánatban is -, a másikat is elfogadva, azt is tisztelve. És valamennyien többek leszünk, és ami fontos: meg tudunk maradni.
Ha nem döbbenünk rá arra, hogy egyformán célpontok vagyunk, magyarok és románok, csehek, szlovákok, szerbek és horvátok, ruszinok és ukránok, egyformán elpusztulunk. Megmaradni csak együtt tudunk! Ezt mondja a kor. Aki nem látja ezt, vak, és saját népének is ellensége. Lássuk meg ezt hát mi magyarok, és lássátok meg ti, velünk együtt élő népek. És lássátok meg világ népei!
A veszély közös. Harcunk is közös kell, hogy legyen. Ha kiszélesedik majd ez a harc Európára, ez a földrész is újra több lesz azáltal, hogy tudomásul veszi és képviseli saját arculatát, azt, hogy itt népek élnek, hogy itt kultúrák virágoznak, melyeknek sajátos arcuk van! És hogy ezek a kultúrák egymás mellett virágoztak fel, nem egymás ellen. És erre büszkék leszünk! És nem a másik (nép, nemzet) leköpésével próbáljuk a saját arcunkat kifényesíteni!
Autonómiát hát, önrendelkezést a székelységnek, önrendelkezést a magyarságnak! Az emberség méltóságát minden népnek, az egész emberiségnek!”
A tüntetés végén elénekeltük a Székely Himnuszt. Egyik szerzőjének, Mihalik Kálmánnak édesapja kassai volt.
Kassa mellett Pozsonyban Halász Béla és Zilizi Tihamér emlékeztek meg a román nagykövetség előtt. Az esztergomi eseményhez pedig csatlakoztak a parkányiak is, ahol Gubík László tart beszédet. Zselízen pedig kitűzték a Magyar Házra a székely zászlót.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”60012″}
