Bár korábban olyan hangokat lehetett hallani, hogy a kialakult korrupciós botrányok ellenére a hármaskoalícióra mutálódott kormányt mégiscsak egyben fogja tartani a biznisz – ráadásul azóta sikerült kilőni a politikából (pontosabban saját magát lőtte ki) a legfőbb tényfeltáró, disznóságokra rámutató Lipšicet, Matovič lefejezése pedig csak idő kérdése – jelen pillanatban erre mégsem vennék mérget.
A mai politika ugyanis olyan gyorsan pörög, hogy semmit sem lehet biztosra venni, s egyedül a bizonytalanság vált állandó tényezővé. Ezt bizonyítja a pártok és politikusok hónapok alatti felemelkedése és bukása.
Tekintettel, hogy botrányok dolgában a szokottnál is gazdagabb hét napot produkált az országvezetés, persze bármiféle következmények nélkül, csokorba szedtük ezeket, hogy lássuk, mi mindent akarnak és tudnak lenyeletni velünk mindenhatónak hitt vezetőink.
Botrány vol. 1. – Kezdődött a mezőgazdasági uniós forrásokról döntő állami kifizető ügynökség (PPA) igazgatóhelyettesi posztjával, melyre a Most-Híd jelölt egy korábbi kidobólegényt, akinek a maffiával való összefonódása sem kizárt. A „tehetséges fiatalember” (by Csicsai Gábor államtitkár) bár lemondott posztjáról a botrány nyomására, Csicsai Gábor mégis a végsőkig próbálta védeni és megmagyarázni a vállalhatatlant. Végül belátva hibáit, ő maga is lemondott…JA, NEM.
Botrány vol. 2. – Majd jött Csicsai közvetlen kartársa (akivel együtt kezdték a politizálást 2010-ben), Érsek Árpád közlekedésügyi miniszter, és előbb egy nyilatkozatával nevettette ki magát, hogy miközben a lakosság nagy része hónapról hónapra él, addig ő egymilliárd pár százezer euró „aprónak” titulált egy uniós tételt. Majd beharangozta, hogy megépül a csacai 6 kilométeres autópálya-szakasz, potom kilométerenkénti 42 millió (szóval: negyvenkétmillió) euróért!!! Csak hozzávetőlegesen, korábban Szlovákiában 18 millió euróba került egy kilométernyi autópálya, de még az is meghaladta az uniós átlagot, ami nagyjából 11 millió euró körül mozog. A legügyesebbeknek ilyen tekintetben a horvátok bizonyultak, nekik sikerült kigazdálkodniuk egy kilométert 6 millióból is. Nincsenek kétségeink, hogy a sokmilliós többlet valójában hová is landol…
Botrány vol. 3. – Miközben a Smer egészségügyi minisztere sorra jelenti be a válságintézkedéseket, mert az állami egészségügyi biztosító – de úgy általában az egész egészségügy – olyan deficitet termel, hogy az még a jelenlegi béka segge alatti színvonalat is tarthatatlanná teszi. De hol a pénz?
Botrány vol. 4. – Pár nappal ezelőtt pedig robbant a bomba, hogy az elsősegély-szolgálatokat országosan felszámolják, s csupán 50 helyen marad szolgálat, ahol amúgy is van kórház. Ezzel az ország nagy része ellátás nélkül marad, életveszélynek kitéve a lakosságot.
Botrány vol. 5. – Ezek mellett valósággal eltörpül az ötödik ügy, a nyelvrendőrség ténykedése, ami klasszikusan „ettől nem lesz olcsóbb a kenyér” kategória. Izsán még a magyar himnusz első sorát is lefordíttatták szlovák nyelvre az ügybuzgó hivatalnokok, de Bősön is felesleges kellemetlenséget okoztak a helyieknek. Mit ad Isten, a Most-Hídnak a vonatkozó témában is van államtitkára, aki nem késlekedett védelmébe venni államnyelvőreit, és mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy ők csak a munkájukat végzik, de amúgy sem fog változni a helyzet, mert nincs benne a kormányprogramban.
Ha egy hét alatt ennyi népellenességet tudtak produkálni, akkor mi várható a maradék 3 és fél évben? Jelen pillanatban nem vennék rá mérget, hogy kitartanak addig, de társadalmunk olyannyira le van butítva, hogy ha a szájából lopnák ki a falatot, azt is elhinné, hogy törvényszerű…
Ezekkel szemben pedig a legfőbb kommunikációs fegyvertáruk a szélsőségek ellen vívott ádáz küzdelem, ám nem csupán Kotleba ellen viselnek ilyen téren hadat, hanem Sulík euroszkepcitizmusa és Matovič teátrális stílusa ellen is. Ugyanakkor tegyük fel magunknak a kérdést, az ország pofátlan módon való szétrablása nem meríti ki a szélsőségesség fogalmát?
