A hét elején nyílt meg a gútai kultúrházban a II. Rákóczi Ferenc Alapiskola varázslatos fotókiállítása „A tél varázslatos pillanatai címmel”. A kiállítást Forró Beáta tanárnő szervezte.
Március van. A téli hideg tovaszállt, a hó elolvadt már és a vonuló madarak hamar megérkeznek délről. A gútai II. Rákóczi Ferenc Alapiskola tanulói napok óta lázasan készülődnek, hogy végre megmutathassák művészi igénnyel előkészített fotókiállításukat.
Hétfő, 14 óra 45 perc. A Gúta felé vezető úton, a kerítéseken és a villanyoszlopokon ülő sokféle énekesmadár hangja harmonikusan olvad bele a világ leggyönyörűbb kórusának hangjaiba. A madarak trillázásukkal, csicsergésükkel, füttyszavukkal köszöntik az új tavaszt. Az ébredő tavasz a gútai utcák kertjeiben már előcsalogatta az első hóvirágot. Kissé ellentmondásosnak tűnik, hogy ebből a tavaszias hangulatból egyszerre csak belecsöppenünk valamiféle csodálatos téli mesevilágba. Olyan, mintha jégfesztiválra érkeztünk volna.
A gútai alapiskola 10-15 éves diákjai kitettek magukért. A fotókiállítás gyönyörű. A képek láttán Szabó Lőrinc Nyitnikék című versének ritmusát érzem:
„Alszik a hóban
a hegy, a völgy,
hallgat az erdő,
hallgat a föld.“
Megcsodálhattuk a „Vadludak a hóban“ (Tóth Nikolett fotója), a „Téli alkonyat a tanyán“ (Vörös Mátyás), Richter Napsugár: Szúró hideg, Forró Áron: Jégvirág, Idill, Farkas István Szabolcs: Havas út, Mihalics Panna Rebeka: Jégbe fagyott nyár, Tóth Nikolett: Jégvarázs című fotóit. A felsorolás persze nem teljes.
Arra gondolok, hogy ha a Föld forgástengelyének a 23,5 fokos szöge hiányozna, nem következnének be az évszakok varázslatos váltakozásai. Az éghajlat mindenütt változatlan maradna. Ez a hajlásszög biztosítja ugyanis az évszakok szemet gyönyörködtető varázsát. Megállunk Kocsis Csenge Eszter: Zúzmarás ébredés című fotója előtt. De gyönyörű!
„Lombnak, virágnak
nyoma sehol,
fekete csontváz
a fa, a bokor,
s halotti csipke
a díszük is,
az a törékeny
tündéri dísz,
mit rájuk aggat
éjszaka
fehér kezével
a zúzmara.
(Szabó Lőrinc)
A zúzmara hatoldalú, üreges jégszálacska, mely felfelé haladó irányba nyúlik ki, ha szabadtéri környezetbe rendeződik, gyönyörű látványt nyújt és találóan jégvirágnak nevezik – szólal meg a férjem.
Tovább haladunk a kiállítóteremben. Elhalt növények, fagyos talaj és mindent beborító hó. A téli szunyókálást talán Vermes Zalán Botond Szunnyad a természet című fotója örökítette meg leginkább művészi igényességgel.
Újságírók, riporterek hada veszi körül Richter Napsugárt, aki a gútai II. Rákóczi Ferenc Alapiskola 9. osztályos tanulója. Ő az első helyezett.
– Szeretem az állatokat és a természetet is. Az, hogy fotózzak, teljesen spontán jött. Korábban nem foglalkoztam fotózással.
A képről, amellyel első helyezést ért el, ezt mondja:
– Reggel fölkeltem, kimentem sétálni az erdőbe és elkészült a fotó. A fehér lepel címet adtam neki. Nem gondoltam volna, hogy első helyezett leszek.
Napsugár (akinek a nevénél csak a mosolya derűsebb) azt is elárulta, hogy Nyitrára készül szakközépiskolába, mert a fotózással összefüggő szakot szeretne tanulni, s ha ez nem sikerül, valami olyasmit, ami az állatokkal kapcsolatos.
– Nagyon sok tehetséges gyerek van, akinek nincs kézügyessége. A fotózás nem időigényes tevékenység, így számos 10-15 éves tanuló ki tudta fejezni a kreativitását. Azt is fontos szempontnak tartom, hogy a diákok így jobban megismerik a természet csodáit, sikerélményt ad nekik a fotózás – mondja mosolyogva Forró Beáta, a kiállítás szervezője.
„Bírni és bízni illenék” – üzenjük a gútai II. Rákóczi Ferenc Alapiskola tanárainak és diákjainak egyaránt.
„Nyitni kék, indulok, (s mi is elbúcsúzunk).
nyitni kék,
fog az én szívem is
nyitni még.
fütty-fütty-fütty, nyitni kék,
nyitni kék –
Nyisd ki, te, versem,
az emberekét!
(Szabó Lőrinc)