A Zobor-hegy aljában, nem messze a csitári hegyektől családok sokasága viseli a Csámpai nevet, mely leginkább Nyitracsehin összpontosul, ahol az 1200 lakosú kicsi falu csaknem 90 háztartásában élnek Csámpaiak.
Mára a környező falvakban is letelepedtek, de sok-sok Csámpai vezetéknevű ember él nemcsak Magyarországon, hanem Paraguaytól Moszkváig, Nagy-Britanniától Németországig, Svédországtól Indiáig is találkozhatunk ezzel a családnévvel. Ezért is kapta az I. Csámpai Világtalálkozó elnevezést a háromnapos rendezvény, melyre a világon élő valamennyi Csámpai családnevet viselő személyt igyekeztek meghívni.
Honnan származunk? Honnan ered ez az egyedi családnév? Kik a közös őseink? Többek között ezek a kérdések foglalkoztatták dr. Csámpai Ottót, a találkozó ötletgazdáját és főszervezőjét, aki indokoltnak látta az esemény életrehívását.
Az utódok, ősök, rokonok, ismerősök és ismeretlen, de Csámpai családnevet viselő emberek találkozója első napján három Csámpai művészi értékű festményei kerültek kiállításra. Ilyen kiállításra azért van szükség, mert a posztmodern kor hatása nemcsak a kultúrában, a művészetben mutatkozik meg, hanem az emberek közötti kapcsolatokban is. Az emberek bezárkóznak a maguk kis világába, elidegenednek egymástól, és csak a tévé képernyője az, amivel, vagy akivel „társalognak“. Ezért is kell az emberek alkotta széphez fordulnunk, hiszen az ember éppen abban különbözik a többi élőlénytől, hogy a lelkében ott van a széphez, a művészethez való ragaszkodás.
Részlet a képkiállításból (Fotó: Csámpai Judith/Felvidék.ma)
Csámpai Ilona kedvtelésből és kíváncsiságból kezdett el festeni. Szívmelengető hangulatú tájképei és a virágcsokrok üde szépségét megörökítő műalkotásai a színvilág sajátságos pompájával nyűgözik le a szemlélőt.
Csámpai Sándor a természet szerelmese, romantikus tájképeket és a természet páratlan csodáit festi meg, annak finom harmóniájával és kecses vonásaival. A tájképek szinte megelevenednek az ember szeme előtt, és különös vágyakozás ébred benne, hogy önmagát a festői tájakra képzelje.
A gímesi Csámpai Péter már most, diákként is oly páratlan ügyességgel bír, hogy a fényképeket meghazudtoló, elképesztő aprólékossággal kidolgozott munkái és a valóság megörökítésének művészete fényes karrierrel kecsegtetik őt. A galériának berendezett helyiség díszítése további két Csámpai keze munkáját dícséri.
Csámpai Ilonka néni egyedi textilvirágcsokrai és Csámpai Anasztázia fonott kosárkái tették még hangulatosabbá a termet, valamint a fejedelmi pompával terített svédasztal az ínycsiklandozó finomságokkal.
Csámpai László megnyitja a találkozót (Fotó: Csámpai Judith/Felvidék.ma)
Szombaton egész napos program várta a Csámpaiakat, hogy többet megtudjanak nevük eredetéről, és hogy újabb tehetségek mutatkozhassanak be soraikból. A név eredete akár a Hun Birodalom koráig is visszanyúlhat, hiszen keleten annak idején létezett Csampa Birodalom és civilizáció. Nagy valószínűséggel ennek a maradványait is Kínán keresztül sodorták nyugatra a népvándorlások hullámai.
A Csampa helynév (Vályi András még így írja) megmaradt Paks mellett is. Elsőként az innen származó személyek írhatták így a nevüket. Az eredetileg „a“-val írt családnév csak az egyfajta érthetetlenség miatt vált Csámpaivá. Az első írásos említés a nyitracsehi Csámpaiak közös őséről már 1715-ben megjelenik Georgius Csampai nevét említve. Az első bejegyzett házasságot ezzel a családnévvel 1789-ben kötötték.
Csámpai Ottó bevezető előadásában kiemelte, hogy minél tovább kutatunk a Csámpaiak után, annál érdekesebb és kalandosabbnál kalandosabb élettörténetekre bukkanunk: Magyarországon például 1708-ban egy Csampai házaspárt boszorkánysággal vádoltak meg. De a XX.században is éltek legendás személyek ilyen név alatt: 1926-ban Yvo Champay művésznevű magyar cigányprímás, akit itthon Csampai Jancsinak hívtak, romantikus körülmények között, Liverpoolban feleségül vette az indiai alkirály unokáját. 1952-ben talán ugyanez a Csámpai Ivó létrehozta a Rajkó zenekart. Münchenben élő fia, aki zongoratanárként működik, videóüzenetben köszöntötte a találkozó résztvevőit. A Svédországban élő, nagy tehetségű Csampai Mercedesz Európa-szerte híres zenésszé és énekessé nőtte ki magát. De a pedagógusok és tudósok között is megtaláljuk ezt a nevet: a budapesti ELTE vegyészprofesszora Csámpai Antal, az MTA doktora.
A Csampa történet Csámpai Ottó előadásában (Fotó: Csámpai Judit/Felvidék.ma)
Csámpai Judith, a fiatal, kedves és szerető édesanya szintén sok mindenben hozzájárult kitartó kutatómunkája és segítsége révén, hogy a szóban forgó esemény megvalósulhasson. Judith korábban solymászattal foglalkozott, és hogy mennyire életrevaló, azt mi sem bizonyítja jobban, mint sportteljesítménye. Ő ugyanis már többször részt vett a Balaton-átúszáson, ami a zoboraljaiak, és főleg a Csámpaiak körében egyedi sikertörténetként könyvelhető el.
Csámpai László nemrég fejezte be történelem szakon a tanulmányait és szakmája, illetve múltja iránti érdeklődése ösztönözte őt arra, hogy nem kis munkával családfakutatást végezzen. Családfáját idáig nyolc generációra visszamenőleg tudja felmutatni, egy terebélyes százágú fán, Mária Terézia koráig visszanyúlva. Néhány mondatban a családfakutatás módszereiről és praktikáiról is beszámolt, kutatásra buzdítva a jelenlevőket is, annak érdekében, hogy a több tucatnyi Csámpai család között az összes összekötő kapocsként szolgáló rokont felkutassák, annak reményében, hogy kitartó munkával és némi szerencsével a családi hálózat minden szála visszavezethető legyen egy közös nemzetségfőre.
A sor nem lenne teljes a rendezvény ötletgazdája, Csámpai Ottó szociológus, egyetemi docens nélkül, aki a szakma nem csak belföldön, de külföldön is elismert kutatója, hiszen száznál több publikációja jelent meg magyar, szlovák, angol vagy éppen orosz nyelven. Főként a zoboralji magyarság területén végzett kutatásai, a Nyitra-vidéki magyarság identitásának erősítéséért folytatott előadásai, valamint a kisebbségkutatás és az eredettörténet kutatása kapcsán elért eredményei, illetve a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület elnökségi tagjaként és a visegrádi Szent György Lovagrend Felvidéki Nagypriorjaként végzett fáradhatatlan munkája mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy Áder János köztársasági elnök Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetéssel díjazza eddigi tevékenységét.
Ft. Csámpai Norbert atya az Esterházy kegyeleti megemlékezésen (Fotó: Csámpai Judith/Felvidék.ma)
A családi hangulatú ebédet csoportos alsóbodoki zarándoklat követte, hogy a Csámpaiak is részesei legyenek a történelmi pillanatnak, gróf Esterházy János hamvai újratemetésének. Ennek a történelmi eseménynek az előzményei is kapcsolódnak a Csámpai névhez, hiszen Pozsonyban épp Csámpai Ottó volt az, aki többedmagával létrehozta az Esterházy János Klubot és 1991-ben megszervezték az Esterházy János-napokat. Az alsóbodoki kegyeleti megemlékezés egyik celebránsa pedig ft. Csámpai Norbert atya volt.
A vacsora után a tehetséges Csámpai fiataloké volt a főszerep. A gímesi Csámpai Boglárka még csak diák, de gyönyörű hangjára már többen is felfigyeltek, mert számos fellépés főszereplőjeként mutatkozhatott be a közönség előtt. Ez alkalommal néhány népdalt énekelt el a kedvünkért. Csámpai Annamária és Janka, a tehetséges iskoláskorú lánytestvérek egy közös előadással lepték meg a találkozó résztvevőit. Janka Csámpai László versét szavalta Annamária gitárkísérete mellett.
Az érdeklődők megtekinthettek Csámpaiak által írt könyveket, összeállított gyűjteményeket is, illetve azokat a szépirodalmi műveket, ahol a Csámpai családnevet említik.
Csoportkép a harmadik nap résztvevőiről (Fotó: Csámpai Judith/Felvidék.ma)
A vasárnap egy örömteli és rendkívüli pillanattal kezdődött, ugyanis Csámpai Norbert atya megkeresztelte a Csámpai Világtalálkozó legfiatalabb résztvevőjét, az alig néhány hetes Csámpai Esztert. Mi sem aranyozhatta volna be jobban a pillanatot, mint amikor együtt köszöntötték a rendezvény legidősebb és legfiatalabb tagjait, nagymamát és unokát, a két Esztert.
Az ünnepi alkalom a hálaadó szentmisével vált teljessé. Csámpai Norbert atya a nemzetség tiszteletére celebrált szentmisén kiemelte a család és a közösség fontosságát mai világunkban, és bátorított a hasonló találkozók megszervezésére. „Szeresd a helyet, hol édesanyád imára kulcsolta kezed. Szeresd az udvart, a kertet. Szeresd az otthonod, és látogasd meg szüleidet, rokonaidat. Látogasd meg, amíg van kit meglátogatnod. Térj haza, amíg van hová hazatérned“.
A vasárnapi ebéd után még mindig nem ért véget a találkozó. A résztvevők kivetített fényképeken mutathatták be családjukat, szüleiket, nagyszüleiket, dédszüleiket. Norbert atya pedig harmonikajátékával még emlékezetesebbé varázsolta a hangulatot. Külön kérésre id. Csámpai Sándor tárlatvezetést tartott a tájházként berendezett magánbirtokán, ahová főleg a nyitrai régióra jellemző műtárgyakat és régi használati eszközöket gyűjtötte össze évek munkájával, megőrizve így az utókornak egy darabka velünk élő történelmet.
S hogy miért fontos az ilyen találkozó? Mert a három nap alatt rengeteg Csámpai vett részt az eseményen és ismerhette meg jobban múltját és jelenét. Egy jó hangulatú esemény, melynek során további rokoni szálakra derült fény, illetve újabb tehetséges embereket fedeztek fel soraikban, akik minden bizonnyal a Csámpai nemzetség jó hírét viszik majd tovább és adják örökül a jövő századok nemzedékeinek.
