A Budavári Könyvünnep hagyományai szerint a délelőtt zömében a gyerekeké: bábszínház, mesés várséta Mátyás király nyomában, zenés műsorok, majd egy muravidéki gyermekkönyv bemutatója után átrendezték a Szent István-szobor előtti nagyszínpadot, a közönség is kicserélődött és elkezdődött a délutáni program Gecse Géza Nemzetpolitika – szorítóban. Aspektus – határok nélkül 2002-2017 című kötetének bemutatójával.
Pontosabban azzal a rossz hírrel, amit Gecse Géza jelentett be, hogy a beszélgetés résztvevői közül a nagyon várt felvidéki író, politikus, Duray Miklós nem lehet jelen. A bejelentés nyilván mindenkiben csalódást keltett, de a könyvbemutató nem maradt el, hiszen a szereplők közül ott volt a népszerű történész és kitűnő előadó, Raffay Ernő, az RMDSZ európai parlamenti képviselője: Sógor Csaba, s a megbetegedett budavári polgármester, Nagy Gábor Tamás helyére a bemutatandó könyv kiadóját, Püski Istvánt kérte fel a műsorvezető Csűrös Csilla és a szerző, Gecse Géza.
Utóbbinak, mint az Aspektus vitaestek házigazdájának először a könyv előzményeiről kellett röviden szólnia. Gecse Géza elmondta, hogy 2002 és 2011 között a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorához kapcsolódóan Tolcsvay Béla klubjában tartottak vitaesteket, majd 2011-től kezdődően főként az ELTE BTK-n, a Károlin és a Kossuth Klubban. Ezeknek az anyagát szerkesztette kötetté.
A műsorvezető kérdésére, hogy ma mennyire van szorítóban a nemzetpolitika, Raffay Ernő azt válaszolta, hogy jót és rosszat egyaránt tapasztal, amikor előadásokra hívják a határon túlra. Jó az, hogy a székelyek szaporodnak, rossz az, hogy a Felvidéken a Trianon szóra lehalkítják a hangjukat a magyarok. A demográfiai helyzet ott is, a Délvidéken is rossz, nemkülönben az Ausztriához csatolt Őrvidéken. Furcsa helyzet, hogy ellenségeinkkel vagyunk egy katonai és politikai szövetségben, és hogy miközben a V4-ek kapcsolata nagyszerű, a felvidéki magyarokat állandóan megalázzák.
Püski István a „csakazértis” magatartást javasolja, amire évekkel ezelőtt székelyföldi házigazdája adott példát, amikor nem rettent meg a háza előtt hallgatózó rendőröktől, hanem kiment egy-egy pohár pálinkával és nevetve a kocsijukra tette. Saját feladatát pedig abban látja, hogy minden könyvet kiadjon, amire szüksége van a nemzetnek.
Sógor Csaba jelentős magyar sikernek tartja, hogy a Minority Safepack eredményessége következtében kénytelen az Európai Bizottság a nemzeti kisebbségek ügyével foglalkozni. Hétfőn reggel fogják elővenni, és nem „csatolt áruként” a vallási, szexuális és más kisebbségek mellett, hanem önálló kérdésként.
Raffay Ernő szerint is a magyar összefogásnak köszönhető az egymillió aláírás, mely talán eljut a nyugatiak ingerküszöbéig. Ami Trianon közelgő centenáriumát illeti, három lehetőség van: vagy elfogadjuk véglegesnek az akkor kijelölt határokat, sajnos sokan vélekednek így vagy az autonómiának nincs esélye, mert a nagy nyugati országok mindegyikének van nemzeti kisebbsége, s ezért zárkóznak el a témától; vagy pedig a határkérdést – Raffay szerint – fel lehetne vetni, ha tudnánk támogatókat találni a nagyhatalmaknál, hiszen most is változnak a határok a Balkánon.
Sógor Csaba ennek lehetőségét nem látja, hiszen Románia is fél precedenst teremteni egy Moldáviával való egyesüléssel.
Csűrös Csilla, az idő sürgetése miatt (óránként váltották egymást a programok, és némelyikhez át is kellett rendezni a színpadot) arra a témára váltott, hogy mennyiben tekinthető a magyarság a Kárpát-medence vagy Európa “indiánjainak”, rezervátum leszünk-e? Ezt a metaforát idézi Gecse Géza könyvében Tollas Tibortól, a nagyszerű emigráns költőtől, írótól.
Gecse, mintegy provokálva beszélgetőtársait, megjegyezte, hogy ha az indiánok, eszkimók, kihalóban lévő urali népek közé sorolják be a magyarokat, akkor legalább lesz annyi joguk, mint a rezervátumokban élő indiánoknak. A résztvevők azonban nem hallották ki a keserű iróniát szavaiból, és komolyan vették a felvetést, hevesen tiltakozva ellene. Mindhárman jártak az észak-amerikai kontinens valamelyik rezervátumában, és felidézték emlékeiket, amelyek egyáltalán nem voltak szívderítőek. Püski István azzal fejezte be: nekünk erős anyaországban kell gondolkoznunk, nem rezervátumban! Raffay Ernő pedig hozzátette: és erős gazdaságban és katonai erőben! Sógor Csaba a zsidóság példáját említette, amely annyiféle szétszórtságban és üldözöttségben is megőrizte Jeruzsálem eszméjét, és ma újra van saját állama. És ne felejtsük el, hogy az EU egyenlő tagjai vagyunk, (kétkedő hangok a nézőtérről) nem a lajbit kell tépkedni, hanem meggyőzni mindenkit, hogy érdemes velünk együttműködni!
Még folytatta volna, de Raffay Ernő megszólalt: hadd idézzem a zsidó származású katolikus magyar költőt, szerzetes tanárt, Sík Sándort: „Emberibb embert és magyarabb magyart!” Ez legyen iránymutatónk!
És nagyszerű végszavunk is – tette hozzá Csűrös Csilla, mindenkinek megköszönve a részvételt.
Gecse Géza elindult a Püski Kiadó sátrához dedikálni, a tévéseknek nyilatkozni, a színpadra pedig megérkezett a Boróka Néptáncegyüttes, de sajnos a szabadtéri rendezvények örök ellensége: a zivatar is. Bár a színpadot és a nézőtér első sorait tető védte, a könyvek is biztonságban voltak a sátrakban, de így is sok látogatót tartott vissza a felhőszakadássá alakuló időjárás.
Csak remélni lehet, hogy a vasárnapi események zavartalanok lesznek, hiszen a Budavári Könyvünnep gondolatát adó és időpontját meghatározó eseményre: Buda töröktől való visszafoglalására délután háromkor koszorúzási ünnepséggel emlékeznek a Bécsi kapunál álló emlékműnél, amelynek felirata: BUDA ELIBERATA (1686.szeptember 2.)
