Hogyan telt a 2018-as esztendő a Kárpát-medence magyar nemzetrészei számára, milyen kihívásokkal kellett szembesülniük, hogyan őrizték anyanyelvüket, hitüket, hagyományaikat?
Minderről villanásnyi riportokkal, gyors vágásokkal, mégis átfogó képet nyújtva számolt be az m1 hírcsatorna Kárpát expressz című magazinja évzáró, Újév napján is megismételt adásában.
Támadások Erdélyben
Az összeállítás a magyar lélekszám nagysága szerinti sorrendben Erdéllyel kezdődött, ahol egymást követték 2018-ban a magyarellenes intézkedések.
A román bíróság nem adta vissza a Batthyaneumot, amelyet még a kommunisták vettek el a gyulafehérvári római katolikus egyháztól; visszaállamosították a Bánffy család birtokainak egy részét; Szováta polgármesterét 10 ezer euróra büntették, mert nem vette le a hivatal épületéről a székely zászlót,
de a legnagyobb visszhangot a két székely vármegyés Beke István és Szűcs Zoltán bebörtönzése váltotta ki, akiket koholt vádak alapján, koncepciós perben ítéltek több évi börtönre. Így sem tudták megtörni őket, amit bizonyított a csíkszeredai börtönben készült riport. „Egyenes gerinccel jöttünk be, és egyenes gerinccel megyek majd ki innen” – mondta Beke István. A román hatalom mindent megtett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kivéreztetéséért is. A kegyelemdöfést a kizárólag román nyelvű Petru Maior Egyetemmel való egyesítés adta meg.
A megpróbáltatások sem vették el a székelyek jókedvét és hagyományaikhoz való ragaszkodását:
Hargitafürdőn kerge olimpiát rendeztek, néptáncfesztivált Székelyudvarhelyen és ugyanott táncháztalálkozót több száz zenész és táncos részvételével. Nagyszebenben Hungaricum-napokat tartottak, immár kilencedik alkalommal, hogy bemutassák a szórványmagyarság termékeit, ugyanígy Szatmárnémetiben a Partiumi Magyar Napokon. Szentegyházán a huszár hagyományokat őrző egyesület az 1848-49-es szabadságharc toborzó körútjait elevenítette fel. „Mi, magyarok igen szerencsés nép vagyunk, mert van igaz, valós történelmünk” – magyarázta Csikány Tamás ezredes, egyetemi tanár.
Természetesen a székelyek az elmúlt évben sem adták fel az autonómiáért folytatott küzdelmüket: Sepsiszentgyörgy főtere zsúfolásig megtelt a centenáriumi nagygyűlésen, amelyről Tőkés László kitartó hűségről biztosító mondatát idézte az összeállítás.
Identitásőrzés a Felvidéken
A felvidéki magyarságot nem érte annyi támadás, ezért a Kárpát expressz azokból az év során készített riportjaiból villantott fel egy-egy mozzanatot, amelyek az identitás megőrzéséről, a szülőföldön való boldogulás példáiról szóltak.
Fiatal embereket, fiatal családokat láthattunk, például Dócs Andrást és feleségét, akik Budapesten jártak egyetemre, majd Kassán találtak jó állást, mégis az őseik és a termőföld iránti tiszteletük visszahívta őket a Bodrogközbe, ahol, mint Dócs Melinda magyarázta: „Gyümölcsfáinkkal élünk együtt, az az életünk, amit csinálunk, van két gyerekünk, őket szeretnénk keresztény hitben, magyar nyelven felnevelni. A Pozsonytól 20 kilométerre fekvő Dunasápújfalu hagyományőrző lovas tanyáját is bemutatta a televíziós stáb, amelyet Balogh István és felesége alapított.
„Büszkén tudom kimondani: magyarok vagyunk, így éltek őseink, és próbálunk mi is úgy élni.”
– mondta a huszonöt éven át autószerelőként és taibox-oktatóként dolgozó férfi.
Szintén a családi hagyományt folytatja egy nyolcvan éve alapított szikvízüzem tulajdonosa, és ősi foglalkozást űz Péderben Rácz László kovácsmester, aki szeretné ezzel az erőt, fantáziát, ügyességet kívánó munkával a fiatalokat is megismertetni, ezért rendszeresen fogad diákcsoportokat. Az írott szó és a zene sem maradt ki a felvidéki körképből: Szomolai Tibor írót és a 13 települést magába foglaló magyar nyelvsziget, a Zoborvidék népszokását, a lányok virágvasárnapi villőzését ismerhették meg a nézők.
A hagyományból építkező jelen – és remélhetőleg ígéretes jövő – mozzanatai mellett ott volt az összeállításban a sosem feledhető felvidéki múlt is:
a doni katasztrófa 75. évfordulójára a szőgyéni magyarokkal emlékeztek a tévések. Végh Gábor polgármester 197 hősi halott nevét őrző emléktábla előtt rótta le kegyeletét a kis település II. világháborúban elesett fiai előtt. A 70 évvel ezelőtti tragédiáról, a felvidéki magyarság kitelepítéséről mindenütt megemlékeztek. A műsor a szimői eseményről idézte Popély Gyula történész szavait, aki a leginkább sajnálatosnak azt tartja, hogy az Európai Unió a mai napig nem kifogásolta Beneš dekrétumait a magyarok kollektív bűnösségéről: „…ha mi tettük volna ugyanezt másokkal szemben, bennünket már rég kizavartak volna Európából mindenestől.” Kamocsáról 195 magyart telepítettek ki, többségüknek Somogy és Baranya megyében kellett új életet kezdeni. A kamocsai temető bejáratánál emléktábla áll azok nevével, akik szülőfalujuktól távol, messzi földben nyugszanak.
A trianoni megemlékezésen is forgatott a tévé: a Nógrád megyei Ipolytarnóc és a losonci járásban fekvő Kalonda között felállított palóc kereszthez a faanyagot 70 település adta össze régi deszkákból.
„Ez a kereszt megmutatja, hogy a kereszténységből jövünk, és jövőnk van Európában, helyünk van ebben a térben”
– mondta Menyhárt József, az MKP elnöke a trianoni határon felállított és összetartozásunkat hirdető emlékműnél.
Összetartozás a Délvidéken
A délvidéki magyarság a korábbi évekhez képest viszonylagos nyugalomban töltötte a 2018-as évet,
egyre több, a magyarságot összetartó rendezvényről tudott hírt és képet adni a Kárpát expressz:
Temerinből a délvidéki cserkészek tavaszi akadályversenyét, Adáról a Rákóczi Szövetség által anyaországi diákok számára szervezett kirándulást, Péterrévéről a gyerekeknek kilencedszer rendezett tambura- és népművészeti tücsöktábort, Tótfaluból a bogrács-fesztivált, Szenttamásból pedig az Őseink Zenéje népzenei találkozót idézték, amelyen részt vett a Páva-győztes Fokos zenekar is.
„Zenénkkel karakán véleményt képviselünk – mondta Szerda Balázs vezető zenész – a gyökerek tiszteletét, a hagyományok tiszteletét, a nemzettudat erősítését, a megmaradást és a közösségben való gondolkodást.” Árpád-kori és középkori hagyományokat őrzők vonultak fel az aracsi pikniken, amelynek szervezői évek óta azon dolgoznak, hogy megmentsék az ezeréves pusztatemplomot. Zentán egy sörfőzdébe látogatott a tévé. A tulajdonos, Tóth Norbert anyaországi tanulmányai után költözött vissza szülőföldjére.
„Sajnos, mindenki úgy gondolja, hogy innen csak elmenni lehet, de én itthon, a szülőhazámban akarok élni családommal és megvalósítani a terveimet.” Éppen az elvándorlás megállítását, a szülőföldön boldogulást elősegítő, a magyar kormány által támogatott pályázat eredményét mutató képsorokkal fejeződött be a délvidéki összeállítás, amely után a keserű évet záró Kárpátalja magyarságának küzdelmeiről láthattak beszámolót az adás nézői.
Keserű időszak Kárpátalján
„Nemcsak a kisebbségeket semmibe vevő ukrán nyelvtörvény, de soviniszta támadások, provokációk, jogsértő intézkedések és titkosszolgálati akciók keserítették a magyarok mindennapjait” – foglalta össze a műsorvezető Kárpátalja 2018-as esztendejét. Mindezek ellenére
sok példaértékű kezdeményezés született a megmaradásért.
A Salánkon élő Kész házaspár a beregszászi főiskolán tanít, helytörténetet kutat és ápolja a népi hagyományokat. Sokat jelentett az Arany-út, az Arany János műveiből összeállított verses, zenés műsor, amelyet a térség kis falvaiba is elvittek előadói.
„A magyarságról, az Isten-hitről tesznek tanúságot, ez kell, erre nagy szükségük van az itteni embereknek, különösen ebben a nehéz helyzetben megerősítésül” – köszönte meg Thurzó Péter, Csap plébánosa a műsort. Nagy eredmény az első magyar nyelvű kárpátaljai televízióműsor elindulása, de a kiállítással egybekötött vásár, a Turul-expo Tiszapéterfalván és az ugyanott rendezett Kuruc-feszt is a megmaradás akaratáról szólt, akárcsak Aklihegy nyár eleji cseresznye- és eperünnepe, vagy ősszel a mezőkaszonyi szüreti vigalom.
Visken rendezték a koronavárosok találkozóját. „Máramarosban öt koronaváros van – magyarázta Pál István Szalonna népzenész –, amelyek sorsát nem szabad, hogy a meghúzott határok szabják meg. Máramarossziget, Hosszúmező, Técső, Huszt és Visk városa mind itt van, az embereknek a szíve együtt dobban, és büszkék vagyunk rá, hogy magyarok vagyunk.”
Nagydobronyban első alkalommal rendeztek népzene- és néptánctábort, ezzel újabb helyszínt kapott a Kárpát-medencei tehetséggondozás. 2018-ban mutatta be a Kárpát expressz a hajdani zseniálisan tervezett, áttörhetetlennek szánt katonai védelmi rendszert, az Árpád-vonalat, amely valóban hetekig feltartotta a szovjet hadsereg előnyomulását. Ma turisztikai látványosság, de üzenet is a mai fiataloknak a magyarság tehetségéről. Másféle üzenet a sosem gyógyuló sebeket idéző szolyvai emlékpark a kényszermunkatáborokba hurcolt magyarságról. Rehabilitálásuk a mai napig nem történt meg, figyelmeztetett keserűen Tóth Mihály, a Szoborpark Bizottság elnöke és Brezovics László, a KMKSz elnöke.
„A kommunisták szándéka ellenére hitében és magyarságában megerősödött Kárpátalja közössége, amely a mostani támadásokat is rendületlenül állja, és kitart magyarsága mellett.”
Ezzel a szerkesztői zárógondolattal fejeződött be az m1 csatorna Kárpát expressz magazinjának összefoglalója a 2018-as esztendőről.
