Az első világháború és az azt követő trianoni döntés Garamsallón is igen mély sebeket ejtett. Amint a község egyik kiadványában olvashatjuk: „Az 1914-18-as világháború csaknem az egész falu férfilakosságát fegyverbe szólította. A háború idején lovakat, szekereket, gabonát rekviráltak. Később a rézüstökre, sőt a harangokra is sor került. De minden anyagi áldozatnál fájdalmasabb veszteség volt az a 48 hősi halott, kiknek emlékét 1922 óta emléktábla őrzi a templomban.” (Zsigmond, összeáll., 1996, 2)
Az itteni nagycsaládokat, hadakat szinte megtizedelték a háború frontjai. A Tóth nevűek közül például 6 férfi, a Veszeleiekből 5, a Bálintokból, Kovácsokból és a Csontosokból 3-3 veszett oda. De meghalt a Karácsonyi, Balázs, Hárs, Török, Bukó, Tar, Nagy, Vladár hadak tagjai közül is 2-2 férfi. Aztán volt háborús áldozatuk a Zsigmond, Sípos, Fazekas, Terelmes, Baka, Molnár, Laszlovík, Varga, Majer, Pető, Kelecsényi és a Takács nevű családoknak is.
A trianoni döntés értelmében Sallót is a Csehszlovák Köztársasághoz csatolták. A húsz évet követő újabb visszacsatolásig is sok mindent történt a faluban.
Csontos Vilmos írja falukönyvében, hogy a Trianont követő „Néhány nap múlva csakugyan kalapos cseh katonák szállták meg a falut, talán húszan lehettek. A bírót keresték, akivel aztán kimentek a határba, és kijelölték a demarkációs vonalat. Itt lesz az országhatár, mondták. Mi gyerekek a közelükbe settenkedtünk, s láttuk, ahogy embermagasságú karókat vernek a földbe. A karók felső végére szalmacsutakból csomócskát kötöttek, hogy jól látható legyen. A karók mentén aztán elkezdték az őrségjárást, felváltva, éjjel-nappal. Akinek a földjét derékon találta a demarkációs vonal, vagy azon túl esett a szántója, annak igazolványt állítottak ki. Más a vonalon nem léphetett át.” (Csontos 1972, 3 l)
Az I. világháború hősi halottainak garamsallói emléktáblája (Fotó: Csáky Károly)
1919-ben magyar vöröskatonák árasztották el a falut, de ittlétük nem tartott sokáig. Aztán újra visszatértek a dolgos és keserves hétköznapok, újra beindult a munka a falu köré települt uradalmakban: az oroszkai cukorgyár által bérelt egykori esztergomi hercegprímási földeken, Szeszler nagyságos úr birtokán, gróf Breuner Ágoston uradalmában, az Ároki-, a Sándor- és a Mária-majorokban, no meg persze a néhány 20-30 holdas parasztgazda birtokain s a szétszórt parcellákban elterült földeken, a 3-6 holdas kisparasztok gazdaságaiban. Munkálkodtak a cselédek és a zsellérek, a részes aratók meg a gazdák is.
Nem volt könnyű senkinek sem, de volt ebben a népben óriási kitartás és akarat, élni akarás és felemelkedés utáni vágy.
Szinte csoda, hogy három évvel a világégés után, az 1921-es népszámlálás alkalmával 1458 sallóit írtak össze, s ez volt az ismert adatok szerint az eddigi legmagasabb népességszám. Volt életkedv a gazdákban, a református gyülekezetben. Az előbbiek közül Fejes András 1922-ben járgányos lovas gépét már gőzgéppel váltotta fel. De mások is vásároltak cséplőgépeket, például Duba András vagy Csenger Lajos, akinek már benzinmotorja is volt (Csontos 1972, 51). Aztán híressé vált Szvornyik Nándor sallói asztalosműhelye is. Bedross Endre malombérlő 1920-ban már saját maga és néhány lakos szükségletére villanyáramot is termelt a Szikincén, de a faluba csak 1957-ben vezették be az áramot. Az elrekvirált harangok helyett a reformátusok önkéntes adakozásból hat mázsa tiszta ércsúlyú harangot öntettek Budapesten, s 1926-ban sor került a templom első általános javítására is.
A garamsallói református templom (Fotó: Csáky Károly)
Az 1920-as választások után új pártok alakultak, mint a Magyar-Német Szociáldemokrata Párt, a Magyar Kisgazdapárt, a Magyar Nemzeti Párt vagy a Köztársasági Földműves Párt. A legtöbbnek Sallóban is volt bázisa. S megalakult itt a Kommunista Párt is, lévén a faluban több szegényebb ember, akiknek szociális érzékenysége utat nyitott a munkásmozgalmi eszméknek. A párt titkára Laszab Ferenc volt, aki részt vett a spanyolországi mozgalmakban is. Nem volt ritka errefelé az uradalmi birtokokon kirobbant
nyugtalanság, az aratósztrájk sem. A harmincas évek válságos időszakában pedig néhányan (Balázs Vince, Kassai Vilmos, Búcsi Elemér) nyugatra, Franciaországba vándoroltak munka után.
A faluban 1927-ben Hitelszövetkezet létesült, 1932-ben pedig megépült a Fogyasztási Szövetkezet reprezentáns háza. Működött a községben a Hanza, az SZMKE, tevékenykedtek a színjátszók, az énekkar és a zenekar is. A kulturális élet mozgatói voltak a református lelkészek és a református egyház által fenntartott iskola pedagógusai, mint például a sokak által nagyra becsült Teleky Miklós és az évtizedeken át itt oktató Nagy Pál. Teleky Miklós vezette az országos hírű Garamsallói Református Földműves Énekkart, amely a húszas években sorra aratta sikereit, s 1931-ben, a lévai országos rendezvényen, a Szlovenszkói Magyar Dalos Ünnepen 2. helyezést ért el.
