Tegnap Martin Glváč lemondott a parlamenti alelnöki tisztségéről, és hasonló lépésre szólította fel a Most-Híd elnökét, aki szintén ugyanezt a tisztséget látja el. Bugár erre „természetesen” semmi okot nem lát, az lett volna meglepő, ha nem így van…
Azok közé tartozom, akiknek komoly gondot jelentene a választáson olyan listával szavazni, amelyen Bugár Béla neve is ott van. Néhány héttel ezelőtt – amikor még a Most-Híd is részese volt az egységes magyar politikai képviseletért folyó tárgyalásoknak – Duray Miklós megkérdezte tőlem, hogy mi a véleményem egy ilyen listáról? Azt válaszoltam,
legyünk jó keresztények, ha Bugár bocsánatot kér a felvidéki magyarsággal szemben elkövetett bűneiért, ám legyen. Hát, legalább Duray Miklóst megnevettettem. Azt mondta, ez nem történhet meg, ugyanis Bugár Béla képtelen „mea culpát” gyakorolni.
Október 23-án Méry János somorjai önkormányzati képviselő a Felvidék.ma portálon írt arról, hogy nemrég pont Bugár Bélának adta át a gyóntatószék kilincsét az egyik mise előtt…
A gyónás titkos, nem firtathatjuk, miért kért bűnbocsánatot. A magánéleti vétkeket akár a templomban is ott lehet hagyni, nem tartoznak a nyilvánosságra. De azért, hogy Bugár Béla (miután két évvel korábban leváltották az MKP elnöki székéből) 2009-ben szétverte az itthoni magyar politikai egységet,
majd négy éven át együtt kormányzott azokkal, akik a felvidéki magyarság sokaságát alázták meg, nyíltan felelősséget kell vállalni!
Gondoljunk Malina Hedvigre, aki családjával nem lelhetett otthonra a szülőföldjén, és emlékezzünk a Dunaszerdahelyen a rendőrök által megvert szurkolókra (a 2006-ra, illetve 2008-ra visszanyúló történések idején ugyanaz a személy volt a belügyminiszter és a miniszterelnök, mint abban a kormányban, amelybe 2016-ban Bugárék is beléptek).
Idézzük fel Tamás Ilonka néni és társai megpróbáltatásait, akik az Európai Unió tagországának polgáraként vesztették el állampolgárságukat, mert 2010-ben Szlovákiában a kormány olyan törvényt fogadtatott el, amely ezt eredményezte. A Smer és a Szlovák Nemzeti Párt akkor is kormánypárt volt, ma pedig nem Mečiar, hanem a Bugár Béla vezette Most-Híd kormányoz velük.
Tavaly egy olyan törvény megszavazásánál segédkeztek, amely korlátozta a himnuszunk szabad éneklését. Bugárék ellen ma már a szlovák polgárok is tüntetnek, többek között azért, mert akkor sem léptek ki a kormányból, miután a kormányzási ciklus derekán két fiatal ember életét gyilkos golyók oltották ki. Egy ilyen lajstrom mellett a különböző gazdasági és pénzügyi botrányokat már nem is ildomos emlegetni.
Bugár számos esetben, amikor az MKP-ról beszélt, azt nehezményezte, hogy azok „árulóznak”. Pedig talán az utóbbi 3–4 évben más felvidéki magyar politikus ki sem mondta a nyilvánosság előtt ezt a szót.
A Szentírásból ismert, hogy Júdás „…megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek. „Vétkeztem – mondta –, elárultam az igaz vért. …” (Mt, 27. 3-4) Vajon Bugár Béla valamikor eljut (legalább) erre a szintre?
