A mai napon egy olyan neves felvidéki személyiségre emlékezünk, aki természettudósként, fizikusként, feltalálóként örökre beírta a nevét a magyar fizika- és technikatörténet legjelentősebb alakjai közé.
Életútja átível egy századon, születésekor még a napóleoni háborúk zajától volt hangos Európa, halálakor pedig Magyarország javában készült a millenniumi ünnepségre. Életútja lényegében egybeesik az ipari forradalommal fémjelezhető társadalmi, gazdasági és technikai változások folyamatával, amely őt is magával ragadta.
Olyan korszakalkotó találmányokkal ajándékozta meg a világot, mint az elektromotor őse és az öngerjesztő dinamó. Egy rövid összefoglaló írással adózunk e páratlan elme emléke előtt.
Jedlik Ányos eredetileg István néven 1800. január 11-én látta meg a napvilágot Szímőn. Szülei földművesek voltak. Édesapja, Jedlik Ferenc viszonylag jómódú parasztember hírében állt, negyedtelkes jobbágy volt az esztergomi hercegprímás birtokán. Édesanyja, Szabó Rozália régi magyar nemesi ivadék, testvére Czuczor János andódi telkes jobbágy felesége, az ő fiúk István, aki később a Gergely nevet vette fel.
Jedlik a helyi iskolában sajátította el a betűvetést. Ezt követték a nagyszombati és pozsonyi diákévek. Nagy hatással volt rá Gácser Leó bencés tanár, akinek javaslatára belépett a bencés rendbe, és innen kezdve tanulmányait rendjének iskoláiban, Pannonhalmán és Győrött folytatta. Pannonhalmán kapta az Arianus (magyarosan Ányos), míg unokatestvére a Gergely nevet. Győrben két évig a rend filozófiai tanfolyamán tanult, majd 1818-1820-ban bölcsészeti tanulmányokat végzett a győri líceumban. Később Pesten doktori tanulmányokat folytatott – matematikából, fizikából, filozófiából, történelemből szigorlatozott.
Jedlik Ányost elöljárói a győri líceumba helyezték, 1822-ben tette le a tanári esküt. Fizikaoktatással foglalkozott, s Czinár Mór bencés szerzetessel, a pannonhalmi könyvtár volt vezetőjével leltározta a rendi szertár eszközeit. 1831-ben lehetőséget kapott arra, hogy a Pozsonyi Akadémián oktasson, ahol a fizika, természetrajz és mezőgazdaság ismereteibe avatta be a hallgatóságot, és kezelte a természettudományi szertárat és ásványtárat. Megszerezte a bécsi Ettingshausen-Echling mágneses egyenáramú generátorát, amelyet elgondolása szerint módosított. Öt ilyen gép beszerzésére került sor a pozsonyi, a győri, a nagyváradi, a kassai és a pesti akadémia számára.
Jedlik Ányos számára a feltalálói tevékenység mellett a legfontosabb a kiváló oktatói munka gyakorlása volt, s tankönyvek sokaságának megírásával is hozzájárult a könyvtárak polcainak megtöltéséhez.
Számtalan külföldi tanulmányúton is részt vett, főként az akkori Osztrák–Magyar Monarchia országaiba járt előadásokat tartani. 1879-es nyugállományba vonulása előtt a pesti Tudományegyetem Fizika-Mechanika Tanszékének professzoraként tett elévülhetetlen szolgálatot a nemzet és a tudomány számára.
1848-ban megválasztották a pesti egyetem dékánjává, 1863-ban pedig rektorrá nevezték ki. 1867-ben királyi tanácsos lett. Nyugállományba vonulását követően visszatért a rend győri székházába, ahol haláláig tudományos kutatói tevékenységet fejtett ki. 1895. december 13-án távozott az élők sorából, a győri temetőben helyezték örök nyugalomra. Temetésén számos meghatározó személyiség is részt vett, s Eötvös Lóránd, az MTA elnöke tartotta a búcsúbeszédet.
1826-ban rendtársai számára megalkotta az „apparatusacidularis” névre hallgató, mesterséges szénsavas vizet előállító berendezését. Ennek alapján létesült Magyarország első szikvízüzeme.
Később a rendtársakon kívül természetesen mások is megkóstolhatták a készülékkel előállított ásványvizet, például a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egyesülete vándorgyűlésének résztvevői is 1841-ben. 1842. október 5-én Fáy András pincéjében pedig az eszköz egy másik ízletes nedű megalkotásához is hozzásegítette, mégpedig a németesen spiccer, magyarosan fröccs néven közismertté vált hígított borhoz.
Jedlik Ányos 1827-ben kezdett el behatóbban foglalkozni elektromágnesességgel, ahogyan ő nevezte, a „villam delejesség kölcsönhatás” jelenségével.
Sok-sok évvel megelőzve kortársait megalkotta saját villanydelejes forgonyait, amelyekben az álló- és a forgórész egyaránt elektromágneses volt, ezzel megcáfolva egy akkoriban közkeletű véleményt, hogy az elektromágnesek kölcsönhatását nem lehet forgómozgás keltésére felhasználni. Jedlik 1829-ben első ízben alkalmazta a higanyvályús kommutátort is. Ezen készülékei az első elektromágneses forgókészülékek (motorok) voltak.
Legismertebb felfedezése az öngerjesztés elve, illetve az ezt demonstráló „egysarki villámindító”, vagyis Jedlik dinamója.
Ennek műszaki leírásában fogalmazta meg 1861-ben – legalább 6 évvel Siemens és Wheatstone előtt – az öngerjesztés (dinamó) elvét. Dinamónak nevezzük azokat a villamos gépeket, amelyek mechanikai energia befektetése mellett képesek egyenáramú villamos energiát előállítani. Az „egysarki villámindítót” egyébként az első unipoláris gépként tartják számon. A Bugát Pál által alapított Természettudományi Társulatban Klupathy Jenő egyetemi magántanár mutatta be először a Jedlik-féle dinamót, az ősdinamót pedig Nuss Antal pesti gépész készítette el Jedlik tervei alapján.
Bár Jedlik sokszor elvonult a külvilágtól és szerénysége okán nem igazán törekedett arra, hogy személyét akár a nemzetközi tudományos életben megismerjék, a sikerek és elismerések mégsem kerülték el őt. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes, 1873-ban tiszteleti tagja lett. 1863-ban a Tanárvizsgáló Bizottság tagjává, ugyanezen évben a Királyi Magyar Természettudományi Társaság 1. számú tagjává választották, majd 1891-ben a Mathematikai és Physikai Társaság első rendes tagja is lehetett. 1855-ben elnyerte a Párizsi Világkiállítás bronzérmét, 1858-ban a „Súlyos testek természettana” tankönyvéért megkapta az MTA nagyjutalmát, 1873-ban „Haladásért érdemrenddel” és 1879-ben a II. osztályú Vaskorona-rendel is gazdagabb lett.
Emlékének ápolásában jelentős szerepe van a nevét viselő Jedlik Ányos Társaságnak, amely a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban állandó kiállítást hozott létre.
Szülőfalujában, Szímőn múzeuma található, és nem véletlen az sem, hogy a Szimői Fröccsnapok is évente megrendezésre kerülnek. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala és vele párhuzamosan a szímői Jedlik Ányos Társaság évente egy alkalommal Jedlik-díjakat oszt ki. A Magyar Elektrotechnikai Múzeumban Jedlik-termet alakítottak ki. Több városban, Budapesten, Győrben, Dunaharasztiban, Pozsonyban, Kassán, Nyitrán és Zsolnán is utcát neveztek el róla. Győrben, Érsekújvárban, Csepelen, Veszprémben oktatási intézmények viselik a nevét.
Végezetül álljon itt egy idézet, a már említett Eötvös Lóránd fizikus így vélekedett Jedlik Ányosról: „Egyszerű mint maga, volt a hazafisága is, nem különös jutalomra jogosító, hanem csak kötelesség teljesítése, és mégis sokszorozva milliók szívében egy szervezet életének és felvirágzásának legszilárdabb biztosítéka.”
