Fotó: Lőrincz Sarolta Aranka

A 2021-es népszámlálás kapcsán, olvasva az eredményeket, elgondolkoztam azon, mi az a nyomós érv, ami arra a döntésre sarkallja az embereket, hogy akár megváltoztatva nemzeti hovatartozásukat, feladva anyanyelvüket, lassan beolvadjanak a többségi nemzetbe.

Mindennek megvan a maga ára, a lojalitásnak is, a kényszerű alkalmazkodásnak is.

Ilyenkor általában egyes emberek mérlegelnek, mit ér meg elhagyni és mit megtartani, a jólét, a munkahelyi előmenetel, a család a gyermekek érdekében. Természetesen minden ember másképp gondolja az értékek skáláját. Ami az értékskálájuk legalján van, könnyebben elhagyják, lemondanak róla.

Ha nem érték az anyanyelv, a nemzeti öntudat, akkor könnyedén tudnak a többségi nemzetbe tagolódni, feladva elődeik erős magyarságtudatát és gondolkodást váltva szélnek eresztve az anyanyelvet, az identitástudatot is. Így lesz sok felvidéki magyar szlovákabb a legkeményebb szlováknál is.

Trianon után, az első Csehszlovák Köztársaság idején a Felvidéken, még nagyon erős volt az itt  élő magyarság nemzeti öntudata. Mindezt erősítette az oktatás, ott, ahol megmaradtak az egyházak által fenntartott népi iskolák, de a megmaradt magyar sajtóorgánumok is erről szóltak lépten-nyomon.

Számos magyar újság jelent meg akkor, igaz magyar emberek jóvoltából, legtöbbször regionális szinten, amely a Masaryk köztársaságába kényszerített magyarság megmaradásáról, erősítéséről szólt.

Ilyen regionális folyóirat volt a Magyar Család, amely Ipolyságon jelent meg, de számos akkor megjelentetett naptár is erről tanúskodik.

Akik szeretnek keresgélni a múltban, régi könyvek, folyóiratok, újságok segítségével, azok óhatatlanul ráakadnak ezekre a kordokumentumokra. Így került kezembe a Magyar Naptár XVIII. évfolyamának 1937-es évi kiadványa, melyet az Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt adott ki, Komáromban, mégpedig Metlesich Kálmán könyvnyomdájában, a Duna utca 7. szám alatt.

Nagy érdeklődéssel kezdtem lapozgatni, vajon mit tudott nyújtani annak idején a felvidéki magyarságnak, hogyan tudta összefogni a nemzetet az első Csehszlovák Köztársaság idején, amikor már a 2. világháború előrevetítette borzalmait.

Szemembe ötlött, hogy a hónapok feltüntetésénél, a második lap alján, kiegészítésként piros betűkkel nyomtatott bölcsességek vannak. Igaz magyar emberek tollából szemezgették ki ezeket a gondolatokat, melyek a mostani kor emberének, de főleg politikusainknak egyfajta magyarságleckét, eligazítást adhatnak.

Íme, csokorba szedve a bölcs gondolatok:

Január:

„A magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember és a magyarság köntösében járó még korántsem magyar, a magyarság mértéke a műveltség és a tett.” (Széchenyi István)

Február:

„A nemzet éppen olyan természet adta és történelem alkotta közület, mint amilyen a család. A nemzet az Isten gondolata.” (Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök)

Március:

„Új jelentést kap ez a szó, hogy magyar s ez a jelentés nem politikai lesz, hanem szellemi és erkölcsi értékjelző. Magyarnak lenni majd annyit jelent, különbnek lenni, küldetéssel bírni. Magyar az, aki többet szenved, többet dolgozik és mélyebben imádkozik.” (Ravasz László református püspök)

Április:

„Egy nemzetet fenntartani és jobb sorsba vezetni csak egyetértéssel, munkával és áldozatokkal lehet.”

Május:

„Aki Istent hisz, aki krisztusi szeretetet hirdet, az nem támaszthat ellentéteket, nem állíthat korlátokat, nem szíthat gyűlöletet az egy vér, egy faj és egy sorsú magyarság között.”

Június:

„Aki a vallási és nemzeti gondolatot egymással szembehelyezi, mindkettőnek ellensége.” (Pfeiffer Miklós kassai kanonok)

Július:

„Csak ott, ahol a férfi a férfiért minden áldozatra kész, ahol a közös nyelv és közös célok áthatják ezeket, ott lehet eredménye egy küzdelemnek.”

Augusztus:

„Félre minden kislelkű, időelőtti aggállyal, mert nincs itt veszélye a bukásnak még. Nekünk élnünk és üdülnünk kell és élni és üdülni fogunk is, csak nemzetszeretet és egyezség melegítse vérünket.” (Széchenyi István)

Szeptember:

„A nemzeti gondolat szociális parancsszava: Azon dolgozni, hogy ne legyenek koldusok, éhezők, nélkülözők közöttünk, hogy minden magyar vallásra és foglalkozásra való tekintet nélkül megtalálja tisztességes megélhetését.”

Október:

„Az egyénnek csak akkor mehet jól, ha a nagyobb egész, a nemzet hatalmas.”

November:

„A nemzetek életében nincsen valamely osztálynak külön sorsa, hanem egy sorsa van az egész nemzetnek.”

December:

„Valamely nép nagy erejű lesz, ha van eszménye, mely minden polgárban ugyanazokat a gondolatokat, következésképp ugyanazokat a tetteket tudja előidézni”

***

Az ismeretlen, bölcs gondolatok, sejtésem szerint Esterházy János gróftól, az Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt országos elnökétől, nemzetgyűlési képviselőtől származnak, aki a naptár elején közölt írásában tanácsot ad „Hogyan forgassuk a magyar naptárt” címmel.

Ezt az írást érdemes lenne teljes egészében a mai olvasó elé tárni, de most befejezésül, álljon itt egy másik, mindig aktuális, elgondolkodtató mondás: „Az a nép, melyben a nemzet misztikus fogalma meggyöngül, oly gyorsan tűnik el a történelemből, hogy ideje sincs hanyatlása minden stációját befutni.” (G. Le Bon)

Mi, felvidéki magyarok, ne akarjunk eltűnni a történelemből, tegyük magunkévá elődeink bölcs gondolkodását és az előttünk álló évtizedekben alkalmazzuk a mindennapokban. Megmaradásunk a tét.

G. Masaryk annak idején a következőket mondta a cseh népnek: „Jellemes ember nem németesedik el semmilyen körülmények között. Nyelve megőrzése nemcsak nemzetiségi kérdés, hanem erkölcsi is.”

Milyen igaza van, nekünk, felvidéki magyaroknak csak egy szót kell másképpen mondanunk, a „németesedik” helyett „szlovákosodik” és már helyben is vagyunk!

 (Lőrincz Sarolta Aranka/Felvidék.ma)