A Triptichon Film, a magyar MTVA és a lengyel TVP S. A. koprodukciójában készült Triptichon – Esterházy János élete és öröksége című dokumentumfilm díszbemutatójára és az azt követő fogadásra került sor március 21-én a Pesti Vigadó Sinkovits-termében. Az esemény fővédnöke Áder János köztársasági elnök és felesége, Herczeg Anita, védnöke Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke volt.
Az est háziasszonya Varga Gabriella színművésznő, a film szereplője volt, aki a vértanú gróftól vett idézetekkel kezdte, melyek most is aktuálisak: „Sajnos, ma rendkívüli viszonyok vannak Európában…”
„A világnak és Európának mostani nagy mozgalmai állandó megrázkódtatásokkal járnak. Ezek hatását mi sem kerülhetjük el. Ilyen tekintetben kiválasztott nép nem lehetünk, de azzá leszünk, ha szellemi és erkölcsi erővel, magyar erényeinkkel, magyar hittel és örök reménységgel fölvértezve haladunk tovább azon az úton, amelyen megindultunk.” „…a jövőbe kell tekintenünk, észlelnünk kell, hogy a[z] egyre kaotikusabbá váló nemzetközi helyzetben most olyan idő közeledik, amelyben népek, nemzetek és államok sorsa fog eldőlni, nem szabad egy pillanatra sem letérnünk a komoly mérlegelés és józan megfontolás útjáról.”
„Fel kell készülni a viszonyok súlyosbodására. (…) amely bizonyára a legvégsőkig fokozza majd mindennemű emberi energiánk igénybevételét, mégis nyugodtan és bizakodva tekintek ezek elé a nehéz idők elé is. Ha úgy, mint eddig, ezután is a nemzet és a keresztény felebaráti szeretet lesz eszmei irányítónk, akkor sem meg nem inoghatunk, sem össze nem roppanhatunk, és nem vehet erőt rajtunk semmi olyan törekvés, amely ellentétes a mi lényegünkkel. Ez az én megingathatatlan szent meggyőződésem”.
Marek Kuchcińskit, a lengyel szejm Külügyi Bizottságának elnökét, a parlament volt marsallját (elnökét), a film szereplőjét, Maciej Szymanowski professzor, a varsói Wacław Felczak Lengyel-Magyar Együttműködési Intézet igazgatója képviselte, mivel váratlan állami kötelezettségei miatt nem tudott eljönni.
Ki volt Esterházy János? – kezdte magyar nyelvű beszédét Szymanowski.
Lelkiismeret és szolidaritás. Egy ember, aki a magyar–lengyel barátság megerősítője volt. De mit jelent ma, amikor a történelem órája gyorsabban jár? Ő a lengyel és magyar, sőt közép-európai hős példaképe! Élete egy hollywoodi kalandfilm témája is lehetne.
Majd Esterházy János 1939-ben elmondott pozsonyi parlamenti beszédeiből következtek idézetek.
„…itt a Kárpátok alján nem egy nép él, ez nem egy népnek az élettere (…) itt a határokon belül és kívül az évszázados sorsközösség által egymásra utalt népek helyeződtek el, és nemcsak keresik, hanem követelik is mindazt, ami erkölcsi, szellemi, anyagi és gazdasági létük fenntartásához szükséges.”
„Az ezeréves sorsközösség az Úristen műve volt, és ezt a sorközösséget emberi erő szét nem bonthatja.”„Természetellenes és ezért eleve bukásra van kárhoztatva minden olyan törekvés, amely meg akarja bontani a Kárpátok alján egymásra utaltan élő népek lelki és gazdasági közösségét.”
„Sorsunk az Úristen kezében van! Önfegyelemmel, béketűréssel és kitartással vállaljuk a ránk háruló küzdelmeket. Azért vállaljuk így, mert nekünk éppúgy, mint minden európai magyarnak, nemcsak magyar nemzeti, de európai hivatásunk is van. Ennek tudata segít át a rosszindulatú emberi mesterkedések akadályain, és erősít meg abban az örök hitünkben, hogy mindenkor megálljuk helyünket ott, ahová az Úristen akarata helyezett.”
Erdő Péter esztergom-budapesti érsek, bíboros, prímás, aki nemrégiben vette át az Esterházy-díjat, felszólalásában nagybaconi Nagy Vilmos és Esterházy életének párhuzamára utalt. Mint arisztokrata, elsőrangú kötelességének érezte a szlovák parlament tagjaként, hogy katolikus meggyőződésének adjon hangot. Volt benne bátorság, hogy másképpen szavazzon, mint a többség. Ugyanakkor, még a második világháború után is komoly közéleti személyiségnek számított. Nagybaconi Nagy Vilmost a háború után nem vonták felelősségre, tevékenységét elismerték.
Az ember abban a szituációban, ahová a sors, vagyis az Úristen rendeli, lássa meg, mi a feladata. Ebben a tekintetben Esterházy mindig következetes volt.
Nem véletlen, hogy megindult a boldoggá avatási eljárás. Így ma már Isten szolgája címmel láthatjuk el őt. Nehéz ügy az övé, de sokan dolgoznak ezért. Adja Isten, hogy ez sikerüljön!
Ezután következett a film, mely Esterházy Alice, a mártír gróf leánya elbeszélése nyomán kelti életre egy tragikus, de felemelő életút történetét.
Az est háziasszonya ezután ismét a grófot idézte, aki 1944 húsvétján a következőket közölte: „Az élet nem az egyén létére korlátozott valami, hanem az örökkévalóság megnyilatkozása. A Teremtő ránk bízta az életet, hogy benne alkotótársaivá legyünk. Alkotás csak a jó, az eszményi irányába lehetséges. Ami a jóval, az eszményivel ellenkezik, az bűn és bukáshoz vezet. Az emberiség csak a bűnbe veszhet bele. Ezt tanítják tévedhetetlenül a történelem évezredei. Az emberiség azonban még nem tanulta meg kellőképpen a leckéjét. Azért kell az idők folyásába mindig beavatkoznia a törvényszerűség vaskezének, hogy felrázza az eltévelyedetteket. Fáj, nagyon fáj ez a beavatkozás, de elkerülhetetlen. A szenvedés átrostálja az emberiség lelkét, hogy ami megmarad, az a leckéztetésből okulva, tisztább szemmel és biztosabb kézzel ápolja, ami rábízatott: az életet.”
Ezt követően Csányi János, a film producere lépett a mikrofonhoz. Ma este munkájuk első szakaszának végéhez értek. Bemutatták Esterházy János életéről, szenvedéstörténetéről, és utóéletéről készült dokumentumfilmjüket.
Több mint egy év kutatómunka és előkészítés, közel egy év forgatás és egy év utómunka van a hátuk mögött.
Öt országban forgattak: Olaszországban, Szlovákiában, Csehországban, Lengyelországban és Magyarországon. Több mint 50 nagyinterjút vettek fel, melyekből eddig négy dokumentumfilmet hoztak létre. Az MTVA számára egy háromrészes minisorozatot, a lengyel állami tévé számára egy filmváltozatot, Esterházy Alice-ról és édesapjáról egy rövid dokumentumfilmet, mely tavaly díjat nyert a Savaria Filmszemlén. Most a fesztiválváltozatot mutatják be. Ezzel lezárják filmkészítésük első szakaszát, hogy a munkát a nagyjátékfilm, illetve a nemzetközi tévésorozat előkészítésével folytassák.
Három éve Pawel Cebula atya egy gyülekezeti hétvégén a Mátrában azt mondta neki, hogy most nem Szent Ferencről, hanem Esterházy Jánosról kell filmet készíteni, ami megváltoztatta az életét Esterházy szenvedéstörténetének ereje miatt. Visszavonhatatlanul megtanította az áldozathozatal jelentőségére. „Egy minden pillanatban kényszeresen győzni akaró – de valójában a pusztulás spiráljában vergődő – korban Esterházy János a lemondás és az önfeláldozás példáját állítja elénk.”
A nemzetközi pénzügyi válság, az USA kiváltotta migránsválság, a világjárvány, a szomszédságunkban örvénylő háború int mélységes alázatra minket. E globális kataklizmák sorozata jelzi, civilizációnk egésze súlyos válságban van. Kiszámíthatatlanná és életveszélyessé vált a világuralomra törő multinacionális hatalmi elit, tehát világunknak változnia kell! Ezért mára még aktuálisabbá váltak a gróf gondolatai és cselekedetei, de parabolává vált számunkra két pusztító nagyhatalom közé szorult puszta élethelyzete is.
Ez az élettörténetet rendkívüli szakmai lehetőség és egyben hatalmas felelősség, vagyis igazi kihívás. Csányi tudta, magyar–lengyel koprodukcióban kell gondolkodnia, a dokumentumfilmekkel a játékfilmre és a tévésorozatra kell felkészülnie, fiatalokkal és idős mesterekkel egyszerre kell dolgozniuk, hogy minél szélesebb közönséggel ismertessék meg ezt az élettörténetet, amihez kiváló alkotótársak kellenek. Köszönetet mondott minden közreműködő személynek és intézménynek.
Ugyanakkor hálásak a Jóistennek, hogy a legnagyobb nehézségek közepette egy ilyen kivételes lengyel–magyart állított elénk, aki tanúságtételével képes megváltoztatni mindannyiunk életét.
„Hálásak vagyunk Esterházy Jánosnak, hogy szolgálhatjuk az ügyet, amiért ő az életét áldozta: a Kárpátok körül élő népek évezredes együttműködésének ügyét.
A V4-ek – és benne a lengyel–magyar barátság – nemes ügyét, amit ma oly hevesen támadnak a keresztény nemzeti kultúrát pusztító erők. Ma esti ünnepünk tehát erről is szól. A kollektív emberi alkotás, a film médiumán keresztül Közép-Európa népeinek szükségszerű együttműködéséről, a testvériségünkről…, összetartozásunkról, végső soron a szeretetről. Az egyetlen erőről, ami szembefordítható a körülöttünk örvénylő pusztítással.” Majd a színpadon a film alkotói sorakoztak fel.
A fogadáson megvásárolható volt dr. Molnár Imre Esterházy János élete és mártírhalála című könyvének javított kiadása, melyhez Áder János köztársasági elnök írt előszót, amit a fogadás előtt az est háziasszonya felolvasott.
Most csak egy rövid részletet idézünk.
„Esterházy János a mártírtomságig hűséges tudott lenni. A «maradok köztetek» nemcsak a földrajzi maradást, a fizikai jelenlétet üzente, hanem a megmaradás eszmei, lélektani parancsát is. Tudta, csak úgy lehet hiteles, ha minden körülmények között marad, aki volt, és hisz abban, amire az életét feltette. Ha sem béke, sem háború, sem nyereség, sem jogfosztás nem téríti el. Hitte az abszolút, isteni igazságot.”
Az eseményen megtekinthettük az Esterházy János életét bemutató kiállítást. A rendezvényt a Magyar Művészeti Akadémia és a Rákóczi Szövetség támogatta.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
