A Besztercebánya történelmi piacterén álló Thurzó-ház ad otthont a Közép-szlovákiai Múzeum egyes állandó kiállításainak. Az impozáns reneszánsz épület felső szintjein berendezett tárlat végigvezeti a látogatót a bányaváros történelmén. A besztercebányai polgári életet bemutató teremben számos relikvia látható Halassy (Fischer) Gyula hagyatékából, melyeknek megérdemelt helyük van a helytörténeti kiállításon.
De vajon ki is volt Halassy (Fischer) Gyula? Mint a Pallas Nagylexikonra utalva a kislexikon.hu portálon olvasható: „Halassy Gyula, országgyűlési képviselő, 1833. január 2-án született Besztercebányán. A szülővárosában, Losoncon, Győrött és Pozsonyban tanult. A szabadságharcban mint Bocskay-huszár vett részt s ezért a honvédség felállításakor szabadságolt állományú lovas honvéd-századosnak nevezték ki, mely állását 1874-ig viselte.”
Mindeközben Zólyom vármegye főszolgabírója lett és 1869-ben Besztercebánya város képviselőjévé választották. Hetedízben töltötte be az országgyűlési képviselőséget.
Első megválasztásakor a Deák-párthoz csatlakozott, a fúzió után pedig a szabadelvű párthoz. Hosszú ideig alelnöke a függő államadósságokat ellenőrző bizottságnak.
Mint a kiállítás kísérőszövegében olvasható: a humanista földbirtokos nemes, a kultúra mecénásának családja Hegyeshalomból származik. A família a 18. század folyamán költözött Besztercebányára.
A rézbánya tulajdonos Fischer Károlynak és nejének Gerzső Júliának két leánya és négy fia született. A 19. század közepén a család tulajdonába került a piactér egyik épülete. A század második harmadában már Gyula tulajdonában volt a teljes családi gazdaság.
1866-tól az alsómicsinyei (Dolná Mičiná) kastély tulajdonosa. Ez időben változtatja meg a német eredetű nevét a magyaros hangzású Halassyra.
A nagypolitikai karrier mellett a bányavárosban is jelentős tevékenységet folytatott. Mások mellett a szegények támogatását végző intézmény igazgatója. 1861 és 1898 között a felsőmicsinyei evangélikus egyházközség főgondnoka.
1869-től a Magyar Királyi Természettudományi Társulás tagja, ugyancsak tagja a kiszolgált honvédokat segítő egyesületnek.
Amint látható, a segítségnyújtás végigkísérte az életét. A végrendeletében a könyvgyűjteményét a besztercebányai evangélikus egyházközségnek adományozta további 17 000 koronával, amit kulturális és közéleti eseményekre szánt.
Az adományozást támogatta Gyula húga Malvin is, a századfordulón több mint 1800 kötetet számlált a Halassy-gyűjtemény. Személyes tárgyainak jelentős részét húga az akkori Városi Múzeumnak, a mostani Közép-szlovákiai Múzeum elődjének ajándékozta.
Számos tárgy a múzeum jelenlegi állandó tárlatában is látható. Mások mellett az útlevele, fényképes bérletjegye, névjegykártyája, az elhalálozásáról szóló távirat, portréfestménye.
Halassy Gyula hosszantartó betegségét nem tudta tovább elviselni, 1898. december 13-án önkezűleg vetett véget az életének.
Mint az elhalálozásról szóló táviratban olvasható: „Halassy Malvin és Matild, özv. Badínyi Samuné, úgy saját valamint az összes rokonság nevében mélyen megszomorodott szívvel jelentik szeretett testvérbátyjuknak hegyeshalmi Halassy Gyula országgyűlési képviselőnek, 1848/49-iki honvédhuszárnak, s Zólyom megyei földbirtokosnak nagy szenvedés után 66 éves korában bekövetkezett gyászos elhunytát.”
A nagylelkű mecénást a bányaváros evangélikus temetőjében helyezték örök nyugalomra.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)