József Attila:
TÉL
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, – ó, boldog fogócska! –
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek…
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
1922. november 12.
Hát nem hidegrázós? Éppen száz éve írta ezt a verset a zseni költőnk. Nézem a német propagandafilmet, ahol a nagyi meg a néger családtag boldogan melegednek egy virágcserép mellett. Boldogok! Ezt sugallja a film. Esküszöm, hogy ezek a boldog arcok legalább annyira boldogok, mint anno Hitler propagandafilmjein boldogok voltak az árja németek, most „pusztán” annyi a különbség, hogy a haladár trendi szerint van legalább egy darab néger, vagy muszlim a már nem árja német családban, s ettől még boldogabbak.
Bugyog a gáz a belga tengeren a felrobbantott csőből, így már csak Magyarországra érkezik orosz gáz az Európai Unióban, ahol a melegek éppen demonstrációt terveznek Budapesten. Ők az igazi boldogok, hiszen egy diktatúrában tüntethetnek és ők folyton melegek, tehát rájuk nem vonatkozik József Attila hívó szava.
Na de mi van a többi európai emberrel, akiknek marad a felfordított virágcserép és a négy mécses, mint kandalló?
Közben bemondja a rádió, hogy Lettországban a hatszázezres orosz kisebbségtől megvonják az anyanyelvi oktatáshoz való jogot a kétmilliós országban. Edvard Beneš pedig megnyalja mind a tíz ujját valahol a pokol tornácán, mert ez bizony neki igencsak tetsző történet. Itt tényleg valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy fölengednének a jégszívek. Hová vezet ez a mérhetetlen gyűlölet, emberek!? Ki formált benneteket ilyenné? Hol vannak azok a lapos sumákok, akik úgy manipulálnak benneteket, hogy lassan, de biztosan ember embernek lesz a farkasa? A genfi Bilderberg-csoport? Washington? Vagy kicsoda? Tényleg nem látjátok, hogy hová vezet ez?
Friss hír, hogy az orosz nemzeti kisebbségek által rakott régiók az évtizedes megaláztatások után csatlakoznak Oroszországhoz, pusztán abból a célból, hogy ne fogyjanak el végleg az ukrán elnyomás alatt. Na most erre mi mit mondjunk, hiszen 1989 óta mi is elfogytunk, hiszen 160 ezer magyarral vagyunk kevesebben! Nekünk legalább annyira jogunk lenne a nyelvhatárok alapján vagy a területi autonómiára, vagy a visszatérésre az anyaországhoz, és erről még „bumázskánk” is van,
konkrétan az ENSZ alapokmánya a népek önrendelkezéséről. Nehogy már csak a németeknek legyen joguk az egyesülésre, bakker!
Akkor most mit tegyünk, most kezdjünk neki mi is végre a jogaink érvényesítéséhez Szlovákiában? Én, aki azzal fekszem és azzal kelek, hogy mikor kerül már végre vissza a Felvidék Magyarországhoz, most ezt mondom: most ne! Ne most! Most minden fájdalmunk és sérelmünk ellenére a legokosabb dolog, amit tehetünk, hogy összekapaszkodunk a szlovák testvéreinkkel, meg aztán a lengyelekkel, meg bizony a csehekkel is, és együtt rakunk nagy-nagy tüzet itt Közép-Európában.
„Ráhányni mindent, ami antik, ócska“, ami embertelen és életidegen és hívni a nagy-nagy tűzhöz melegedni a még észnél lévő nyugati barátainkat, olaszokat, tiroliakat, az évek óta hozzánk menekült hollandokat, meg fokozatosan másokat, hogy a tűz melegétől felvértezve vessünk véget ennek az őrületnek.
Vagy megöleljük egymást, vagy megöljük egymást. Az ölelés, krisztusi sugallat, értünk. Az ölés sátáni ügyködés ellenünk. Tessék választani!
(Papp Sándor/Felvidék.ma)
