Öt tehetséges fiatal indult el az életének további szakaszát meghatározó úton, ám egy felelőtlen gépkocsivezető ártatlan áldozataivá váltak a borongós október elejei vasárnap este, abban a bizonyos pozsonyi buszmegállóban.
Leírhatatlan keserűség, kimondhatatlan bánat, amit napok óta sokakkal egyetemben jómagam is érzek. Tán ez a halál a legkeserűbb, a legértelmetlenebb, vétlen járókelőkből egy másodperc töredéke alatt egy ámokfutó áldozatává válni.
Országos viszonylatban tragikus maga a tény. S még inkább szívbemarkoló, hogy az áldozatok mindegyike tizenkilenc–húsz év körüli fiatal volt.
Egy egész élet, tanulás, tapasztalatszerzés, élmények garmadája, élethelyzeti problémák áthidalása állt előttük, várt volna rájuk. Mindez egy pillanat alatt meghiúsult, semmivé lett egy tragikus estén.
A fiatalok mindannyian mostanában érettségiztek. Egy új életszakasz hajnalán ragadta ki őket szeretteik, barátaik köréből a kegyetlen sors. Bizonyára sokuk most először hagyta el huzamosabb időre a féltő családi fészket.
Család, testvérek, barátok, szeretetteljes közeg várta haza mindannyiukat, hogy új élményekkel gazdagodva beszámoljanak a fővárosban szerzett benyomásaikról. Az örömteli, élménybeszámolós telefonhívás helyett azonban hivatalos értesítés érkezett a hozzátartozókhoz a tragikus balesetről.
Sokunkat megrendítettek a történtek. A fiatalok családtagjai, rokonai, ismerősei mellett egykori iskoláik tanárait, tanulóit is mélyen lesújtották a történtek. Fájó szívvel emlékeznek és próbálják elfogadni az elfogadhatatlant.
Az áldozatok között van egy Ipoly menti, alig húsz éves fiatal is.
Tavaly érettségizett az ipolysági Szondy György Gimnáziumban. „ (…) elfogytak a szavak, a csend beszél tovább. Az üresség. Az emléked örökké élni fog” – olvasható a tanintézmény hivatalos közösségi oldalán. A szocreál stílusú négyemeletes építmény homlokzatán hétfő óta fekete zászló hirdeti a tragikus, máig fel nem fogható hírt.
Ugyancsak méltón búcsúztatja az ipolybalogi Ipolyi Arnold Alapiskola is egykori diákját. Nem a búcsúzás fáj a legjobban, hanem az űr, ami velünk marad utána” – szól a szívhez szóló fájdalmas üzenet.
Mindezen fájdalom, tragédia okozója egy ittas, tettének következményeit azok teljességében talán felfogni sem képes gépjárművezető.
Büntetését bízzuk a hatóságokra és a Mindenhatóra. Az ártatlan fiatal áldozatok emlékét pedig őrizzük meg szívünkben és emlékezetünkben! Tragédiájuk legyen intő példa a súlyos felelősségről mindazok számára, akik volánhoz ülnek, s úgy gondolják, egy (vagy több) pohárnyi alkohol még belefér…
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
