Régen volt, de igaz, hogy a Csallóközcsütörtöki Alapiskolában Sill Zsuzsa tanító néni és társai elhatározták, hogy tanítványaiknak a nyári szünet idején olyan tábort szerveznek, amely a szabadidő hasznos eltöltéséről, a hagyományőrzésről, a kézműveskedésről, a kézügyesség fejlesztéséről és a közösségépítésről szól majd. Akkor talán maguk sem gondolták, hogy ez a kezdeményezés kiállja az idők próbáját, és ilyen hosszú éveken keresztül élő lesz, semmit sem veszít lendületéből, és immár hagyománnyá válik.
Idén huszadik alkalommal rendezték meg a csallóközcsütörtöki sportpálya fedett teraszán a foglalkozásokat, és ma már az első táborozók segítőként, szervezőként voltak jelen, gyerekeik pedig résztvevőkként élvezték a tábori foglalkozásokat.
Sill Zsuzsa, aki helyi lokálpatrióta, de már egy éve a Pozsonyi Duna utcai Alapiskola és Gimnázium pedagógusa a tábori teendők közepette is szívesen nyilatkozott erről a szívügyéről.
„Idén harmincnyolc résztvevője volt a tábornak, helyi gyerkőcök, de olyanok is, akiknek szülei innen származnak, közben azonban elköltöztek, a gyerekek viszont a nyár egy részét a nagyszülőknél töltik, és szívesen jöttek közénk, többen már nem először. Érdekesség, hogy a helyi gyerekek közül sokan itt ismerkednek, találkoznak egymással, mert évközben máshová járnak iskolába, a szülők viszik-hozzák munkahelyük iskoláiba, Pozsonyba, Somorjára őket. Ez pedig jó alkalom a szorosabb barátkozásra és szerintem a közösségépítésre is. Erre mai világunkban különösen nagy szükség van, ezt látom pedagógusként és szülőként egyaránt. Táborunkat a Játékvár, Játszóház Polgári Társulás keretében szervezzük, támogatónk a község, tevékenységünkhöz hozzájárulnak a szülők és olykor pályázatokból is sikerül anyagiakat szerezni munkánkhoz. A részvétel ingyenes, de jól bevált, hogy a tábor kezdetekor, mintegy belépésként a gyerekek apró ajándéktárgyakat, édességet hoznak, amelyeket aztán a versenyek győztesei kapnak jutalmul, de lényegében senki sem marad jutalom nélkül.
A polgári társulás tizenkét tagú vezetőségéből idén öten segítették a szervezést, a megvalósítást, rajtam kívül Sukič Klára, Bíró Bea, Csóka Zsuzsa, Sill Kata. Egyébként Csóka Zsuzsával a kezdetektől együtt vagyunk, de besegítenek az anyukák is, többen, amikor reggelente elkísérik a gyerekeket, úgymond itt felejtik magukat. Magával ragadja őket a jó hangulat, a gyerekek lelkesedése, aztán szívesen részt vállalnak a munkálatokban, a programokban. A résztvevők, a hatévestől a tizenöt évesig különböző programokat igényelnek, de eddig még mindenki igényét ki tudtuk elégíteni. Nagy hangsúlyt helyezünk a hagyományőrzésre, a kézműves foglalkozásokra, de a játékra és a mozgásra is.
A hagyományőrzést szolgáló programokba azonban mindig igyekszünk valami újat is belevinni, felhívjuk a figyelmet, hogy napjainkban is születnek olyan dolgok, amelyek majd hagyománnyá lesznek. Igyekszünk új technikákat is megtanítani nekik és a múltat a jelennel összekötni. Sokat beszélgetünk, mesélünk, mert pedagógusként érzékelem, hogy erre a gyerekeknek nagyon nagy igényük és szükségük van, ilyenkor érzik, hogy van fontosabb is, mint a technika legújabb vívmányai, a virtuális világ. Külön örömünk, hogy egyik gyereknek sem jutott eszébe, hogy a mobiltelefon után nyúljon. Ez bizonyítja, hogy ha érdekesek a foglalkozások, megtaláljuk, mi köti le a figyelmüket, nem nyomogatják a telefongombokat” – fogalmazott a táborvezető.
Szóba került az is, hogy miként kapta a polgári társulás és a tábor a nevét. Már túl voltak az első sikeres táborozáson, amikor a másodikra készültek és felvetődött, hogy jó lenne valamiképpen nevesíteni kezdeményezésüket. A tanító néni ekkor is a gyerekeket vonta be a névadásba, sok jó ötlet elhangzott, végül közös megegyezéssel a Játékvár, Játszóház név mellett maradtak. Mára pedig fogalom lett a név és a tábor is. A polgári társulás tevékenysége azonban nem korlátozódik csupán a nyári táborra, a tanév alatt is folyamatos, hiszen egy-egy szombaton működik az óvodásoknak a Pöttöm-klub, a nagyobbaknak kézműves és képzőművészeti foglalkozásokat tartanak.
Elmondta továbbá azt is, hogy a tábornak már saját himnusza is van, amelyet a tizedik évfordulóra alkotott meg két diák, Puss Tamás, a Phoenix RT és Gasparik Fecó, az Arizona zenekar tagja. Most pedig a huszadik évfordulóra el is látogattak a táborozók közé, ami nagy élmény volt a gyerekeknek. Aztán eljött közéjük Molnár Gábor, aki az íjászat rejtelmeibe avatta be őket és Kantner Adrián, akivel linómetszeteket készítettek, és meglepően szép alkotások születtek.
A hét folyamán volt gyöngyfűzés, üvegfestés, batikolás, papírmerítés, varrás, játékosan, szórakozva tanultak meg olyan dolgokat, amelyeket a későbbiekben is alkalmazhatnak és kezük nyomán érdekes alkotások születhetnek. Mindannyian nagyon várták már az utolsó napot, amikor a falu kemencéje köré gyűlt a gyereksereg, hogy megnézzék egy nagymama ügyeskedését, aki bemutatta miként történik a tészta dagasztása, majd a kakaóscsiga, a finom lepények sütése. Ezen a napon került sor a nyolc állomásból összeállított ügyességi játék lebonyolítására is, valamint a helyi tűzoltók bemutatójára. A versenyek kiértékelésével ért véget a heti tábor, ami után mindenki kapott valami apró ajándékot, emlékeztetőt a tartalmas hétre. Azonban nemcsak ez, hanem a rengeteg élmény is emlékezteti majd a résztvevőket ezekre a napokra.
Sill Zsuzsa kitért arra is, hogy természetesen folytatás is lesz, rajtuk, a polgári társulás vezetőségén és tagjain, valamint a segítőkön nem múlik, hogy jövőre is egy sokrétű hetet biztosítsanak az érdeklődőknek. Akik most részt vettek a táborozáson már elmondhatják, hogy volt egy nagyon tartalmas, tanulságos és szórakoztató hetük idén nyáron.
A Játszóvár, Játszóház Polgári Társulás felvételei.
(Benyák Mária/Felvidék.ma)
