Halászok a magyar zenében

Április végén az egész Balaton-partot benépesítették a horgászok, a tizedik Adventer & fishing International Balaton Carp Cup versenyzői próbáltak babérokra törni a legnagyobb potykák kifogásával.

Sétálva a „pecások” között szóba elegyedtem a sportemberekkel, a hozzánk közel eső partszakaszon felvidéki és román versenyzők próbáltak szerencsét. Az előbbiek kissé lehangolva, az utóbbiak bizakodva nyilatkoztak az addigi eredményekről.

Leülve csendben közéjük, végiggondoltam, milyen ihletet adott a halászat a zeneszerzőknek. Kezdjük a népdalokkal! A legismertebbet a Hej, halászok, halászok kezdetűt még Vikár Béla gyűjtötte Csongrád megyében, s a fonográffelvételt Bartók Béla jegyezte le. Számos feldolgozása ismert, Szőnyi Erzsébet és Bárdos Lajos is megénekelte. Az Ó, mely sok hal népszerűsítése a gyűjtő Kodály Zoltánt dicséri, s úgy tűnik neki is kedves volt a dallam, mivel a Háry János című dalművébe is beválogatta. Apropó Kodály! A nagy magyar zeneszerző árnyékában dolgozó, mára kissé elfeledett Ádám Jenő a Somogy-balatoni nóták című kórusművével szaporította a témakört, s egy boldog halász életérzésének adott hangot.

Magam is sokat énekeltem a művet, ami különösen némi borozgatás után szólt megfelelően. Ugyancsak a magyar tenger partját idézi, a Balatoni halászlegény vagyok én. A sorokból kiviláglik a halászok mostoha sorsa, s a veszély, mikor babája már csak a sajkáját lelheti meg a parton, egyébként a versenytől néhány kilométerre lévő Fonyódnál. A dunai halfogók birodalmába vezet el a Duna partján csak egyedül halásztam kezdetű népdal, s itt is a jó fogás örömét osztja meg a hallgatóval: na, nem a halra, hanem egy kislányra koncentrál.

A Tisza szélin csónakázik a halász kezdetű dalt kissé pikáns szövege miatt említik, próbáltam rálelni az eredeti textusra, de sikertelenül. Igen, a magyar népdaloknak általában a napos, tanítható oldalát ismerjük, a kissé sikamlósabbakat már a gyűjtők is elhanyagolták.

A nótaszerzőket sem hagyta hidegen a téma, itt két példát említhetek. A Halászcsárdás is folytatja a némi kétértelmű tartalmat, mégpedig ilyetén: „Iccaka is kivetettem a hálómat, a Balaton vizére./ Fogas helyett a Juliskát, halásztam ki éjfélkor a setétbe.” A többit az olvasóra bízom.

Lányi Viktor Halászlegénye a Volga partjára vezet minket, s a szlávos dallamból tudomást szerezhetünk Maruszja és a halászlegény szerelméről, s a történet happyenddel végződik. Nem mindenki járt ilyen szerencsésen a Szeged felől jön egy halász kezdetű dal így folytatódik: „A kalapján fekete gyász, /Ki van a két szeme sírva, babáját tette a sírba.”

Egyszóval a halászok búját-baját sokan elregélték, remélem az általam megismert versenyzők boldogan emlékeznek a Balatonra.

(Dr. Csermák Zoltán)