Ismét elment egy jó magyar! Hagyományőrző, magyarságot védő, óvó, a múlt értékeit átadó ember.
Drozdík Sándor Lekéren született, Párkányban élt, de ősei gyökereit az utolsó pillanatig őrizte a régi szülői házban, melynek portáján a lovait is tartotta, és gyakran fogadta nemzettársait, főleg az anyaországból.
Párkány környékén az egyetlen magyar lovashuszár volt, aki ha hívták, ott volt: a tavaszi hadjáratot felidézők csapatában Nagysallótól Komáromig,
sőt családtagjaival – lányával, Csillával és fiával, Leventével. Az ezredfordulón ott volt a két kicsi huszárral Nánán, ahol a hatalmas emlékoszlopnál díszőrséget álltak az emlékoszlop felavatásánál.
Minden tette kemény kitartásról, őszinte elköteleződésről tanúskodott. Sándornak több mint két évtizedes kapcsolata volt a Magyar Csodaszarvas Egyesülettel. Hagyományőrző huszárjaival rendszeresen vettek részt különböző történelmi eseményekre való emlékezéseken, akik halálhírére a következőképpen emlékeztek meg nemzettestvérükről:
„Sándor személyében egy tiszta szívű, elkötelezett, derék magyar embert ismerhettünk meg, akitől rengeteget tanulhattunk és akire mindig számíthattunk. Sziklaszilárd és példamutató oszlopa volt a felvidéki magyarságnak. Egész életre szóló meghatározó élményt jelentettek az emlékezetes nagysallói megemlékezések és az azt követő felejthetetlen bajtársi találkozók Lekéren”.
Az egyesület nevében arról is megemlékeztek, hogy ezen alkalmak során nemcsak gyermekek, de a felnőttek is máig meghatározó, mély, gyönyörű élményeket, benyomásokat szereztek magyarságból, emberségből és hagyományőrzésből.
„Köszönjük Sanyi mindazt, amit a magyarságért és Csodaszarvas közösségünkért tettél! Nagyon fogsz mindannyiunknak hiányozni, kérlek onnét fentről adj nekünk erőt és támogatást, hogy a munkásságodból is erőt merítve folytathassuk magyarságért vívott küzdelmeinket!” – fogalmaz a Magyar Csodaszarvas Egyesület nevében annak tiszteletbeli elnöke, Gaudi-Nagy Tamás.
Drozdík Sándor urnáját a párkányi temetőben helyezték örök nyugalomra. A szertartást régi barátja, csíksomlyói zarándokútjainak kísérője, Ďurčo Zoltán nyugalmazott püspöki helynök, esperes végezte. Búcsúszavaival – az evangéliumra építve – a hazához, a nemzethez, az otthonhoz való hűséget, az örök otthonhoz vezető életutat vázolta, melynek során az ember földi élete az örökkévalóság égi otthonában teljesedik be. Egy nagyszerű embert búcsúztatott.
A szertartás végén Drozdík Sándor életéhez méltón felhangzott nemzeti imánk, a magyar himnusz is.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
