Hanoi gazdag kulturális életének érdekes színfoltja a Than Long vízi bábszínház; mely a belvárosban a Kard-tó partján egy régi moziépületben kapott helyet. A társulat 1969-ben alakult, amikor még javában dúlt a vietnámi háború.
A színház a békekötés után kezdett új életet: úttörő időszak volt, a támogatások akadozása, a bérek elmaradása nehezítette munkát. A konszolidált korszak 1993-ban kezdődött, amikor a már említett lerobbant moziépületet újították fel számukra, a Than Long nevet 2001-ben kapták. A világjárvány megtépázta soraikat, de mára ismét talpra álltak. Számos művészüket a Népművész és az Érdemes Művész kitüntetéssel jutalmazták. Hírük hamar elterjedt a világban, számos országban léphettek fel, s a legrangosabb színházi fesztiválokra kaptak meghívást. A színház megszolgálta a bizalmat, az év minden napján várja közönségét: naponta akár nyolc előadást is tartanak telt ház előtt. A nézők soraiban a turisták alkotják a derékhadat, de – ellentétben néhány itthoni „magyarosch” előadással – magas színvonalú bemutatónak lehetnek részesei.
E színházi forma története a XI. századra nyúlik vissza. A paraszti világ élete a rizsföldekhez kötődött, de a munkák szünetében jutott idő az önfeledt szórakozásra is. Mint ahogyan Magyarországon a betlehemes játékok, a pünkösdölők a népi bölcsességet és a játékos kedvet tükrözték, úgy Vietnámban a rizsföldi komédiák az élet mindennapjain és az ünnepeken alapultak.
A nézőtérrel szemben egy medence áll, mögötte paraván. E spanyolfal mögött játszik – derékig a vízben állva, gumioverálban – húsz művész, akik hosszú botokra szerelt bábokat mozgatnak. Némelyik figura mérete eléri az egy métert, így mozgatásához négy ember szükséges. A színpad két oldalán foglalnak helyet a zenészek. Az előadásban megelevenednek a legendák, az örömnapok, a rizsszüret vége, a vallási ünnepek, s a mindennapok szorgos munkája.
A históriák felidézésében szerepet kap a kard története (a Kard-tó partján vagyunk), amikor a háborúban álló király a tó partján egy különleges kardra lel, amivel térdre kényszeríti az ellent.
Megjelenik a sárkánymotívum, tanúi lehetünk a kis sárkány születésének. Kedves történet, mikor a kacsáit féltő paraszt a szárnyasokra leselkedő rókával vívja meg harcát. A halászatot ugyancsak hűen mutatják be a művészek.
Mint minden előadáson, itt is a finálé a leglátványosabb. Az egyszarvú, a tündérek tánca, a díszes hajók felvonulása, a regatta különösen emlékezetes marad.
Igazi színházi ünnepnek lehettem tanúja. A marionettek mozgatása különleges tudást és erőt igényelt, sokszor kapkodtam fejemet a különleges megoldásokon. A közönség nagy ovációval fogadta a bemutatót. Kifelé jövet még megcsodáltuk a bábkiállítást, s megismerkedhettünk az emlékezetes estét adó művészek fotóival is.
Csermák Zoltán/Felvidék.ma
